DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Élvezettel hallgatom a kétperceseket, mert úgy tűnik, nem mindig a módosító indítványokkal összefüggésben jelennek meg itt indulatok, valamint vélemények pro és kontra. Azt a bizonytalanságot, ami az Országgyűlés mindkét oldalán jelentkezik, a 4-20. sorszámig terjedő módosító indítványok egyértelműen bizonyítják, mind ellenzéki, mind pedig kormánypárti képviselők kísérletet tesznek arra, hogy az, amit birtokpolitikai irányelvekként vélnek ebben a törvényben meghatározottnak látni, nem elégíti ki az igényüket egyik oldalról sem, tehát további garanciákat kérnek, és úgy tűnik, hogy alapos ez az igény.
Alapos ez az igény, mert a birtokpolitikai irányelvek nem azt jelentik, hogy központi bizottsági határozati címszavakat hozzunk, hogy mit fogunk védeni, mit fogunk támogatni és arra egy intézményt felállítunk. Azért fontos, hogy a birtokpolitikai irányelvek a törvényhozás szintjén, a legmagasabb szinten, az Országgyűlésben kerüljenek meghatározásra, mert egy birtokpolitikai irányelvcsomag feltételezi számos törvény újragondolását, átalakítását, módosítását, esetlegesen a birtokrendezésről szóló, oly sokszor emlegetett, 1997 óta kész törvény megalkotását is. Ugyanis ha mi birtokpolitikai irányelvekről beszélünk, akkor azt kell eldönteni, hogy milyen magyar mezőgazdaságot akarunk, milyen birtokszerkezettel akarjuk, milyen termelési struktúrával, ehhez ki kell számítani a jövedelemtermelő képességet, az eltartást egy adott térségre, egy családra, egy vállalkozásra, alkalmazottra vagy tulajdonosra egyaránt. Ennek meghatározónak kell lennie, és stabil - ez nagyon fontos - birtokstruktúrát kell eredményeznie, mert addig a magyar mezőgazdaságban igazán kiszámítható folyamatokat tervezni, támogatási rendszert működtetni, az Európai Unióhoz való óhajtott csatlakozásunkat megalapozni nem lehet, amíg a birtokszerkezet nem stabil.
A birtokszerkezet stabilitásához milyen törvényi újraszabályozásra lesz majd szükség a birtokpolitika alapján? Szükség lesz nyilvánvalóan a földtörvény teljes, átfogó átdolgozására, szükség lesz ehhez az illetékekről szóló törvény módosítására, szükség lesz adótörvények módosítására, szükség lesz az ingatlan-nyilvántartási törvény átdolgozására, és bizony szükség lesz egy olyan új költségvetési struktúra működtetésére, amely ehhez a birtokszerkezethez rendeli majd a költségvetési pénzeket és támogatásokat. Ez nem olyan egyszerű kérdés, hogy itt most megpróbáljuk pillanatok alatt rendezni, hogy az az öt-nyolc francia bekezdésben vagy a), b), c), d) pontokban felsorolt kinyilatkoztatások elegendőek lesznek-e a működtetésre. Ebben a Házban egyébként, hála istennek, nincsen vita, mert még egyszer mondom, ezek a módosító indítványok mind kormánypárti oldalról, mind ellenzéki oldalról...
Borkó Károlynak nagyon lényeges módosító indítványai vannak itt, amelyekben definiálni akarja azt, hogy ki hogyan juthat a földhöz, milyen feltételeket kell biztosítania mind a tulajdonosnak, mind pedig a gazdálkodó egységnek ahhoz, hogy működőképes legyen. Medgyasszay képviselő úr most kiment a teremből, az ő módosítása gyakorlatilag átemelne olyan garanciális feltételeket a birtokkoncepció vonatkozásában, amelyek már jelzik is, hogy melyik vállalkozói kört próbálja preferálni annak érdekében - amit itt Pap képviselő úr nagyon helyesen mondott -, hogy ez a nemzeti kincs megfelelő védelmet kapjon. Innen jön majd a 20. ponttól a módosító indítványok sora, amire szintén ki szeretnék térni.
Ez a bizonytalanság generálja azt, hogy egy így létrejövő szervezet, amely gyakorlatilag most nincs beágyazódva egy stabil, az agrárium intézményrendszerét átfogó olyan egységbe, amely mind a tulajdonlást, mind a használatot, mind pedig a gazdaságot, gazdálkodást egyértelműen rendezné, addig itt valamiféle bizalmatlansági elv alapon - feltételezve, hogy egy ilyen intézmény óriási vagyonnal gazdálkodván nem biztos, hogy azokat a célokat fogja csupán szolgálni, amelyek itt eléggé röviden a bevezető részben, illetve az első három szakaszban megjelennek - olyan struktúrában gondolkodik, ami az átmeneti időszakra; mert valamennyi módosító indítvány jelzi, hogy ezt a nemzeti földalapot létrehozzuk, de a működtetését addig, amíg az egész rendszer ki nem épül - még egyszer hangsúlyozom, ideértve a birtokpolitikai irányelvek alapján megszületendő törvényeket is -, jó lenne úgy ellenőrizni, hogy az megnyugtató legyen a mindenkori politikai erőviszonyok bármelyik oldalának is. Ezekben a módosító indítványokban is vannak kormánypárti indítványok is kormánypárti képviselőktől, amelyek ezt az intézményt próbálják egy picikét a törvényhozási szint irányába ellenőrizhetővé tenni.
Gondoljanak bele, hogy a mi úgynevezett ÁVÜ-nk és ÁPV Rt.-nk, amely akkor a privatizációt indította, ebben a Házban az akkori hatpárti egyetértés alapján került törvényhozói felügyelet alá. Most egy olyan intézményt hozunk létre, amely a privatizáció után még fennmaradó legnagyobb állami tulajdoni arányt képviseli, ráadásul egy olyan tulajdoni tárgy vonatkozásában - nevezetesen, a termőföld részeként -, amely az Alkotmánybíróság korábbi döntése szerint is súlyánál fogva indokolja eltérő szabályok alkalmazását. Ezt még a kárpótlási törvény idején mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy el lehet térni az alaptulajdonosi viszonyoktól, a polgári törvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseitől egy olyan tulajdoni tárgy vonatkozásában, amely a természet része és a többi, ezt indokolni nem kell.
Ha egy ilyen kincsről van szó, akkor óhatatlanul felmerül az, ami itt a 26-30. pontig terjedő módosító indítványokban szerepel - bármelyik variáció egyébként jó, mert az elvet követi -, hogy ennek a tulajdonosi ellenőrzése; szó nincs arról, hogy valamelyik módosító indítvány is operatíve ennek az intézménynek a munkájába be kívánna avatkozni, nem is lehet. Jó, hogy nem majd a parlament kezdi el működtetni a földalapot; abból káosz lenne, abból végeláthatatlan kijáró rendszer indulna el, ami nem is biztos, hogy szerencsés és helyes. Ott van a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter, rendben van, gyakorolja a tulajdonosi jogot, ott van a miniszterelnöki, kormányzati felelősség, amikor a kinevezési jogot mind a felügyelőbizottság, mind pedig az ügyvezető igazgató személyének tekintetében biztosítja.
(11.30)
Azonban, és itt még egyszer mondom, mind MDF-es, mind pedig ellenzéki oldalról megjelenő módosító indítványok jelzik, hogy a felügyeletben, tehát a tulajdonosi ellenőrzésben éppen a vagyontárgy nagyságára, megismételhetetlenségére és fontosságára való tekintettel indokolt - és akkor a technikán már lehet vitatkozni, hogy melyik módosító indítványt tartjuk leginkább elfogadhatónak - a parlamenti, tehát a törvényhozási kontroll gyakorlása is. Azt gondolom, ha ezt az intézményt valóban annak a célnak megfelelően akarjuk működtetni, amiről itt most beszél mindenki, hogy egy olyan birtokstruktúra alakuljon ki, ami a gazdálkodást hosszú távon segíti és amelynek törvényhozási vonzatai még lesznek a jövőre nézve, mert ezt sem vitatja senki, akkor miért nem lehet vagy mi az oka annak, hogy erre az átmeneti időszakra a vagyonkezelés feletti ellenőrzési jogra a törvényhozásnak ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt rálátása legyen. Szili Katalin módosító indítványában szerepel, hogy ellenzéki képviselőkből álljon - nem biztos, hogy ez szerencsés, hogy ellenzéki képviselőkből. Miért, annyira nem bízunk egymásban? Nem, a parlament azért van, itt mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők egyaránt megválasztottak. Itt a társadalom akkori igényének megfelelő arányban ülnek képviselők, nyilvánvalóan képviselve ilyen és olyan választói akaratot. De a választói akarat mindenféleképpen megegyezik abban, hogy az Országgyűlésbe választott képviselőkre bízott társadalmi, nemzetgazdasági vagyon hatékonyan legyen kezelve, tisztességgel legyen kezelve, becsülettel legyen kezelve, és elszámoltathatóak legyenek azok, akik ezzel a vagyonnal gazdálkodnak. Nos, ennek egyik előfeltétele, hogy egy parlamenti kontroll megjelenjen a nemzeti földalap akár felügyelőbizottságában, én azt hiszem, hogy inkább a felügyelőbizottságban, mintsem az operatív irányításban, mert az nem járható út.
Tehát, tisztelt képviselőtársak, ha ezt a gondolatmenetet önök elfogadják vagy ezzel azonosulnak - márpedig a módosító indítványok kormánypárti oldalról is sugallják, hogy egy ilyen igény megvan -, akkor én még mindig nem tartom későnek az időt arra, hogy akár bizottsági kapcsolódó módosító indítvánnyal is rendezzük azt a részét a dolognak, ami magára a birtokpolitikai irányelvekre, az ezt követő törvényhozási folyamatra vonatkozik, és a nemzeti földalap vonatkozásában a törvényhozási kontrollt, az ellenőrzést rendezi. S akkor innentől kezdve ezt a vitát befejezhetjük, és mindenféle találgatásokkal szemben tudjuk igazolni azt, hogy ez az intézmény egyáltalán nem szolgálja azt a célt, hogy bizonyos köröket - még egyszer mondom - elvtelenül preferáljunk.
Tehát, Pap képviselő úr, nem arról van szó, hogy a családi gazdaságok kapjanak-e támogatást vagy ne kapjanak támogatást, kell-e a családi gazdaság megfogalmazás; kell, de az egy üzemméretről beszél. A családi gazdaság nem azt jelenti, hogy most megjelöljük, hogy vagyunk hárman vagy négyen a családban, és 300 hektárig mi elkezdünk gazdálkodni. Az egy vállalkozási formáció, egy közgazdasági egység, és annak a közgazdasági egységnek a belső tartalmát bizony egyéb törvényi, illetve támogatási rendszerrel kell nekünk megtölteni.
Ha arról beszélünk, hogy valóban a családi gazdaságokat és emellett nyilvánvalóan az ágazatban dolgozó és termelő egyéb gazdálkodási formációkat is helyzetbe kívánjuk hozni - márpedig erre nézve nincs vita a Ház tisztelt frakciói és padsorai között -, akkor ennek a rendszernek a kialakításához és működtetéséhez nem elég egy mechanikus intézményrendszer, hanem ahhoz valóban egy átgondolt, teljes reformstruktúra szükségeltetik, amibe beletartozik az az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény is, amelynek végrehajtása időnként csorbát szenved. Itt már többen utaltak arra az évenkénti beszámolóra, amit a miniszternek itt kellene megtenni a Házban, de ez ebben az évben elmarad, amit egyébként nagyon sajnálok. Összességében azonban mégis célravezetőnek tartanám, ha ezeket a módosító indítványokat - és most utoljára mondom - bizottsági csatlakozó módosító indítvánnyal úgy tudnánk szerkezetbe hozni, ami hosszú távra eligazítást ad azoknak, akikről ez szól, másrészt egymással szemben a bizalmatlansági szintet csökkenteni tudja vagy esetleg oldja is.
Köszönöm szépen, elnök úr.
