DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Bármennyire is igyekszik ön miniszteri ténykedésének majd' egy éve után dicshimnuszokkal és gondosan felépített sikerpropagandával elterelni a figyelmet az egészségügyi szektor működési és ellátási nehézségeiről, bizony a kórházi dolgozók és a betegek minden egyes napon megtapasztalják a források hiányának negatív következményeit. A gyógyszer-, a műszer- vagy a nővérhiány mind annak a következményei, hogy a kormányzat sokkal többet törődik azzal, hogy egy rózsaszínű, időnként narancsszínű világot építsen fel a közvélemény számára, ahelyett, hogy kiállna és bevallaná: bizony, nincs meg a politikai akarat arra vonatkozólag, hogy jelentős források bevonásával változtasson az egészségügy helyzetén. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.)
A nemrég elfogadott zárszámadási törvényben az egészségügyi ágazat számára az idei évre több mint 50 milliárd forint pluszforrást hagyott jóvá az Országgyűlés kormányzati többsége azért, mert az előző évben ugyanez a kormányzati többség egy olyan szakmailag rosszul megtervezett költségvetést fogadott el, amelyben többek között az egészségügyi szféra számára sem juttatott elégséges anyagi forrást. Ön az elmúlt időszakban sajtónyilatkozataiban és a múlt héten az illetékes szakbizottsági meghallgatásán kijelentette, hogy az egészségügyben kialakult anyagi nehézségek orvoslásaként a 2002. évben az egészségügyi intézmények jelentős többletforrásokkal számolhatnak. A többletforrások nagyságrendjét 100 milliárd forintban határozta meg.
Miniszter Úr! Az európai parlamenti demokráciákban kialakult általános gyakorlat szerint az állami költségvetésből az egyes célokra, így például az egészségügyre felhasználható pénzösszegekről a választott képviselők döntenek a költségvetési törvények elfogadásakor. Jelenleg Magyarországon kétéves költségvetési törvény van elfogadva. A 2002. évre elfogadott, jelenleg is hatályos törvényben nyoma sincs azoknak a többletforrásoknak, amelyekről ön beszélt. Sőt továbbmegyek: egy hónappal ezelőtt egy interpellációra adott válaszban kijelentette, hogy nem kezdeményezi a költségvetési és az egészségbiztosítási törvény módosítását, mert a kormány megtalálja azokat a megoldásokat, amelyekkel az egészségügy ezeknek a pluszforrásoknak a bevonásával folyamatosan működtethető.
Miniszter Úr! Konkrétan jelölje meg: a 2002. évre hatályos költségvetési törvény mely előirányzatai tartalmazzák, teremtik meg a fedezetet az elhangzott ígéretek teljesítéséhez? Milyen törvényes megoldásokra gondolt a fenti kijelentése megfogalmazásakor? Miért kábítja hamis ígéretekkel az egészségügy dolgozóit és a betegeket, ha egyszer hiányzik a kormányzati akarat arra, hogy megteremtsék ezeket a forrásokat?
Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
