BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már én az előző napirendi pont vitájában szemrehányást tettem burkoltan vagy nyíltan a kormány képviselőjének, amiért nem áll ki a saját javaslatai mellett, nem tehetem meg, hogy most magam ne álljak ki a saját javaslatunk mellett.
Ezért röviden indokolnom kell, hogy miért is nem áll módomban - hogy ilyen parlamentárisan fogalmazzak - eleget tenni szocialista képviselőtársaink rábeszélésének. Nem ismétlem meg azt az indoklást, amit ez ellen a törekvés ellen, nevezetesen az 1 milliónak 2 millióra való emelése ellen az általános vitában már elmondtam, hanem egyetlen mozzanatra szeretném felhívni az önök figyelmét.
Én abból indultam ki, hogy a jelenlegi helyzet azért rossz, mert egyfelől van ez a bizonyos maximum, amely maximumot a tehetősebb pártok látványosan túl szoktak lépni, ez a maximum jelenleg 1 millió forint jelöltenként, ami országosan 376 millió forint, és másfelől létezik a pártok - hogy mondjam - legális pénzellátása részben tagdíjból, részben költségvetési támogatásból. A kettő között van egy hatalmas olló, egy nagyon szélesre nyílt olló. Ezt az ollót áthidalni, ezt a rést áthidalni adománygyűjtéssel lehet. Hogy mit jelent ez az adománygyűjtés, arról az általános vitában beszéltem. Most nem térek vissza ennek a - finoman szólva - visszásságaira részletesebben.
Arra szeretnék azonban utalni, hogy Wiener képviselő úrnak az infláció hatására való hivatkozása számomra két szempontból problematikus. Az egyik az, hogy az elmúlt héten itt volt egy szavazás: szavazás a 2002. évi választások pénzügyi támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz. Ehhez a határozati javaslathoz a képviselőknek jutó költségvetési támogatást illetően benyújtásra kerültek módosító javaslatok, amelyek ennek az emelésére irányultak. Ezek közül az egyik javaslat egyharmadot sem kapott, nem volt róla szavazás. A másik javaslat - egy szocialista javaslat - megkapta az egyharmadot. Hangsúlyozni szeretném, a kormánypártok nem támogatták a bizottságban, ezért csak egyharmadot kapott. Az Országgyűlés ezt a javaslatot sem fogadta el.
Ez azt jelenti, hogy a pártoknak, a képviselőknek jutó összes támogatás megmarad azon a bizonyos összesen 100 millió forinton, amely egy képviselőre huszonvalahány ezer forintnyi támogatást jelent, és a felső határ pedig az alkotmányügyi bizottság javaslata szerint a duplájára emelkedne, jelöltenként 1 millióról 2 millióra, összességében a 376 millióról ennek a duplájára.
Ez azt jelenti, hogy az a rés, amit adománygyűjtéssel kell áthidalni, nemhogy csökkenne, amit én indokoltnak tartanék, hanem még növekszik is. Azt gondolom, hogy ez a helyzet nem helyes helyzet, nem támogatható helyzet. Az Országgyűlésnek arra kellene törekednie, hogy arra beszélje rá a politikai élet résztvevőit, hogy olcsóbb, szerényebb kampány legyen.
Mi annak idején - nem én, hanem a Hack-Szent-Iványi-féle törvénycsomag-javaslatunk kifejezetten ilyen javaslatot tartalmazott, hogy legyen rövidebb, olcsóbb, szerényebb és ellenőrizhetőbb a kampány. Ezt a javaslatunkat a kormánytöbbség napirendre sem volt hajlandó venni. Ezek után hogy az alkotmányügyi bizottság olyan javaslatot tesz, amely kifejezetten ellenkező irányba hatna, növelné azt a rést, amit eufemisztikusan fogalmazva adománygyűjtéssel kell áthidalni, egy ilyen javaslatot a szabad demokraták csak akkor támogathatnának, ha saját összes eddigi javaslatukat elvetnék, a szemléletét elvetnék, és szemen köpnék önmagukat. Azt hiszem, hogy ezt a szabad demokratáktól ebben a Házban senki sem várhatja el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiból.)
