DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy percben szeretném megköszönni képviselőtársaimnak azt a segítséget, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nyelv védelme érdekében születhet egy jó törvényünk.
Igen jólesően tapasztaltam a viták során, hogy apróbb kivételektől eltekintve alapjában véve mindvégig a témához és az ügyhöz méltó volt az a párbeszéd, ami az országgyűlési vitát jellemezte. Az is elégedettségre ad okot, hogy végül is dr. Kiss Gábor képviselő úr olyan szövegezést tett az Országgyűlés és a bizottság asztalára, amely a preambulum eredeti gondolatát és tartalmát megerősítve, de egyszerűbb nyelvezettel, összefogottabb módon adta vissza.
A törvényjavaslat normatartalmát illetően egyes pártok részéről bizony voltak ellenvélemények. Az SZDSZ részéről Bauer Tamás képviselő úr a törvényjavaslat egészét úgy egy az egyben fölöslegesnek tartotta. (Bauer Tamás bólogat.) A MIÉP részéről Hegedűs Loránt képviselő úr a szabályozást elégtelennek és kevésnek tartotta. E két, számomra figyelemre méltó ellenzéki képviselő úr véleményét figyelembe véve meggyőződésem, hogy sikerült megtalálnunk azt az arany középutat, amely igen jó törvény megalkotásához vezetett.
A konstruktív szabályozási javaslatok közül kettőt szeretnék kiemelni, amely komoly segítséget jelentett a törvényjavaslatban. Az egyik az oktatási bizottság javaslata.
(18.10)
Az oktatási bizottság javaslata abban állt, hogy a Tudományos Akadémia alelnöke által felkért tanácsadó testület lesz az, amelyik adott esetekben eldönti majd azt, hogy egy-egy szó meghonosodott magyar szónak tekinthető, vagy idegen, illetőleg annak megvan a magyar megfelelője. A másik ilyen módosító javaslat az emberi jogi bizottságban született meg, és feloldotta azt a nehéz problémánkat, hogy mit tegyünk olyan településeken, ahol kisebbségek élnek, ahol kisebbségi önkormányzatok vannak.
A kormány támogatta az emberi jogi bizottság módosító javaslatát, és ezzel az egymásnak egyébként ellentmondó, nemzetközi, illetve uniós követelményeknek megfelelő megoldást találtuk meg, vagy talán a legkisebb sérelemmel járó megoldást.
Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, amelynek sorsáról most döntünk, nem egy parlamenti ciklus programjához igazodó törvényjavaslat, nem rövid távú célokat szolgál. A magyar kultúra alapjáról van szó, és a magyar kultúra alapja a magyar nyelv védelme. Az annak sokszínűségét, annak szépségét és fejlődését veszélyeztető jelenségek ellen bizony mindent meg kell tenni a mindenkori kormányzatnak és a mindenkori Országgyűlésnek. Ez olyan hosszú távú nemzeti cél és folyamat, amely komoly társadalmi összefogást és cselekvést igényel nemcsak itt az Országgyűlésen belül, de a magyar társadalmon belül is minden réteget érintően.
Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot, és segítsük elő azt, hogy gyermekeink és unokáink legalább olyan szépen tudjanak beszélni anyanyelvünkön, a magyar nyelven, mint ahogyan azt mi szüleinktől és nagyszüleinktől megtanultuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
