SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A rendszerváltozás óta a magyar társadalmat újszerű, több esetben destruktív szellemiségű, az alapvető emberi jogokat súlyosan veszélyeztető, negatív szellemi befolyásolás árasztotta el, amellyel szemben kiszolgáltatott helyzetbe került. (Bauer Tamás: A Magyar Demokrata Fórum!)
Az 1998-ban a szocialista vezetésű Franciaországban létrehozott kormányszerv, a szekták elleni küzdelem érdekében létrejött tárcaközi misszió 2000. évi jelentésében így definiálja e szellemi befolyásolással csalárd módon visszaélő csoportokat: "A szekta olyan totalitárius struktúrájú, vallási célokat megfogalmazó vagy nem megfogalmazó szervezet (Bauer Tamás: A Fidesz!), amelynek magatartása veszélyt jelent az emberi jogokra és a társadalmi egyensúlyra." Amennyiben ez így van, ha ezek konkrét tények, ha vallásinak álcázott, de leginkább világosan átlátható vallási célokat nem megfogalmazó szervezetek tevékenysége Magyarországon is veszélyt jelent az alapvető emberi jogokra és a társadalmi egyensúlyra, akkor logikus, hogy tenni kell ellene valamit, akkor a társadalom egészséges önvédelmi reflexének működésbe kell lépnie.
A kormány és a Magyar Demokrata Fórum sok formában törekedett ebben az ügyben lépéseket tenni, legutóbb úgy, hogy egy országgyűlési határozati javaslatot készítettünk elő Balogh László képviselőtársammal együtt, amely - éppen a francia példára alapozva - az állampolgári szabadságjogokat veszélyeztető szellemi befolyásolással szembeni társadalmi önvédelem összehangolására tárcaközi képviseletet hozna létre.
Vajon miért kap ez a kezdeményezés is a már korábbi javaslatokkal szembeni támadások után újabb dühös ellenzéki elutasítást? Miért nem lehet évek óta ilyen pregnánsan nem aktuálpolitikai ügyben konszenzusra jutni? (Bauer Tamás közbeszól.) Miért élvezik e totalitárius struktúrájú, vallási célokat megfogalmazó vagy meg nem fogalmazó, magyarul: az igazi céljaikat álcázó szervezetek, amelyek magatartása veszélyeket jelent az emberi jogokra és a társadalmi egyensúlyra, nos miért élvezik a baloldali, az emberi jogokra egyébként olyannyira érzékeny ellenzéki pártok támogatását?
(8.40)
Miért nem követik francia elvbarátaik példáját? Talán azért, mert akkor felül kellene vizsgálni az eddig elfoglalt téves álláspontjaikat, vagy talán azért, mert akkor kiderülne, hogy nemcsak egy szűk extravagáns csoportnak vannak emberi jogai, állampolgári jogai, hanem sokaknak, a kiszolgáltatottaknak is, a lelkileg, szellemileg és testileg kiszolgáltatottaknak, sok ezer honfitársunknak és családjaiknak, az ilyen módon megalázottaknak és megszomorítottaknak.
Újabb jó szándékú javaslatunkra - sajnos szomorúan kell megállapítanom - az ellenzéki reakciók végtelenül kicsinyesek, átszőve a napi politika irracionális és szakszerűtlen megnyilvánulásaival, emellett rendkívül méltánytalan és rosszindulatú kirohanásokkal, amikor például ilyeneket hallunk, hogy kampányfogás, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozása, a kétharmados törvény megkerülése, hogy a javaslattevők összekeverik a fogalmakat, és másodlagos európai információkra hivatkoznak, és egyébként is fanatikus szektaüldözők.
Kedves Képviselőtársaim! Rossz lelkiismeret alapján csak rosszindulatú következtetéseket lehet levonni. Furcsa és megdöbbentő, hogy azok a pártok akarnak ma bennünket demokráciából, a lelkiismereti és vallásszabadság védelméből, az emberi és állampolgári jogok be- és megtartásából kioktatni, akik annak idején ezeket az alapvető értékeket fütyülve lépték át, illetve lassan híresekké válnak a történelmi egyházakkal szembeni gyűlöletükről. És még egy csúsztatásról: hangulatot keltünk a kisegyházak ellen. Soha egyetlen kormányzati vagy képviselői javaslatunk nem irányult a kisegyházakkal szemben, sokkal inkább azon destruktív szekták ellen, amelyek csalárd szellemi befolyásolással az állampolgári szabadságjogokat veszélyeztetik. Szakszerűtlenek és álságosak azok az ellenzéki kijelentések, amelyek mellőzik az európai és magyarországi tényeket, konkrét ismereteket és információkat.
Befejezésül hadd idézzek egy nemrég megjelent kiváló tanulmányból! A szektakérdés messze túlmutat tulajdonképpeni tárgyán, a vallásszabadság vagy a felekezeti működés problémáján. A szektavita lényege, mit kezdjen a közhatalom az olyan kollektív társadalmi szereplőkkel, amelyek deklarált vagy palástolt céljaikban és egész működésükkel a mai felfogásunk szerinti demokrácia leváltásának a programját fogalmazzák meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Így hát a vita nem szektavita, nem a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló vita, hanem a demokráciáról és a jövőnkről szóló vita. Ha döntünk, ha megszólalunk, akkor ezzel a felelősséggel tegyük!
Köszönöm türelmes figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
