LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja időszerűnek tartja ennek a törvényjavaslatnak a megvitatását, mert például a regionális fejlesztéseket támogató uniós források megnövekedése egyre több, határterületen álló települést állított dilemma elé, hogy vajon melyik régióhoz érdemes tartoznia.
Ebben az évben hét település kérte átcsatolását más megyéhez, míg a megelőző tíz esztendőben összesen csak nyolc település kérte átcsatolását. Tagadhatatlan, hogy van egy növekvő hajlandóság a megyeváltás kérdésében, és egyes települések esetében kérdéses az ilyen törekvés megalapozottsága. Az átcsatolás kérését kiváltó okok sokrétűek, ezt tapasztaltam Bács-Kiskun megyei választókerületem példáján, amelyikhez Tiszaug, korábban Jász-Nagykun-Szolnok megyei község csatlakozott. Tiszaug esetében a megyeközpontba történő utazás közlekedési nehézségei és a megyei területfejlesztési viták idézték elő a váltást, és meg kell hogy mondjam, sikeres megyeváltásról van szó, és ezt megelőzték korábban helyi népszavazások is.
Az átcsatolások gyakori indoka az, hogy a megyét váltó települések úgy érzik, hogy nagyon távoli, idegen számukra a hagyományos megyeközpont. Néhány év elteltével arra is rájöhetnek, hogy az új megyeközpont is idegen és távoli számukra, mert változatlanul két megye határterületén helyezkednek el. Kérdezem: nem kellene-e felújítani, visszahozni a gyakorlatba a járási központokat s egyáltalán a járási településrendszert? (Dr. Kis Zoltán: Így van!) A járási közigazgatás régen faluközelbe hozta a megyei közigazgatást. A járások megszűnése után általánossá vált a megyeközpontoktól távolabbi települések mostohább helyzete. (Dr. Kis Zoltán: Kistérség és régió.) A most megalakuló kistérségek olyan államigazgatási egységek csírái lehetnek, amelyek majdan enyhíthetik a megyeszéli települések hátrányos helyzetét. (Dr. Kis Zoltán: Egyetértek.) Véleményünk szerint szükség van a területi közigazgatás egységeinek az újragondolására, mert az nem lesz megoldás, hogy az elégedetlen települések csupán csöbörből vödörbe, az egyik megye széléről a szomszédos megye szélére kerüljenek.
Kérdésünk az, hogy vajon levonja-e az átcsatolási kérelmek növekedése esetén az Országgyűlés azt a következtetést, hogy az atomizált települési önkormányzatokat járási, kistérségi vagy városkörnyéki kohézió hiányában csak nagyon gyenge szálak fűzik a megyeközpontokhoz. Ezek a szálak még gyengébbek lesznek, ha növekszik a több megyére kiterjedő országos régiók hatásköre. Hiszen ekkor már nemcsak a megyeközpontoktól való távolság, hanem a régióközpontoktól való távolság is kiválthat településátcsatolási kérelmeket.
Cselekedni kell tehát, mert az átcsatolás megszavazása csupán a mélyben lappangó gondok tüneti kezelése. Most kell fogadnunk ezt a tüneti kezelést jelentő törvényjavaslatot, de a jövőben több, érvényben lévő szabályt újra kell gondolni. Erre többen is utaltak, Kis Zoltán képviselő úr és mások is. Ilyen például a helyi önkormányzáshoz való jog tényleges tartalma, az egyes településtípusok között a feladat- és hatáskörök differenciálása, a régió, a megye és a kistérségek egymáshoz való viszonya és a normatív támogatások rendszere.
Tehát az MDF nevében támogatom ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását mint egy szükséges törvényét, de nem tekintem elégségesnek a már ismert területszervezési feladatok megoldására.
Még belefér az időmbe, így nagyon röviden mindenképpen szólnom kell arról, hogy ez a törvényjavaslat egy újabb vitát is váltott ki, mégpedig a régiók vitáját. Hiszen akár a Jászság, akár a Tiszazug települései bizony erősen idegennek érzik azt a régiót, amelyikhez őket besorolták. Bár tudjuk, hogy ez statisztikai régió, de egyre jobban feszegetik ennek kereteit, és a következő ciklusnak mindenképpen súlyos feladata lesz szembenézni ennek várható következményeivel.
Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kis Zoltán: Teljesen egyetértek.)
