DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. A vita néhány kérdésére szeretnék csak visszatérni röviden, többek között azzal a céllal, hogy megkönnyítsem a tisztánlátást és esetleg a megoldás megtalálását.
Az első elvi kérdés, amit röviden érintenék, az e határozati javaslat és az 5510. számú törvényjavaslat közötti kapcsolat, tudniillik ez a vitában többször felmerült, és úgy érzem, hogy talán megér ennek a témának a megvilágítása egy vagy két szót.
Nem azonos kérdésekről van szó, de vitathatatlan, hogy a két téma között van kapcsolat. Lehet mondani azt, hogy ha a tisztelt Országgyűlés elfogadná a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, akkor ez a kérdés is megoldódna. Ezzel kapcsolatban szeretnék két dolgot mondani. Az egyik az, hogy az alkotmányt a Magyar Köztársaság Országgyűlése még nem módosította, tehát az adott alkotmány alapján kell dolgoznunk.
A második dolog pedig az, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az alkotmánymódosítás ezt a kérdést egyértelműen rendezné, tudniillik való igaz az - Szent-Iványi képviselő úr is beszélt erről -, hogy az október 4-i határozat után elfogadtuk a NATO-szerződés 5. cikkének alkalmazására vonatkozó helyzetet, elfogadtuk a nyolc pontot, és e nyolc pont között valóban szerepel ez a bizonyos visszapótlás is, ez a Backfillnek nevezett művelet, aminek az volna a lényege, hogy ha erőket át kell csoportosítani az egyik helyszínről, nevezetesen a Balkánról, akkor ezeket a többi szövetséges pótolja.
Azonban abban, hogy ez közvetlenül megalapozna egy olyan kormányhatáskört, miszerint mozgathatók lennének a magyar fegyveres erők minden további nélkül, nem vagyok teljes mértékben biztos. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs így, és éppen azért, hogy az Országgyűlésnek az ellenőrző jogkörét biztosítsuk, továbbra is szükségesnek tartom azt, hogy ebben a konkrét kérdésben, nevezetesen a Balkánon jelen lévő magyar erők rugalmasabb átcsoportosításának kérdéseiben, önálló, külön országgyűlési határozatra van szükség vagy lenne szükség abban az esetben is, ha az alkotmányt már módosítottuk volna. Ezért van ez a határozati javaslat az Országgyűlés előtt, és ezért hisszük azt, hogy ez lényegesen kevesebbet jelent és mást is jelent, mint az alkotmány módosítása.
Az alkotmány módosításának kérdése ma délután több alkalommal felmerült. Nem szeretnék belemenni ebbe a vitába, mert ezt a témát a tisztelt Ház külön meg fogja vitatni; még azt is hozzá merném tenni - amint azt talán tudják, tisztelt képviselő hölgyek és urak -, hogy ennek a hétnek a második felében sor kerül egy hatpárti egyeztetésre, amikor is az alkotmány módosításával összefüggő kérdésekről egy részletes, kimerítő egyeztetést fogunk folytatni. De a lényeg az, hogy az alkotmánymódosítás nem általában véve a magyar fegyveres erők külföldi alkalmazásáról szól, hanem a washingtoni szerződés 5. cikkének az alkalmazása következtében beálló nemzetközi kötelezettségünk érvényesítéséről szól, és ez a kettő nem azonos. Kizárólag csak az 5. cikk, tehát a kollektív védelem alapján érvényesítendő kötelezettségünk végrehajtásáról van szó, és ezért hiszem azt, hogy jóllehet, a két téma összefügg, de nem azonos.
Az összefüggést jeleztem az expozémban, ennek lényege az, hogy valóban ez a visszapótlási kötelezettség is az egyik szempontja annak, hogy nagyobb rugalmasságra van szükség a KFOR, az SFOR és a macedóniai művelet során. Erre valóban szükség van, de ismétlem: nem arról van szó, hogy az alkotmánymódosítás ezt pótolhatná. Van tudniillik egy másik szempontja is ennek az átcsoportosításnak, illetőleg ennek a nagyobb rugalmasságnak, ez pedig az, hogy a NATO is erőteljesebb rugalmasságot kíván bevezetni, és meg akarja könnyíteni az átcsoportosítást. Ezt akarjuk mi most a saját rendszerünkön belül érvényesíteni úgy, hogy a kormány bizonyos határok, keretek között erre felhatalmazást kér.
Vita volt a határokról, vita volt a keretekről, felmerült az, hogy tértől függetlenül. Nyilván nem arról van szó, hogy tértől függetlenül, hiszen a határozati javaslatban egyértelműen szerepel a Balkán megjelölés. Én egyébként nem zárkózom el attól, hogy a térbeli meghatározást ezen túlmenően pontosítsuk.
(16.30)
Ezzel kapcsolatban utalok Szent-Iványi képviselő úr felvetéseire, és azt válaszolom ezekre, hogy természetesen készek vagyunk megfontolni egy olyan fogalmazást, amely esetleg a parlamentnek nagyobb biztonságérzetet ad a körülhatárolást, a kereteket illetően.
Az idő pedig - ismétlem - megjelenik már a KFOR-ban is, tehát a művelet végéig tart ez a felhatalmazás. Ebben önmagában véve én semmilyen rendkívüli biankó felhatalmazást nem látok.
A létszám adott; tehát szó sincs arról, hogy a létszámon túllépnénk. Egyébként Bársony képviselő úr felszólalására jelzem csak, hogy a 850-es számot egyszer már elfogadta az Országgyűlés. Nem kérjük, hogy még egyszer fogadja el ezt. Egyszer már úgy döntött a tisztelt Országgyűlés, hogy Magyarországnak van 850 katonája erre a célra, és most egyetlenegy katonával sem kérünk többet - hogy így mondjam -, mert hiszen többször elmondtuk már, hogy az adott létszámon belül maradnánk, csak az átcsoportosítás lehetőségét kérjük. Egyeztetés egyébként volt a biztonságpolitikáról, volt az alkotmánymódosítás lehetőségéről.
Felmerült az is, hogy a balkáni térségben esetleg nagyobb rugalmasságra lesz szükség, tehát önmagában véve, nem hiszem, hogy ez bármilyen problémát vetne fel, éppen az Országgyűlés ellenőrző szerepével összefüggésben.
Ismétlem: nem megyek bele az alkotmánymódosítási vitába, de azért én azt javaslom, hogy majd tanulmányozzuk mindannyian alaposan azt, hogy hogyan szabályozza ezt a kérdést, nevezetesen az 5. cikk alkalmazásának a kérdését a 18 NATO-tagállam, és meg fogjuk látni azt, hogy ilyen rendszer, mint Magyarországon, bizony sehol sincsen, Németországban sincsen. De erre majd még visszatérünk.
Ami a költségeket illeti, volt egy-két olyan hivatkozás, amely semmi esetre sem felel meg a tényeknek. A fejlesztésre 2001-ben a hadseregnek 50 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből 17 milliárd a NATO-fejlesztéssel függ össze. Ezzel szemben az SFOR-, KFOR-költség 2001-ben 7 milliárd forintot tett ki, és feltehetően ez bizonyos mértékben növekszik az évek múltával. A költségekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a kormány ezeket a forrásokat tudja biztosítani, egyébként a költségvetés keretein belül. Tehát aggodalomra ezzel összefüggésben sincs ok és nincs szükség.
A lényeg az, hogy Macedóniában valóban indokolt volna egy korlátozott magyar jelenlét, és ezt a jelenlétet meg tudnánk oldani minden nehézség nélkül az Országgyűlés által már engedélyezett 850-es kereten belül. Mi ezt szeretnénk, és úgy látjuk, hogy ez a NATO-kötelezettségeink teljesítése szempontjából feltétlenül szükséges. Szükséges közvetve a már elfogadott 5. cikkre épülő nyolc pont miatt, de szükséges azért is, mert fontos a délkelet-európai jelenlétünk, és az is lényeges, hogy Magyarország ezen a területen szerény képességeivel összhangban álló, de mégiscsak érdemleges szerepet játsszon.
Szeretném még egyszer jelezni tehát, hogy értelmes módosító javaslatokat szívesen figyelembe veszünk, de önmagában véve a javaslat elfogadása mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy Magyarország is teljesíteni tudja a szövetségesi kötelezettségeit, ne kerüljön olyan helyzetbe, amelyben a 18 szövetséges minden további nélkül meg tud felelni az igényeknek, a kívánalmaknak, ezzel szemben Magyarország esetében erre nem kerül sor.
Még egy dolgot szeretnék csak mondani, mert felmerült az, hogy magyar katonák fegyveres konfliktusokba kerülnek, és a fegyveres konfliktusok rendezésének vannak más megoldásai is. Kérem szépen, éppen erről van szó. Éppen arról van szó, hogy itt most magyar katonák békefenntartó műveletekben vesznek részt. A békét mennek fenntartani, és nem fegyveres konfliktusokat akarnak élezni vagy azokban részt venni. Ez a határozati javaslatból is egyértelműen kitűnik. Itt arról van szó, hogy akarunk-e segíteni abban, hogy béke legyen Délkelet-Európában itt, a közvetlen szomszédságunkban, vagy pedig úgy látjuk, hogy nem a mi dolgunk, ezt majd elvégzi helyettünk más.
Mindezeket figyelembe véve nagyon bízom abban, tisztelt Országgyűlés, hogy mindenki megérti ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a lényegét, és ha indokolt, a szükséges szövegezési kiigazítások után el fogjuk tudni fogadni ezt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
