KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy bárki megjövendölje: előbb-utóbb a határainktól távol, idegen országban történő fegyveres katonai műveletekhez ad hozzájárulást a Magyar Országgyűlés; mert hogy megadja, arról sajnos semmi kétsége nincs a Magyar Igazság és Élet Pártjának. Az előttünk fekvő H/5416. számú határozati javaslat ugyanis erre fogja felhatalmazni a kormányt.
Úgy gondolom viszont, hogy a tisztelt Házban senkit sem fog meglepetés érni, aki figyelemmel kísérte a Magyar Igazság és Élet Pártjának eddigi politikáját a honvédelem, tágabb értelemben véve a függetlenség kérdésében, amikor mi - eddigi álláspontunkhoz következetesen ragaszkodva - nemet mondunk erre a határozati javaslatra is.
(16.10)
Ez a határozati javaslat mérföldkő hazánk katonai konfliktusokba való sodródásának történetében, mert az Országgyűlés a második világháború óta először ad felhatalmazást lényegében ténylegesen hadra fogható alakulatok külföldi bevetésére - természetesen a saját költségünkön. Meg vagyunk győződve arról, hogy sajnos nem ez lesz az utolsó alkalom.
Mint hírlik, Afganisztán is legalább két területre lesz osztva megszállás szempontjából; az északi rész európai csapatokra vár. Ha most igent mond a tisztelt Ház, akkor majd arra a kérésre sem mondhat nemet; legfeljebb azzal vigasztalhatjuk majd magunkat, hogy voltak már ott magyar katonák a Kárpátaljáról - és sokan meg is haltak. Az a másik birodalom is szívesebben vitte a magyar és egyéb nemzetiségű kisebbségeket a vágóhídra, mint saját fiait.
A határozattervezet 1. pontja lényegében határidő nélküli teljes felhatalmazást ad a kormánynak idegen csapatok állomásoztatására, hazánkban történő felkészítésükre, harmadik országok elleni katonai akciókra és légterünk használatára. Amikor az alkotmánymódosítási vitában ennek bekövetkezési lehetőségét feltételeztem, hozzá nem értéssel és egyéb csúnyaságokkal vádoltak buzgó kormányoldali képviselőtársaim, és lám, lám! egy év sem telt el, és időben, térben behatárolatlan jogosítványt adunk többségi szavazattal a kormánynak idegen csapatok állomásoztatására. Csak annyit kell mondanunk, bűvös szavakat, hogy KFOR, SFOR, Task-force Fox, és máris törvényes minden - a lakosság nagy része úgysem érti ezeket a szép magyar szavakat.
A 3. pont a kiutazó magyar kontingenst 850, váltáskor maximum 1000 főben határozza meg. Ez látszólag nem nagy létszám harcoló alakulat esetén, de nem lehet a magyart - figyelembe véve a történelmi tapasztalatokból eredő magyar érzékenységet - ebben az ügyben ennél jobban ingerelni. Majd ha hozzászoktunk, akkor már lehet hadosztályokat is kérni! Szoktatni kell!
A 4. pont szerint a kormány dönt a magyar csapatok felhasználásáról és telepítéséről. Akkor viszont hogyan értelmezhető a címben is szereplő NATO-irányítás? Talán úgy, hogy a NATO irányít, és a magyar kormány felel a következményekért?
A Magyar Igazság és Élet Pártja, mint említettem, nemmel fog szavazni ebben a kérdésben. Ennek talán a jelenlegi határozati javaslaton túlmenően az is az oka, hogy nem vagyunk meggyőződve arról, hogy úgy a Balkán ügyei, mint a világ más pontjain keletkezett konfliktusok csak fegyverekkel oldhatók meg, sőt ennek mi az ellenkezőjét állítjuk. A globalizáció során felhalmozott és felhalmozódó rabló tőkével való juttatásokkal sokkal olcsóbb, humánusabb megoldások jöhetnének számításba, még akkor is, ha ezért a véleményünkért a helytartóként viselkedő birodalmi nagykövet minket elmarasztal. Úgy tűnik, szerintük az emberi élet olcsóbb megoldás - szerintünk viszont nem.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)
