DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A vita utolsó előtti szakaszában az ajánlás 94., 96. és 109. pontjában szereplő indítványokról szeretnék szólni.
Először a 109-esről, mert ezt tartom a csomagban talán az egyik legfontosabbnak. Itt az Országgyűlésben két nagy vitát is lefolytattunk arról, hogy a törvényhozásnak valamit tennie kellene a magánszemélyek becsületének védelme érdekében. Az egyik nagy vita az időközben alkotmányellenesnek bizonyult lex Clodo volt, tehát amikor az előzetes letartóztatottak, szabadságvesztés büntetést töltők szólásszabadságát tervezte a törvény korlátozni, amit a köztársasági elnök úr utána az Alkotmánybíróságnak megküldött, és így nem is lépett hatályba.
A másik nagy vita a lex Répássy volt, amely a vélemény-helyreigazításról szólt. Mindkét vitában a kormánypártoknak az volt a fő érvelése, hogy valamit tenni kell, merthogy a becsület, a tisztesség védelmére nincsenek megfelelő eszközök.
Nyilvánvaló, hogy különbség van aközött, amikor a piacon két kofa összeveszik és csúnyát mond egymásra, és aközött, amikor ezeket a csúnya kijelentéseket a legnézettebb kereskedelmi televízió legnézettebb műsoridejében mondják el. A problémám az, hogy jelenleg Magyarországon megítélésem szerint a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazással és becsületsértéssel kapcsolatban a sértettnek nincs megfelelő védelme.
Szintén a napokban nyilatkozott egy polgári ügyszakban eljáró bíró a sajtóban, aki felvetette, hogy a politikusok gyakran helyreigazítási perekben próbálják a politikai vitáikat rendezni. Az ő véleménye szerint - ha jól emlékszem, Pataky Árpád bíró úr nyilatkozta ezt - ez részint azért van, mert így ki tudják választani azokat az elemeket, amelyekben igazuk van. De szerintem van egy másik indoka is, amiért a politikusok helyreigazítási pereket indítanak. Nevezetesen: ma Magyarországon a helyreigazítási per az egyetlen per, ami ésszerű időn belül befejeződik. Tehát ott nagyon szigorú határidők vannak, ezért arra lehet számítani, hogy a kereset benyújtásától számított két-három hónapon belül ítélet születik. Nem így van a személyiségi jogi perekben, ahol vidéken jobb a helyzet, Budapesten kifejezetten rossz, és nem így van a rágalmazási, becsületsértési ügyekben sem.
Ha valaki erről, egy nagy példányszámú újság vagy egy nagyon nézett televízió kifejezetten a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, az magánvádat terjeszthet elő a bíróságon, a tapasztalat az... - és ha jól nézem, a jelen lévő kormánypárti képviselők fele (A távozni készülő dr. Rubovszky Györgynek:), ha Rubovszky képviselő úr kimegy, kétharmada már személyesen is érintett volt- az én ismereteim szerint - becsületsértési, rágalmazási ügyekben sértettként. Talán ők is meg tudják erősíteni, hogy egy évvel a sérelem után történik az idézés a személyes meghallgatásra, utána hat hónappal az első tárgyalás, és körülbelül két évvel az eset után megvan az elsőfokú ítélet, két és fél év múlva a jogerős ítélet, amikor nincs normális ember, aki ezt a jogerős ítéletet nyilvánosságra hozza; mert miért mondjam azt, hogy két és fél évvel ezelőtt azt mondták rólam, hogy, és most bebizonyosodott, hogy ez bűncselekmény.
Tehát ilyen értelemben nem működik az a jogi megoldás, ami a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazások és becsületsértések esetén a büntetőjogban minősített esetté teszi ezt, tehát súlyosabb büntetés fűződik hozzá; de tisztelt Ház, ez nyilvánvalóan azért van, mert a joghátrány sokkal nagyobb, mint ha csak a gangon vitatkozva sértegetnék egymást az emberek és a házból csak ketten-hárman hallanák.
Azt a javaslatot terjesztettük elő Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal, hogy az ilyen ügyekben is, a büntetőeljárásban is azok a szigorú határidők lépjenek életbe, amelyek a polgári per helyreigazítási szabályai lennének. Tehát a vádirat benyújtásától számított ésszerű időn belül - azt írjuk, hogy nyolc napon belül, de erről lehet vitatkozni, hogy nyolc vagy tizenöt vagy harminc napon belül - tárgyalást kelljen kitűzni, tehát ilyen esetekben mi kihagynánk a személyes meghallgatást, ezt a békítő jellegű ítéletet.
Azt gondolom, hogy ilyen típusú ügyekkel a '73-as Be. nem számolt, mert akkor még működött a cenzúra, a cenzúra megoldotta azt, hogy a becsületsértő, rágalmazó kijelentések ne kerülhessenek nyilvánosságra. De azt gondolom, hogy ezekkel az ügyekkel hatékonyabb védelmet kellene nyújtani a megrágalmazottakkal vagy a becsületükben megsértettekkel szemben, tehát az lenne az ésszerű, ha a cselekmény elkövetésétől számított két-három-négy hónapon belül már jogerős ítélet születne.
Azt el tudom fogadni, hogy technikailag lehet, hogy nem jó a megoldásunk, valamilyen megoldáson kellene töprengeni, megmondom őszintén, arra számítottunk a korábbi viták után, hogy itt a kormány maga is elő fog állni egy javaslattal. Ez mulasztása volt a '98-as törvénynek is, de szerintünk ezt jó lenne most rendezni. Nem lehetséges az, hogy a mai napig is az 1973-as szabályok alapján járjunk el.
Nagyon röviden a másik két pontról, a 94. és a 96. pontról. A 94. pont a határozat kihirdetés utáni írásba foglalásával foglalkozik. Az eredeti Be. 15 napot, illetőleg 30 napot tett erre lehetővé, a mostani módosítás 30 napra növeli a 15 napot, és 60 napra növeli a 30 napot. Tehát az ítélet meghozatala után még minimum 30, maximum 60 nap telhet el, mire írásba foglalják. Mindannyian ismerjük azt az embertípust, bevallom, magam is így vagyok vele, hogy a határidő lejártakor végzem el a tevékenységeim nagy részét, tudjuk jól, hogy az adóbevallásokat is március 20-án adja be az emberek többsége. Tehát ha van egy 30 napos határidő, mivel nagyon sok más feladat is van, valószínűleg a harmincadik napon fogom megtenni. Ha a bírónak 30 napot adunk, akkor a harmincadik napon fogja írásba foglalni az ítéletet, ha tizenötöt, akkor 15 napon belül. Ebben a tekintetben az, amire az államtitkár úr a korábbiakban hivatkozott, hogy a jogtechnikus képzés beindult, segítséget adhat, hiszen nagyobb esély lesz arra, hogy a bíró segítséget kap az ítéletek megfogalmazásához, a jogtechnikusnak esetleg csak magnóra kell venni a szóbeli ítélethirdetést, azt ki kell pofozni.
Tehát azt gondolom, hogy itt a felek érdeke az, hogy minél hamarabb ítélet birtokába jussanak, hiszen csak akkor nyílik meg majd a határidő.
Az utolsó pont, amit ebben a vitakörben említek, a felek általi kikérdezés, amit én a magam részéről szintén ezen törvényjavaslat veszteségének érzek. Ez a felek általi kikérdezés bizonyos értelemben a vitákban túl lett dimenzionálva, hiszen az ügyek jelentős többségében sem az ügyész, sem a védő nincs ott, csak a bíró ül ott - és a felek - a tárgyaláson; tehát az esetek döntő többségében szóba se jöhetne.
Mégis úgy ítélem meg, hogy a felek rendelkezési jogát az növelné, hogyha ők végeznék a kikérdezést. A bíró általi kikérdezés - a magyar jogtudományban már a '60-as években megírták ezt - szükségképpen vádoló jellegű, a váddal azonosul, a mostani "De jure" című lapban Bánáti János nyilatkozik, fogalmaz úgy, hogy jó lenne, ha a bíró nem jönne le a küzdőtérre, mert aki a küzdőtéren van, annak a szemébe mehet a homok, részesévé válhat a vitáknak.
Ezért jobban örültünk volna, hogyha megmarad a felek általi kikérdezés. Kétségtelen, hogy nem felel meg a magyar tradícióknak, a magyar tradícióban nem volt a felek általi kikérdezés, csak azt gondolom, hogy ha a négyszintű bíráskodást - ami része volt a magyar tradíciónak - elhagyjuk, a kétfokú fellebbezést, ami része volt, elhagyjuk, a vizsgálóbíró intézményét, ami szintén része volt a magyar tradíciónak, elhagyjuk, és, mondjuk, a bírósági szinteknél a '49-es állapotokat állítjuk helyre, akkor ezzel a magyar tradícióval nehéz érvelni.
(15.30)
Tehát jobb ezt kihagyni az érvelésből, mert ha a kormány azt csinálja, ami a magyar tradíció, akkor igaza van, ha elhagyja a magyar tradíciót, akkor is igaza van - mondja a kormányzati érvelés. Szerintem tehát az, hogy ez nem része a tradíciónak, nem jó szempont. Én azt gondolom, a felek szerepének a jelentőségét növelné a felek általi kikérdezés azon korlátozott módja, amit a '98-as törvény bevezetett.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
