DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Wiener György képviselőtársam a tőle megszokott precizitással és jogszabályokra, valamint dátumokra való hivatkozással mintegy jogtörténeti fejtegetésbe kezdett. Én nem akarok ebbe teljes egészében belemenni, bár ez rendkívül érdekes, de azt hiszem, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, bár oda való kitekintésre mégis alkalmas.
Én természetesen nem azt mondtam, hogy a köztársasági megbízotti intézménnyel mintegy befejezést nyert volna a régiók megszervezése vagy akár a közigazgatási középszint megszervezése, én pusztán arra emlékeztettem az igen tisztelt képviselőket, hogy akkor igenis megindult egy szerves fejlődés, amely során végül is európai szinten megkívánható régiókká fejlődhettek volna a régiók. Akkor, abban a történelmi helyzetben, amikor kétségtelenül a megyéből és a főispánból kiindulva keveredtek erre az elképzelésre, valóban volt valamiféle kis, főleg belemagyarázott politikai színezete a köztársasági megbízottnak, de valóban volt a főispánnak is annak idején. De hát a magyar közigazgatás fejlődéséhez ez is hozzátartozott, de a valóságban politikai szerepe nem igazán volt, hanem az a szerepe volt, amit a jogszabályok előírtak, és ebben még csak igazi utasítási jelleg sem volt, hanem felhívások voltak. Mintegy 39 pontban lehetne összefoglalni a köztársasági megbízott feladat- és hatáskörét, amely régiós szintű volt, és itt ez a lényeg, ezért utaltam rá.
A régióknak, amit majd valóban el kell érnünk, ha az Európai Unió tagállamaihoz csatlakozunk, ma nemcsak közigazgatási egységnek kell lenniük, hanem olyan egységnek, amely valóban választott testülettel is rendelkezik, és az adott területre nézve rendeleteket, vagyis jogszabályokat alkothat - ez nem vitás. Ez a nyugati példákból levezethetően azért alakult így, főleg német példára, mert kis államok összetételéből jött létre Németország, ma is tartományok vannak Németországban, tehát ott könnyű volt arra az átállás. Nálunk a helyzet más volt, nálunk a megyerendszer ugyanezt jelentette, csak sokkal kisebb területen, hiszen a megyékben is hoztak az adott területre nézve kötelező érvényű rendeleteket - és ez helyes is -, csakhogy maga a megye, mint gazdasági, földrajzi és közigazgatási egység szűnt meg. Erre utaltam Trianon kapcsán, tehát igazán csak közigazgatási egységként maradtak meg, és olyan kicsi és zavaros területekké váltak, amelyek nem is alkalmasak erre a feladatra.
Mindennek az érdekes fejtegetésnek nincs igazán közvetlen köze ennek a területszervezési módosításnak a tárgyalásához - mert itt miről van szó? Eddig is volt egy eljárás, amit vázoltam, hogy ez az eljárás úgy kezdődik, hogy hoz a képviselő-testület egy határozatot, amelyben azt mondja, hogy kérjük ettől a megyétől egy más megyéhez történő csatolásunkat. Ezt a Belügyminisztérium felülvizsgálja; ma is felülvizsgálja, ma is pontosan meghatározza, megnézi a szükséges kapcsolódási pontokat az egészségügyi intézményekhez, a legkülönbözőbb szervezetekhez, hogy vajon hogyan lesznek a jövőben kielégítve az ott élő embereknek az ilyen jellegű igényei.
Erre utaltam az előző hozzászólásomban, hogy a képviselő-testület egy szűkebb társaság, s ez éppen tipikus népszavazási kérdés, hogy most egy község ide tartozzon vagy oda tartozzon. Az előttünk fekvő módosítás semmi másról nem szól, csak erről. (Dr. Kis Zoltán: Senki nem vitatja.) Az igaz, hogy ezzel az egész nagy téma, a magyar közigazgatás szervezése nincs megoldva, de ez nem is arra törekszik, hanem egyetlenegy eljárási kérdésnek a jobb formában történő megoldását javasolja, és ez a megoldás teljes mértékben elfogadható.
