DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A jogállási törvénnyel kapcsolatos itteni vitában én a felvetett kérdések közül először a hozzátartozói vagyonnyilatkozattal kapcsolatos kérdéshez szeretnék hozzászólni.
Azt gondolom, az az elgondolás, amely teljesen sommás módon egyszerűen megkerülhetővé tenné a hozzátartozói vagyonnyilatkozat megtételét, nem tűnik szerencsés megoldásnak, hiszen ebben az esetben ez a hozzátartozói vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség valójában értékét vesztené.
Van egy másik probléma is, amely itt most nem került megemlítésre, illetve Tóth András képviselőtársam utalt rá, de én talán még világosabban kimondom, hogy a bizottsági állásfoglalások alapján ebben a pillanatban nem teljesen egységes a kezelése ennek a kérdésnek, az egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztséget betöltő személyek összeférhetetlenségével kapcsolatos törvény, illetőleg a most tárgyalás alatt lévő képviselői jogállási törvény tekintetében. Mert a jelenlegi bizottsági álláspontok a közhatalmi feladatokat ellátó személyeknél - most nem mondom a hosszú címet - mereven elzárkóznak attól a lehetőségtől, hogy a hozzátartozó helyett az érintett személy tegyen nyilatkozatot, míg a jogállási törvényben engedékenyebb volt a kijelölt bizottság - egyébként nem ugyanaz a bizottsági döntés született meg -, és ott bizonyos esetre lehetővé tenné a most bizonyos értelemben favorizáltnak látszó megoldás azt, hogy a hozzátartozó helyett az érintett személy, jelesül a képviselő tehessen vagyonnyilatkozatot.
(17.50)
Egy biztos, hogy ebben a két törvényben nem lehetséges az, hogy eltérő megoldásra jussunk. Tehát az a véleményem, és ez a legfontosabb és legelső szempont, hogy amilyen mércével mérünk az egyes közhatalmi feladatokat ellátó személyek összeférhetetlenségi nyilatkozataival kapcsolatban, ugyanolyan mércével kell mérnünk az országgyűlési képviselők hasonló vagyonnyilatkozatait illetően.
Én mind a két törvényjavaslathoz egy azonos tartalmú csatlakozó módosító javaslatot terjesztettem elő, elsősorban azért, hogy azonos legyen a szabályozás, másodsorban azért, mert az én személyes nézetem szerint egy szigorúbb megkötéssel meg lehet oldani azt, hogy ha a hozzátartozó nem tesz nyilatkozatot, akkor mi történjék.
Az én kapcsolódó módosító javaslatom szerint ebben az esetben megteheti azt, hogy az érintett személy a hozzátartozó vagyonnyilatkozatát saját nyilatkozatával pótolja, ebben az esetben azonban ezt a körülményt az ok feltüntetése, megjelölése mellett a vagyonnyilatkozatban a nyilatkozó személynek fel kellene tüntetnie. Tehát olyan szigorú megszorítással és feltételekkel lenne ez lehetséges, ami, úgy érzem, korlátozná vagy visszaszorítaná annak lehetőségét, hogy tulajdonképpen a vagyonnyilatkozati szabályok értelmüket veszítenék.
Kétségtelen, hogy ez a kapcsolódó módosító javaslat, amely mindkét törvényben, még egyszer mondom, előterjesztésre került, egyfajta megoldást jelent. Lehet ezen még gondolkodni, hogy pontosan ebben a megoldásban kell-e majd a végső jogi rendezés módját megtalálni. Lesz még ebben a kérdésben bizottsági állásfoglalás, és ennek a bizottsági munkának a keretében esetleg arra is lehet lehetőség, hogy ha egy további, harmadik megoldásban gondolkodunk, akkor ez bizottsági módosító indítványként megszülessék. Egy szempont azonban nagyon lényeges, hogy a két törvényjavaslatban a szabályozás azonos legyen.
Még egyszer: elsősorban ennek a lehetőségét kívántam megteremteni a kapcsolódó módosító javaslat megteremtésével.
A másik kérdés, amire nagyon röviden szeretnék kitérni, az a szabály, amely, ha jól emlékszem, Szili Sándor képviselő úr módosító javaslatában jelenik meg, ami egy olyan változást irányozna elő... (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
