DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én tulajdonképpen egyfajta alapozó edzésnek tekintem ezt, amit ön elmondott, hiszen holnap, mint tudjuk, negyed napon keresztül lesz alkalmunk ezekről a kérdésekről vitatkozni; önök, illetve a szocialista párti frakció kezdeményezett egy vitát az országimázs-formálásról. Aránytévesztés volna persze azt hinni, hogy itt pár perc alatt ezeket a kérdéseket tisztázhatnánk. Így aztán engedje meg, hogy most egy egészen másfajta dologra térjek ki ennek kapcsán.
Ugyanis amit ön elmondott, és különösen ahogyan elmondta, az a sajátos hevületesség, újra megerősíti bennem azt a gyanút, hogy önök bizonyos pszichológiai csapdák foglyai a kérdéssel kapcsolatban. Engedje meg, hogy Esterházy Pétert idézzem, aki a Kis magyar pornográfiában úgy fogalmaz, hogy egyszer Rákosi elvtárs úgy megharagudott az imperialistákra, hogy maga is megbánta. Azt gondolom, komoly aggodalomra ad okot, hogy egy kicsit önök is kezdenek úgy viselkedni az országképformálással kapcsolatban (Szalay Gábor: Nem országkép! Fidesz-kép!), mint annak idején Rákosi elvtárs, hogy mániákus elszántsággal, szinte keresztes hadjáratot hirdetnek mindenféle ilyen tevékenység ellen. Azt gondolom, hogy ez a megközelítési mód automatikusan kizár minden objektivitást; illetve ha objektív, akkor az körülbelül annyira objektív, mint ahogyan annak idején Rákosi elvtárs vizsgálta az imperialisták problémakörét. Ez tehát az egyik sajátos társadalompszichológiai csapda.
De van itt még néhány egyéb társadalom-lélektani csapda is. A másik egy olyan sajátos jelenséghalmaz... (Moraj, folyamatos zaj az SZDSZ padsoraiban.) Ha meghallgatnak... (Zaj. - Az elnök csenget.) Azt gondolom, demokratikus körülmények között talán nem volna maximális elvárás, ha megkérném önöket, hogy hallgassanak meg. (Dr. Kis Zoltán: Érdemlegeset mondjál!)
