DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, és még egyszer elnézést, hogy az imént megfeledkeztem a korlátozásról.
A második témakört szeretném tehát folytatni, Szili Sándor képviselőtársam módosító javaslatát, amiben a képviselő úr arra tesz javaslatot, hogy ha a képviselő nem tesz eleget a vagyonnyilatkozatának, abban az esetben az az eddigi szankció, hogy képviselői jogait ne gyakorolhassa, kerüljön ki a törvényből.
Én ezzel messzemenően nem értek egyet. Először is, már csak azért sem értek egyet, mert ennek az egész törvénymódosításnak nem az a célja, hogy a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos kötelezettségeket felpuhítsuk. Nem ez a célja! De nem értek egyet azért sem, mert nem osztom Szili képviselő úr érveit, amelyek röviden abban állottak, mint azt a módosító javaslat indoklásában is olvashattuk, hogy ha a képviselő nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, akkor nem sújthatók a választói azzal, hogy képviselői jogai gyakorlásában akadályozva legyen.
Tulajdonképpen egy elvi kérdés merül fel a módosító javaslat kapcsán. Ismeri a parlamenti jog azt a lehetőséget, hogy a képviselő bizonyos magatartása következtében olyan helyzetbe kerüljön, hogy jogait nem gyakorolhatja. Azt szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, hogy tekintsen meg különböző házszabályi megoldásokat, tekintse meg különböző nagy tekintélyű demokráciák parlamenti jogának megoldásait.
Csak analógiaként hivatkozom a parlamenti fegyelmi jogra. Kérem szépen, számos ország, így a sok szempontból etalonnak számító angol parlamenti jog megoldásában is természetes következmény az, hogy bizonyos képviselői magatartások azzal a jogkövetkezménnyel járnak, hogy a képviselőt jogai gyakorlásában felfüggesztik. Például az angol parlamentben lehetőség van a parlament rendjét megsértő képviselővel szemben súlyos esetben olyan szankciót hozni, hogy bizonyos időre kitiltják az ülésről, és nem gyakorolhatja jogait .
Ha tehát ezt a parlamenti jog ismeri, és lehetőségként számba veszi, akkor miért ne lehetne ez alkalmazható egy olyan intézmény esetében, mint a vagyonnyilatkozat-adás, amelynek tulajdonképpen nem a puszta kíváncsiság a célja, hanem annak ellenőrzésének a biztosítása, hogy a képviselő a közéleti tisztaság jegyében gyakorolja a funkcióját. Ha a képviselő megtagadja a vagyonnyilatkozat tételét, de a képviselői jogait tovább gyakorolhatja, akkor tulajdonképpen azt teszi, mint ezt egyik képviselőtársam az ügyrendi bizottság ülésén megfogalmazta, hogy voltaképpen a tiszteletdíja ellenében megakadályozza azt, hogy ő átvilágítható legyen, és ezáltal képviselői tevékenysége követhető legyen. Tehát tulajdonképpen mérlegelvén, hogy mivel nyer többet, eleve lemond a tiszteletdíjáról, hogy egy kötelezettség alól, amelynek a célja a közélet tisztaságának a biztosítása, kivonja magát.
Ezt én elvileg elfogadhatatlannak, hibásnak tartom, és ismételten visszautalok arra, amit az imént mondottam: mivel a parlamenti jog természetével nemzetközi megoldásokat is számba véve egyáltalán nem ellentétes az, hogy bizonyos képviselői magatartások, bizonyos kötelmek megszegése azzal a következményekkel járjon, hogy a képviselőt tevékenységének, jogai gyakorlásában felfüggesztik, ezért én változatlanul amellett vagyok, hogy e tekintetben az eredeti törvényi szabályozást hagyjuk változatlanul, és ezt a jogkövetkezményt továbbra is hagyjuk érvényesülni.
Végül - rövid fél percem van hátra - csak utalok arra, hogy ami harmadik problémát itt most Tóth András felvetett, megmondom őszintén, ez számomra olyan értelemben új probléma, hogy eddig még ezzel a módosító javaslattal nem találkoztam, gondolom, ez egy kapcsolódó módosító javaslat. Meg kell hogy mondjam, hogy így, legalábbis első hallásra, bár még elolvasni nem tudtam, de magát a megoldás gondolatát nem igazán tudom támogatni, hiszen a zárt vagyonnyilatkozatok megtekintésének megteremtettük a lehetőségét és formáját, egyébként is az új ciklust illetően ennek a szükségessége felől, legalábbis jelen pillanatban nem vagyok meggyőződve.
Köszönöm figyelmüket.
(18.00)
