IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mára már megszokottá vált, hogy a magyar alkotmányos szabályozással összhangban az Országgyűlés napirendjén szerepelnek a válságkezeléssel, a békefenntartó tevékenységekkel kapcsolatos előterjesztések. Így van ez ma is, amikor az Országgyűlés a kormány előterjesztésében tárgyalja a NATO irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó műveletekhez történő magyar hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslatot.
Látszólag minden a megszokott rendben történik, az előterjesztés formálisan megfelel a követelményeknek. Valami azonban ezúttal mégis látványosan megváltozott. A korábbi, hasonló előterjesztések esetében a kormányzat - tekintettel arra, hogy ezek elfogadásához legalább a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges - előzetesen egyeztetett az ellenzéki pártok képviselőivel, hiszen a szavazataik nélkül egy ilyen döntés nem hozató meg.
A mostani előterjesztés jól mutatja, hogy a kormány részéről hiányzik a szándék a körültekintő és gondos előkészítésre. Folyamatosan tapasztalhatjuk itt, a Házban azt a törvényhozási filozófiát, ami úgy szól, hogy akinek eggyel több szavazata van, az azt tesz, amit akar. Úgy látszik, új vonásként pedig már azt is meg kell élnünk, hogy a kétharmados törvényekben egyeztetés nélküli támogatást vár el a kormány az ellenzéktől.
Mindezek ismeretében sajnálatosan és szomorúan azt kell mondanom, hogy most, utólag válik méltatlanná a volt ellenzék azokra a gesztusokra, amelyeket az előző ciklusban a több mint kétharmados többséget birtokló akkori kormánytöbbségtől kapott, messze súlyán túlterjeszkedő, neki biztosított jogkörökkel és lehetőségekkel, és egy konszenzusra, megegyezésre törekvő olyan filozófiával, amelyet korábban mi gyakoroltunk, és erősen hiányolunk a jelenlegi kormányzat részéről.
Mivel a tíz perc igen rövid, ezért az egész előterjesztés minden részletére nem tudok kitérni. Éppen ezért a legkritikusabb pontjával, a 4. ponttal foglalkozom. Idézem is a pontot, hogy aztán tudjak rá hivatkozni: "Felhatalmazza a kormányt - mármint az Országgyűlés -, hogy az egyes NATO-vezetésű békefenntartó műveletekhez a fenti pontban biztosított maximum létszámon belül, a NATO-ban megfogalmazott igényeknek megfelelően, valamint a felajánlható képességeink és tehervállalásunk lehetőségeit is figyelembe véve határozza meg a jövőben az egyes magyar kontingensek összetételét, feladatait, valamint települési helyüket."
Jól hallhattuk a külügyi bizottság kisebbségi véleményéből is ugyanazt, ami a frakció álláspontja, hogy itt egy időben, térben mindenre kiterjedő, messze a címben jelzett balkáni katonai békefenntartó műveleteken túlmutató, olyan fölhatalmazásról van szó, amelyet alaposan meg kell fontolnia a parlamentnek. A mindenkori parlamentnek meg kell fontolnia, hogy a mindenkori kormánynak ad-e ilyen fölhatalmazást. Ugyanis a tervezet felhatalmazást adna a kormánynak, hogy az egyes NATO-vezetésű békefenntartó műveletekhez a fenti létszámkereten belül, a NATO-ban megfogalmazott igényeknek megfelelően, valamint a felajánlható képességeink és tehervállalásunk lehetőségeit is figyelembe véve határozza meg a jövőben az egyes magyar kontingensek összetételét, feladatait, valamint települési helyüket. Tehát itt nem és nem csak a volt Jugoszlávia területén működő békefenntartó tevékenységekről van szó. Az a kérdés is fölvetődik bennem, hogy ez célzatos, szándékos az előterjesztő részéről, hiszen a címben kifejezetten a balkáni katonai békefenntartásról van szó. Jó lenne tisztázni a szavazásig, hogy ez pontatlan megfogalmazás vagy egy olyan rejtett fölhatalmazás, amire esetleg később hivatkozni lehet.
Ez a megközelítés teljesen elfogadhatatlan a számunkra. Soha nem akadályoztuk meg Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek a teljesítését. Mindig is hangsúlyoztuk, hogy Magyarország nem foghatja fel egyoldalúan a különböző nemzetközi szervezetekben - köztük az ENSZ-ben és a NATO-ban - betöltött tagságát, vagyis hazánk nem lehet a biztonságnak csak fogyasztója, de ahhoz hozzá is kell járulnia. E felfogásunk ma sem változott. Ehhez a többi parlamenti párttal együtt megteremtettük az alkotmányos feltételeket. Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi alkotmányos szabályok alapvetően megfelelő keretet biztosítanak kötelezettségeink teljesítéséhez.
Nem tartjuk azonban ezt lezárt, megváltoztathatatlan rendszernek. Ezt bizonyítja a november 15-én Kovács László, Juhász Ferenc és Nagy Sándor képviselőtársaim által előterjesztett alkotmánymódosítási javaslat, amely a washingtoni szerződés 5. cikkelye életbe lépése idejére a kollektív védelem feladatainak végrehajtása érdekében - szeretném hangsúlyozni - jelentősen bővítené a kormány hatáskörét a külföldi csapatok magyarországi átvonulása, állomásozása és az ország területéről történő alkalmazása engedélyeztetése terén; vagyis az Országgyűlés haladéktalan tájékoztatása mellett a kormány hatáskörébe utalná annak engedélyezését.
Amellett, amit eddig elmondtam, figyelembe véve a benyújtott javaslatunkat, e kettő együtt világossá teszi, hogy hol húzódik az a határ, ameddig hajlandók vagyunk elmenni a fegyveres erőkkel kapcsolatos kormányzati jogkörök bővítésében. Többször kifejtettük, hogy az ország védelme, annak biztonsága nem lehet csak a kormányzó pártok belügye, hozzáteszem, bárki is van kormányon - erről így gondolkodunk. Akkor is így gondolkodtunk, amikor kétharmados többséget birtokoltunk a parlamentben. A közösen meghozott alkotmányos szabályok is erre a felfogásra épülnek. Garanciákat jelentenek abban a tekintetben, hogy egyetlen kormány se hozhassa meggondolatlan döntésével olyan helyzetbe az országot, amely miatt már a történelmünk során oly sokszor szenvedtünk, és amelyért magyar életekkel oly drágán megfizettünk.
Fel kívánom hívni a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a jelenlegi magyar szabályozás - kiegészülve az általunk előterjesztett módosítással - összhangban van más országok alkotmányos gyakorlatával is, hiszen Németország is csak parlamenti jóváhagyással küldhet külföldre csapatokat, de hasonló szabályozás van életben Csehországban is.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt frakciója a mostani formájában nem támogatja a kormány előterjesztését. Megítélésünk szerint az Országgyűlés képes a szükséges döntések megfelelő időben történő meghozatalára. Az ilyen döntésben való részvételre a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja mindig készen állt és a jövőben is készen áll. Úgy ítéljük meg, hogy ez a kérdés, ami ide került a parlament elé, nemcsak egyszerűen fölhatalmazás kérdése, nemcsak egy egyszerű döntéshozás kérdése, hanem mindenekelőtt bizalmi kérdés.
Az a kérdés is fölvetődik bennünk, hogy van-e alapja annak, hogy az ellenzék fenntartás nélkül bízzon a kormány körültekintésében és bölcsességében. Az a határozott véleményünk, hogy nincsen alapunk erre. Éppen ezért ezt az előterjesztést a Magyar Szocialista Párt frakciója nem támogatja.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
