DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter: (Megjelenik a neve a táblán. - A mikrofon működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen egyetértek a napirend előtti felszólalóval abban, hogy szakmai vitáknak kellene folynia az egészségügyi ellátórendszert illetően, de nem sikerül ezeket a szakmai vitákat megkezdeni.
Még emlékeimben él: egy héttel ezelőtt az Uzsoki Utcai Kórház egy nagyon jelentős, 8 milliárdos rekonstrukciójának átadásakor a fővárost képviselő főpolgármester, Demszky Gábor úr nagyhatású, körülbelül húszperces kormánygyalázó beszédében a csattanó a végén úgy hangzott: "És tudják kérem, hogy kinek ad ez a kormány címzett támogatást? Vámosmikolának!" Még egyszer elhangzott: "Vámos... - mondom - mikolának!" Ez volt a legfőbb szakmai érv ebben a beszélgetésben. (Szórványos derültség.)
Azóta többször megkíséreltük, hogy valóban szakmai vitát folytassunk. Egy évvel ezelőtt még éltek bennem az illúziók, hogy szakmai viták fognak folyni az egészségügyben - de ezek demagógiák, ezek nem szakmai viták.
Nem tudom, miért nem lehet észrevenni azt, hogy az egészségügyben, ahol tudjuk, hogy nagyon sok nehéz örökség halmozódott fel, pontosan tudjuk, hogy az a félfeudális, paternalisztikus rendszer, amely ma még ott él, a rendszerváltozást tíz-tizenkét évvel elhibázta. De miért nem lehet észrevenni azt, hogy megkezdődtek a mélyreható változások? Miért kell az intézményi törvénytervezetet csípőből megnegálni?
A Szabad Demokraták Szövetsége egyetlen módosító indítványt nem nyújtott be, jelezvén, hogy nem érti, miről szól ez az egész történet. Ez annál inkább fájdalmas, mert pénzt helyezni egy rendszerbe akkor érdemes, ha az a pénz a konszolidációt szolgálja. Vagyis annak az intézményi törvénytervezetnek, amelynek a vitáját a parlament megkezdte, része ez a konszolidáció, amelynek a forrásaiban egyébként egyetértünk, csak mi sokkal nagyobb forrásigényt jelöltünk meg a végleges konszolidációhoz, mint ahogy ez különböző nyilatkozatokban az SZDSZ vagy az MSZP oldaláról megtörténik. Mi meg is terveztük és elkészítettük ennek a szakmai programját. Azt gondolom, hogy az egészségügyben megindulhatnak azok a változások, amelyekre tíz-tizenkét év óta várunk.
Nem értem azt, hogy miért nem lehet venni ezt a lapot, és miért nem lehet végre azokról a megújító törekvésekről vitatkozni, amelyekkel kapcsolatban a tárca letette a szakanyagokat, sőt azokat kodifikált formában a parlament elé hozta.
A bérekre visszatérve: harminc éve dolgozom a szakmában, nekem nem kell, hogy Kuncze Gábor úr elmagyarázza az egészségügyet, mert harminc éve vagyok benne, és nemcsak a magyar egészségügyben, hanem mint a Kórház Világszövetség európai alelnöke hat éve alatt megismertem a világ különböző kórházi rendszereit és egészségügyét. És ezt nem azért mondom, mert dicsekedni akarok vele; harminc éve reggeltől estig ebben a rendszerben élek, megismertem ezt a rendszert. Nem vagyok egyedül abban, tudjuk, hol és hogyan kell változtatni rajta; de mihelyt elkezdjük a legkisebb változtatást is, azonnal borzalmas érzékenységek támadnak.
Nem értem pontosan, hogy a két nagy ellenzéki frakció miért támad minden változást elemi erővel. Milyen privilégiumokat élveznek a jelenlegi rendszerben ahhoz, hogy ne lehessen változtatni? (Taps a kormánypártok soraiból.) Most már ott tartunk, hogy nemcsak általában, hanem személyeskedő jellegű belegyalogolások, a miniszternek, hozzátartozóinak a kicsinálása - nem tudok jobb szót találni erre -, valamint elképesztő akciók folynak olyan értelemben és olyan igénnyel, hogy megakadályozzák azokat a változásokat, amelyek megkezdődtek. Pedig nagyon sok egészségügyi dolgozó vár ezekre, akiknek a hangja talán nem hallatszik annyira, mint egy-egy vezető grémium vezető döntéshozóinak, politikusainak a hangja, de a tömegek várják ezeket a változásokat.
Nem helyes prémiumokat ajánlani, megalapozatlan, a bérek növelésére vonatkozó javaslatokat tenni. Mi megalapozott szakmai programot tettünk a parlament elé, amelynek a lényege egy olyan gazdasági típusú átalakulás, amelynek révén az egészségügybe a reményeink szerint beáramló források, amelyek a konszolidáció részét képezik, valóban hatékonnyá tudnak válni és valóban hasznosulnak. Ezt a rendszert alapjaiban kell megváltoztatni, a változtatás pedig megkezdődött.
Arra kérem Kuncze Gábor képviselő urat és mindenkit, aki az utóbbi időkben személyeskedésektől terhes és szakmaiatlansággal jellemezhető megnyilatkozásokat tesz, hogy igenis ne csak mondja, hanem vegyen részt abban a párbeszédben, ami elindult a parlament előtt is, vegyen részt a törvénytervezet vitájában, és ne csípőből megnegálva azt, valami fölérepülő akcióval, demagógiák tömegével szórja tele az egészségügyet, ami csak árt, dekompenzál és káros hatással van a rendszerre nézve.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
