IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, nem fogok tudni semmi meglepőt mondani mindazok után, ami eddig a törvény vitája során történt, hiszen az általános vitában is és a bizottsági vitában is már két alkalommal nagyon világosan kifejtettem én is azt az álláspontot, amely rendkívüli módon hasonlít az imént mindannyiunk által hallottakra.
Az a megítélésem, hogy a kormány által benyújtott javaslat, nem első ízben, formális szerepre kárhoztatja a parlamentet. Mondhatom, hogy az a javaslat, amelyet a kormány benyújtott, és az az egymással szorosan összefüggő, ugyancsak három pontból álló, de lényegében új javaslatot jelentő módosítási csomag, amelyet három szocialista képviselő jegyez - az egyikük én vagyok -, gyökeresen eltér felfogásában egymástól.
(18.40)
Mi érdemi szerepet szánunk a javaslatunkkal a parlamentnek, nem úgy mint ahogy a kormány utólagos, formális jóváhagyást kér korábban már eldöntött, megtárgyalt dolgokhoz. A különbség lényege, a konkrét ügyön és a konkrét javaslaton túlmenően, a demokráciafelfogásunkban van. Mi azt szeretnénk, hogy az összevisszaságokat is beleértve, ami az ügyben történt, a végiggondolatlan, kapkodó módon, tendermeghirdetés nélkül, "még most is lehet jelentkezni" módon fogadott javaslatok vagy ajánlatok után ezt már nem tehetjük meg nem történtté. Ezt is figyelembe véve, ahogyan eddig történt a dolog, ha a javaslatainkat elfogadnák, végre rendet lehetne az ügyben tenni. Ugyanis bár azt nem tudjuk elfelejteni, hogy tulajdonképpen egy bizonyos része a dolognak már formális, azért arra még van mód, hogy ha a kormány úgy gondolja, hogy valóban szükséges a 61/2000. számú országgyűlési határozat módosítása... Mert mi váltig ezt állítjuk, önök pedig váltig azt állítják, hogy ez belefér abba a határozatba, csak amikor ezt próbálják igazolni a kormánypárti képviselőtársaim, akkor rosszul hivatkoznak az ott leírtakra; elfelejtkeznek olyan apróságokról, hogy az első szakasz mikor kezdődik, mikor végződik, a második szakasz mit tartalmaz, mettől meddig tart - a fejlesztési szakaszokra gondolok, ott ez világosan le van írva. Ezekbe egyikbe sem fér bele egy ilyen nagyszabású, lényegében alapvető fegyverzetváltást jelentő, nagy összegű beszerzés, amiről itt szó van.
Éppen ezért az a logikusan végiggondolt, egymásra épülő javaslatsor, amely három módosító javaslatunkban testesül meg, elsősorban azt célozza, hogy akkor lássa a parlament, miben változtak meg a feltételek. Ugyanis semmilyen érdemi tájékoztatás ezzel kapcsolatban sem a honvédelmi bizottságban, sem a parlamentben nem történt, csak azt tudtuk, nagyon sokáig azt hallottuk - a miniszterelnök úrtól kiindulóan, aztán a kórus hűségesen tovább harsogta ezt -, hogy ebben a ciklusban új gépek beszerzéséről szó sem lehet. Mondhatják erre, hogy persze, hát most sem új gépek beszerzéséről van szó - konkrétan tulajdonképpen nem új gépek beszerzéséről van szó -, de akkor az is elhangzott - és nem volt véletlen a szándéknyilatkozat aláírása a miniszter úr részéről -, hogy a meglévő fegyverekkel kell a feladatot ellátni, tehát a MiG-21-esek üzemidő-hosszabbításával és korszerűsítésével kell azokat a feladatokat ellátni, amelyekről szó van. Ha ebben változás történt, akkor úgy gondolom, erről szükséges lenne a parlamentet, nem egy ilyen formális előterjesztés keretében, hanem a korábban már nagy egyetértéssel jóváhagyott határozat módosításával tájékoztatni.
A másik javaslatunk azt feltételezi, hogy amennyiben az Országgyűlés ezzel a módosítási javaslattal egyetért, akkor vagy azzal egy időben, vagy rögtön azt követően terjessze ide a kormány a javaslatát a konkrét típus és a darabszám tekintetében. Ha ezt is jóváhagyta a parlament, nem így, hogy nyugati típusú, meg sok minden ilyen általános kategória alapján, mint ami most szerepel a javaslatban, hanem ennél konkrétabban, akkor nélkülözhetetlennek látunk egy programköltségvetést, több okból is. Most már újabb adalék is látszik ahhoz, hogy a költségvetési ügyekben nincs minden rendben - éppen a most nemrég jóváhagyott, a jogállásról szóló törvény egyik módosító javaslatával kapcsolatos az élményünk. A legutóbbi honvédelmi bizottsági ülésen a bizottság a javaslatunkra - hozzáteszem, nagy nehezen - jóváhagyta azt, hogy ha már a kormány éppen aznap jóváhagyja - akkor még nem tudtuk, hogy jóváhagyja-e, csak azt tudtuk, hogy odakerül a kormány elé a javaslat -, hogy más fegyveres erők és testületek részére előbbre hozzák az emelést, akkor a honvédség másodszor ne maradjon már ki ebből. Ezt követően, miután a bizottság jóváhagyta ezt a javaslatot, olvastam az újságban, hogy a kormány egy következő ülésén jóváhagyta, hogy ez valóban így legyen, de az is benne volt a hírekben, hogy a tárca magára vállalta, hogy a 2001. évi költségvetéséből kigazdálkodja ennek a fedezetét. Lehet, hogy ez volt az ára annak, hogy a katonák ebből részesedjenek; ha ez így van, akkor őszinte elismerésem a tárca vezetőinek ezért a gesztusért.
Akkor is felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon honnan van erre pénz a mostani költségvetésben, miből lehet ennek a fedezetét biztosítani. És mi az oka annak, hogy a honvédelmi tárca rendre háttérbe szorul? Merthogy a korábbi hírekben azt is hallottuk, hogy a belügy irányítása alá tartozókra külön, ha jól emlékszem, 15 milliárd forintot szán a kormány. Tudom, hogy ez nem a tárgyhoz tartozik, illusztrációként hoztam ide, annak érdekében, hogy ezzel is rámutassak: igenis szükséges egy ilyen nagy összegű, nagy horderejű beszerzésben az, hogy mielőtt a parlament erről bármit mondana, világosan lehessen látni, hogy mennyibe kerül, miből lesz fedezve, milyen ütemezésben, és ezt nem lehet másképp megoldani, csak úgy, ahogy Mécs Imre képviselőtársam is nagyon helyesen javasolta, ha külön erre szóló programköltségvetés készül, amit lát a parlament, aminek tudja a hatásait, tud vele kalkulálni, tud vele számolni, hiszen ez hosszú távon fogja az ország teherbíró képességét is érinteni.
Ezekkel az érvekkel kívántam három, egymással összefüggő javaslatunkat alátámasztani, s kérem a tisztelt Háztól, hogy szíveskedjenek támogatni a javaslatainkat. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
