BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A szomszédos államokban élő magyarokról szóló úgynevezett státustörvényt a parlamenti tárgyalás során az SZDSZ és részben az MSZP oldaláról erős támadások érték, és ez a 92 százalékos arányú elfogadás ellenére is folytatódott. A hazai sajtóban fölnagyított belpolitikai vihar jó megerősítést adott a szomszéd országok, elsősorban Románia és Szlovákia kormányainak a törvény bevezetése elleni fellépésre. A fő kifogás szerint a kormány nem tájékoztatta megfelelő módon az utódállamok kormányait, megsértve ezzel érzékenységüket, hiszen tudjuk, érzékenységük csak nekik lehet.
Azóta egyértelművé vált, hogy a tájékoztatás hiányának hangoztatása román részről csak ürügy, kiindulás volt a törvény érvénybelépése elleni támadáshoz. Nastase román miniszterelnök első reagálását - egyszer majd arra ébredünk, hogy 7 millió magyar él Erdélyben - még besorolhattuk az olcsó politikai poénok kategóriájába, a további lépések azonban súlyosabbak voltak: nemzetközi szervezetekhez fordulás a jogszabály területenkívülisége, az európai normákkal való összeegyeztethetetlensége és még sorolhatnánk, hogy mi miatt. A törvény ezt a próbát végül is kiállta, a Velencében hozott állásfoglalás érvényesítése nem igényli a törvény módosítását.
Szomszédaink azt a megállapítást is vélt igazuk megerősítéseként értékelték, mely szerint a kisebbségek jogainak biztosítása elsősorban arra az országra tartozik, amelyikben az adott kisebbség él. Ez természetesen így kellene hogy legyen, de mivel nem teljesül, ezért kellett nekünk a szóban forgó törvényt megalkotni.
Érdemes felidézni, hogy mit is tartalmaz a Román Királyság és Erdély egyesülését 1918. december 1-jén kimondó gyulafehérvári határozat: teljes szabadságot az itt lakó nemzeteknek, mindegyik nemzet önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből vett egyének által. Nos, ha mindezek érvényre jutottak volna - s persze nemcsak Romániában, hanem az oly sokat emlegetett európai kisebbségi normákat figyelembe véve valamennyi szomszédos országban -, feladata lenne az anyaországnak törvénybe foglalva biztosítani a támogatást a nemzeti identitás megőrzéséhez, az asszimiláció megakadályozásához?
A Romániával folyó tárgyalások során a magyar kormány leghathatósabb partnere a kisebbségből kormányzó Szociáldemokrata Párttal együttműködő és így megfelelő érdekérvényesítéssel bíró RMDSZ lehetne. Ezzel szemben Markó Béla elnök az együttműködési megállapodás meghosszabbítását célzó tárgyalások kapcsán kijelentette, hogy nem lehet a státustörvény alkalmazását egy esetleges újabb kormánytámogatási megállapodás feltételévé tenni. Világos, ez a törvény az Orbán-kormányé, küszködjön tehát ő a romániai megvalósítással.
De az is világos, hogy miért tapasztalhatjuk Erdélyben a mélységes kiábrándulást az RMDSZ-ből, a vezetés teljes hitelvesztését; annak a vezetésnek a hitelvesztését, amelyik elkerüli, sőt elszabotálja a megújulás egyetlen lehetőségét, a demokratikus belső választások megtartását, törekvéseit érezhetően egy csoport egzisztenciális érdekei motiválják. Mostani egyezkedésüket a kormányon lévő Szociáldemokrata Párttal nyilván nem akarják holmi magyar kedvezménytörvénnyel megzavarni.
A törvény érvényesülése elé Romániában most újabb akadály gördült. December 1-je óta minden Magyarországra utazó román állampolgár köteles 250 euróval és külföldre szóló betegbiztosítással rendelkezni, ami a román minimálbérnek körülbelül a háromszorosa. Az Európai Unió most törölte el a román állampolgárok vízummentességét - aminek örülnünk kell -, így azonban ez a szabályozás is véglegesnek vehető. A határok állítólag légiessé válnak, csak éppen egy pénzbedobós kapun kell átlépni, amihez sokaknak nincs elegendő érméje. Az EU egyidejű 12 országos bővítésének felvetését követően e vízummentesség megadása egyben üzenet is, a big banget, azaz Románia bevárását komolyan kell venni, bármennyire hangsúlyozzák az egyéni felkészültség és elbírálás fontosságát a mindig csak virágnyelven beszélő brüsszeli demokraták.
A kormánynak a státustörvény kapcsán még nehéz feladatai vannak. Meg kell találnia azokat a megoldásokat, amelyek révén a határon túli magyarok által olyannyira várt törvény maradéktalanul megvalósulhat. Ennek támogatása értékmérő és vízválasztó határon belül és túl is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP-frakció soraiban.)
