DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! A két legfontosabb különbség a kettő között: az egyik becsületesen, nyilvánosan vállalta azt, hogy ezt nyilvánosságra hozza egy beszámoló keretében; a másik megoldásban pedig rejtett módon akarták azt elérni, hogy a vidéki televíziók ezt tekintsék a sajátjuknak, kvázi önök ki akarják használni azt, hogy hírínségben szenvednek, és nincsen pénzük reklámfilmek készítésére, majd önök kitöltik az időt. Ez a legnagyobb különbség a kettő között: a kormányzat nyíltan vállalta. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)
1991-ben Kanadából hazaérve az akkori házelnököt felkerestem, és megkértem az elnök urat, hogy vizsgáljuk meg azt a kanadai módszert, amely minden évben bemutatja a választópolgároknak - minden évben, nem akkor, amikor egy ciklus kezd lezárulni - azt, hogy a választópolgár pénzét hova tették: egy kis kiadvány keretében minden háztartásba eljuttatják. Ezt a tisztességes megoldást szerettem volna az elmúlt nyolc évben is egyébként elérni, és amit én önöknek szóvá tettem 1997-ben, az pontosan az, hogy nem vállalják, amit akarnak tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem csak azt a látszatot keltették, mintha maga... (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.) - itt a papírom (Felmutat egy papírlapot. - Az elnök ismét csenget.) -, mintha ezt maguk a kábeltelevíziók kérték volna a saját költségükre. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Taps a Fidesz soraiban.)
