BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A munka törvénykönyve rendelkezései szerint Magyarországon, összhangban az uniós direktívával, a munkavállaló munkaideje a rendkívüli munkavégzés idejével együtt nem haladhatja meg a napi 12, illetve a heti 48 órát. Az egészségügyi dolgozók esetében a készenlét, ügyelet beszámítása a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok figyelembevételével történik. Minthogy a készenlét, illetve ügyelet alatti effektív munkavégzés nem vagy csak nehezen mérhető, a kollektív szerződés határozhatja meg a munkavégzésként figyelembe veendő időtartamot.
Mérés helyett az egészségügyi ágazatban a miniszter által spekulatív módon meghatározott időtartamokat kell beszámítani. Az ágazat megkülönböztet csendes ügyeletet, ügyeletet és minősített ügyeletet, ennek értelmében hétköznap 16 órás szolgálat esetében 2, 4, illetve 8 óra számítható be munkaidőbe; pihenő- vagy munkaszüneti napon a beszámítás mértéke 50 százalékkal nagyobb.
A hatályos szabályozás mind a munkaidő-beszámítás, mind a díjazás szempontjából rendkívül hátrányos az egészségügyben dolgozók számára. Az Orvosi Kamara által korábban végzett felmérés is azt támasztotta alá, hogy a rendeletben szereplő spekulatív időtartamok messze alatta maradnak annak, ami a valóságos munkavégzés időtartama. A hatályos szabályozás nem egyszerűen rossz, hanem alkotmánysértő is, hiszen lehetővé teszi, hogy nagyobb számú ügyeletre lehessen kényszeríteni a munkavállalókat, mint amennyi az éves túlmunkakeret szerint megengedhető lenne. Az Alkotmánybíróság egy korábbi, 44/96-os határozatában kimondta, hogy rendelet csak a törvénynél kedvezőbb szabályokat állapíthat meg. Idézem: "Mindaddig, amíg rendelet szabályai szerint kedvezőtlenebb az érintett munkavállalói kör díjazása, mint amilyen a munka törvénykönyv szabályai szerint megilletné, a jogalkotás felhatalmazáson túli, azaz alkotmányba ütköző." Az egészségügyi centrumban dolgozók esetében a luxemburgi bíróság határozatban mondta ki, hogy az ügyeletben eltöltött idő teljes egészében munkaidőnek minősül.
A miniszter úr helyett az államtitkár urat kérdezem. A miniszter úr pontosan tudja, hogy az orvosi ügyeletek kérdése évtizedek óta nincs megoldva, hogy a jelenlegi kényszermegoldás; azt nyilatkozta, hogy rendbe kell tenni. Miért nem lát végre hozzá, hogy a kérdést rendbe tegye?
Várom a válaszát. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
