BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. "Háttal Európának" címmel szoktam én ilyenkor többnyire beszélni, és az az eseménysorozat, amiről beszélek, az is eltér attól, ami Európában manapság a norma.
Az elmúlt hetek egyik vagy talán a legfontosabb médiaszereplőjét úgy hívják, hogy Danika. Így nevezik őt a televízióban, így nevezik őt az újságokban. A történet pedig, ami körülötte történt, nagyon egyszerű. Adva van egy fiatal pár, akik szabadulni akarnak egy kisgyerektől, aki az asszonynak már ötödik gyereke. Van egy egyedülálló ember, aki szeretne egy gyereket örökbe fogadni. A két fél megállapodik egy nyílt örökbefogadásról. Az arra illetékes gyámügyi hatóság megvizsgálja és megállapítja: az örökbe fogadni kívánó személyt - aki mellesleg Terry Black néven egy ilyen művész - alkalmasnak minősíti, és ezek után az örökbefogadás de facto, tényszerűen megtörténik, és hetek óta Danikát ez a személy neveli.
No, ez az, tisztelt képviselőtársaim, amiről sokan a sajtóban, a nyilvánosság előtt tehetnek ilyen-olyan helyeslő, elítélő, akármilyen nyilatkozatokat. Mi, országgyűlési képviselők, akik valamilyen értelemben kormánypártiként vagy ellenzékiként a hatalom részesei vagyunk, mi erről a kérdésről semmiféle nyilatkozatot szerintem nem tehetünk, és én sem teszek.
Van azonban valaki, aki még nálunk is kevésbé nyilatkozhat erről, és ez a miniszter. Ebben az ügyben ugyanis egyrészt az ügyészség, már amikor - a minisztert követően, ha jól tudom - beavatkozott a folyamatba, és megkérdőjelezi a döntések törvényességét, ez az ő dolga, ezzel nem foglalkozom; másfelől azonban a miniszter, a Fidesz-kormány úgynevezett szociális és családügyi minisztere is megengedte magának, hogy beavatkozzon ebbe az örökbefogadási folyamatba, és megengedett magának egy olyan kijelentést is, hogy úgymond nemkívánatos, hogy egy - ahogy ő fogalmazott - szexuális identitászavarral küzdő személy örökbe fogadjon egy gyereket.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, egy miniszter, egy hatalmon lévő politikus nem tehet kijelentést bármely állampolgár szexuális orientációjával kapcsolatban, nem teheti meg azt, hogy azt identitászavarnak minősítse. Ilyesmit legföljebb egy orvos, egy pszichológus tehet, de ő is csak úgy, hogy csak az érintettel közli az erre vonatkozó véleményét, álláspontját, és még akkor sem hozhatja nyilvánosságra, ha az illető ezt maga meg is teszi. Politikus, a hatalom birtokosa ezt semmiképpen sem teheti meg! És nem teheti meg azt sem, hogy azon túl, hogy erre vonatkozó kijelentéseket tesz, elítélő álláspontot fogalmaz meg a történtekkel kapcsolatban, ezen túl még be is avatkozik a folyamatba.
Azt gondolom, hogy a kerületi gyámhatóság meghozza a maga döntését, ezt, ha törvénysértő, akkor megtámadhatja az ügyészség, de semmiképpen sem avatkozhat be a folyamatba egy politikus, egy miniszter, a hatalom birtokosa azért, mert az ő családról, gyerekvállalásról, örökbefogadásról vallott felfogásával az, ami történt, ellentétes. Az, hogy ő milyen felfogást képvisel ezekben a kérdésekben, az ő magánügye; hogy magyar állampolgárok különböző felfogásokat képviselnek ebben a kérdésben, ez a magyar állampolgárok dolga.
Miután a törvény nem zárja ki semmilyen módon, hogy az adott személy örökbe fogadhasson egy gyereket, az adott törvény keretei között a miniszter magánvéleményét nem teheti a hatalom, az állam hivatalos álláspontjává. Ami történt, ezért elfogadhatatlan.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Mécs Imre és dr. Kóródi Mária tapsolnak.)
