DR. DÁN JÁNOS
DR. DÁN JÁNOS
DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bánk bán Tiborca aggasztónak érzi jelenlegi helyzetét, és esetenként szinte teljesen kilátástalannak látja jövőjét. Mint ahogy a Parlament falai közé is beszűrődött, ebben az évben szinte mindenből több termett, ami sajnos, értékesítési nehézségekhez vezetett, és mindez az egyszerű emberek mindennapos megélhetését esetenként nagyon megnehezítette, sőt lehetetlenné tette.
A rendszerváltozás során az ipari munkahelyek megszűntek, és az is mezőgazdasággal kezdett foglalkozni - igaz, kényszerből -, akinek már nem ez volt az élethivatása. A szorgalom, a jó föld és a kedvező időjárás bőséges terméssel hálálja meg a Kárpát-medencébe befektetett energiát. Mindezek ellenére a fent jelzett okok miatt a mezőgazdaságból élő lakosság életszínvonala rohamosan csökken, és tömegesen teszik fel a kérdést: "Mi lesz velünk, képviselő úr?"
A francia forradalom hármas jelszavából, a "liberté, fraternité, égalité"-ből az égalité jogi értelemben természetesen igaz a mai világban, de az anyagi egyenlőség a mezőgazdaság vonatkozásában, a mezőgazdaságból élők esetében a társadalom többi rétegéhez viszonyítva lemarad, óriási rés tátong. Sajnálatosan elmaradnak a bevételek, ugyanakkor a kiadások, ami ugyanúgy megvan, mint a világ egyéb országaiban, a fejlett ipari országokban, azok emelkednek, és így az agrárolló nyílik, mint ahogy a Központi Statisztikai Hivatal adataiból is kiderül, ebben az évben tovább nyílt az agrárolló.
Tehát a bevétel bármennyire is egy kicsivel több lesz, a kiadások még nagyobb mértékben emelkednek, és ez a mezőgazdaságból élők helyzetét tovább nehezíti.
Ugyanakkor el kell mondani, hogy az ipari alapanyagok, a növényvédő szer, a műtrágya, a gép, az erőgép, a munkagép, az üzemanyag ugyanolyan áron kapható, mint a tőlünk nyugatra fekvő országokban, de a megtermelt termény értékesítési ára az esetek zömében elmarad. Ami a mi szerencsénk, hogy a munkabérünk annyira olcsó, hogy az szinte alig tud megjelenni a termék értékesítésében.
A megoldási lehetőségeket kellene keresni, egyrészt természetesen az értékesítési lehetőségeket, másrészt a bő termést, a többlettermést a termékpályák szabályozásával, harmadrészt pedig azokat a támogatási módszereket, konstrukciókat és mértékeket kellene bevezetni Magyarországon is, mint amelyek már az Európai Unióban megvalósultak. Ha mindez nem megy, akkor én már önálló indítványokban javasoltam: csökkenteni kell a mezőgazdasági termelők adóterheit. Jó, így sem jelentősek, de mégis, az adómentes sávot 250 ezerről 500 ezerre felemelni, a helyi iparűzési adót a mezőgazdasági őstermelő esetében eltörölni, illetve az elmúlt években bevezetett egészségügyi hozzájárulásokat szintén eltörölni.
Azzal, hogy a kistermelői vállalkozási formát bevezették, és mintegy 5 ezer családi gazdaságot sikerül helyzetbe hozni, ez természetesen jó dolog, azonban a nagy probléma az, hogy van mintegy 1 millió 200 ezer - egyes számítások szerint 1 millió 300 ezer - őstermelő, akiknek a sorsa az uniós csatlakozás után szinte kilátástalan.
Azért bátorkodom most felvetni, hogy ezzel a réteggel, ami igen széles réteg, bizony foglalkozni kell, a választások után is foglalkozni kell, mert az ő gazdaságuknak a felfejlesztése elmaradt, zömében fizetéskiegészítés, nyugdíj-kiegészítés céljából foglalkoznak mezőgazdasággal, és valóban az a helyzet, hogy nekik vagy olyan támogatási rendszert kell keresni, amiben megélnek, vagy pedig sajnos áttevődnek a szociális szférába.
A mi parasztembereinknek is ugyanaz az óhajuk, mint Jókai Mór írja egyik regényében:
"Fázott a cigány és éhezett. Mit szeretnél jobban, more? - kérdezték tőle. Enni vagy melegedni?
Legjobban szeretnék szalonnát pirítani - mondá a cigány."
A mi parasztembereink is szeretnének mindent ugyanúgy, mint a társadalom többi rétegében.
