DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én természetesen nem kívánom Molnár Gyula képviselőtársamat egyetlen vitaszakaszból sem kiváltani, legfeljebb az általa felsorakoztatott érveket szeretném kicsit megtámogatni. Egy ponton ténybeli vitám van Molnár Gyulával is; sajnos ezt a 12. pontban szereplő módosító indítványt, amelyet közösen nyújtottunk be, és amelyet Szabó István és Rogán Antal képviselőtársaink ugyanígy benyújtottak, a kormány nem támogatta. Az informatikai bizottság ülésén el is mondtam, hogy én tulajdonképpen ebben az egy pontban a kormánnyal értek egyet. Ez egy olyan módosító indítvány, amelyet mi, majdnem azt mondtam, jobb híján benyújtottunk ugyan, de nem jobb híján nyújtottuk be, hiszen benyújtottunk egy jobb módosítóindítvány-csomagot is, amelyet viszont az informatikai bizottság sem támogatott, és a kormány sem támogatott.
Ahogyan Molnár Gyula elmondta, mind a két módosító indítvány, vagy indítványcsomag arra irányul, hogy a törvényből megpróbáljuk kioperálni azokat az utalásokat, azokat a szavakat, mondatokat, amelyek azt a képzetet keltik az ártatlan olvasóban vagy szemlélőben, de ami ennél rosszabb, bizonyos törvénymagyarázatok útján lehetőséget biztosít arra, hogy valaki az internetes tartalomszabályozást e törvényre hivatkozva megpróbálja elvégezni.
Ezeket a részeket, ezeket az utalásokat szeretnénk kioperálni a törvényből. Ennek meggyőződésünk szerint egy sokkal jobb módja az, amelyet, hogy úgy mondjam, következetesen végigvezettünk a törvény paragrafusain, sokkal jobb módja az, hogy világosan kimondjuk, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról, elektronikus kereskedelemről kívánunk törvényt alkotni, és tényleg csak arról alkotunk törvényt.
(8.20)
A kereskedelem mint olyan, meglehetősen régóta ismert tevékenység. Attól, hogy ennek a régóta ismert tevékenységnek bizonyos vonatkozásait a XX-XXI. század nagy vívmányával, a számítógéppel és az internettel végezzük el, ez még ugyanolyan kereskedelem, mint a többi, tehát nem kell a törvénynek mást tennie, mint azokat a specialitásokat szabályozni, amelyek azáltal keletkeznek, hogy itt nem arról van szó, hogy a vevő megjelenik egy boltban, alkudozik az eladóval egy árura, majd kifizeti az ellenértékét, az eladó becsomagolja és a vevő elviszi, hanem más módon történik meg ugyanaz a tartalom, amit az előbb megpróbáltam leírni.
Ennek a következetes végigvitele az, amire Molnár Gyula képviselőtársammal számos módosító indítványt nyújtottunk be, és ami meggyőződésünk szerint a törvényt nemcsak jobbá teszi, de azzá teszi, ami valóban.
Ehhez képest szükségmegoldás az, amit a 12. ajánlási pontban olvashatnak a képviselőtársaim, az tehát, hogy a "többnyire" szónak a definícióból való kioperálásával a törvény hatályát kizárólag a visszterhes szolgáltatásokra terjesztjük ki. Ezt a kormány nem támogatta, és azt kell mondanom, hogy abban az érvelésben, amelyet a kormány képviselője a bizottság ülésén előadott, látok is rációt. Mi magunk is úgy gondoljuk, hogy a kétféle módosítóindítvány-csomag közül szerencsésebb volna az előbbi, szerencsésebb volna azt támogatni és elfogadni, és úgy elfogadni a törvényt azután, mint ami kizárólag az elektronikus kereskedelemre szorítkozik, és arról alkot törvényt, amiről törvényt szeretne alkotni.
Ha azonban valamilyen okból, mondjuk, például az Európai Unió szabványaira hivatkozva, bár a magam részéről nem hiszem, hogy a kormány képviselője ne kívánta volna szem előtt tartani az Európai Unió szabványait, de ha erre hivatkozva azt állítja bárki, hogy ilyen törvényt nem lehet alkotni - még egyszer mondom, én nem hiszem el, hogy ilyen törvényt ne lehetne alkotni, de - mindenesetre ennek a törvényalkotásnak gátját képezné az, ha a Házban helyet foglaló képviselők többsége nem tudná ezt elfogadni. Erre a szükségesetre nyújtottuk be ezt a 12. ajánlási pontban szereplő módosító indítványt, amely az egész törvény hatályát kizárólag a visszterhes szolgáltatásokra kívánja fenntartani.
Csak alátámasztani tudom azt, amit Molnár Gyula képviselőtársam a fizikai szolgáltató és a tartalomszolgáltató, illetőleg a tartalomszolgáltatás definíciójának bevezetéséről mondott, és amelyre nézve indítványt tettünk. Van egy meglehetősen bonyolult, nyakatekert szabályozás a törvényjavaslatban, amely az egyes szolgáltatók, illetőleg szolgáltatói típusok felelősségéről szól. Ez az egész bonyolult, nehezen követhető és nehezen alkalmazható szabályozás lenne kiváltható azzal, ha a tisztelt Ház elfogadná azt a javaslatunkat, hogy vezessük be a fizikai szolgáltató és a tartalomszolgáltató elkülönített fogalmát, és a fizikai szolgáltató ne legyen felelős azért a tartalomért, ami esetleg valakinek a jogait vagy érdekeit sérti.
Nagyon egyszerű az analógia erre. Ha felhívok valakit telefonon és elkezdem sértegetni, akkor elvileg becsületsértést követhetek el, ezért azonban egészen biztosan nem felelős a Matáv vagy a Westel, amelynek a hálózatán keresztül felhívtam az illetőt. A szóban forgó távközlési szolgáltató a lehetőséget biztosítja a számomra, hogy felhívjak valakit, és nem kíván és nem is tud beleszólni abba, hogy én szerelmi vallomást teszek-e az illetőnek vagy lehordom a sárga földig. Ebben a vonatkozásban logikus, ésszerű és a meglévő technikai eszközök analógiájára megvalósítható annak a világos különválasztása, hogy ki az, aki felelős a tartalomért - az, aki azt létrehozza, és a fizikai szolgáltató eszközeit felhasználva továbbítja, eljuttatja valakihez -, és nem felelős az, aki egyébként visszterhesség, ellenérték fejében rendelkezésére bocsátja azt a hálózatot vagy azt az infrastruktúrát, amelyen keresztül ez az üzenet eljut, anélkül, hogy a tartalomhoz bármi köze volna.
Még egyszer - noha a kormány nem javasolta, nem támogatta ennek a módosításnak a bevezetését - nyomatékosan felhívnám a képviselőtársaim figyelmét ennek a szabályozásnak az ésszerűségére, egyszerűségére, a meglévő technikai eszközökkel való analógiájára és ezért követhetőségére, és arra, hogy ezáltal egy meglehetősen bonyolult és sok jogi vitára alkalmat adó szabályozást lehet mintegy Nagy Sándor módjára a gordiuszi csomót kettévágva - (Tóth András felé:) nem erre gondoltam, képviselő úr, én Alexandroszra gondoltam -, tehát a gordiuszi csomót kettévágva megoldani.
Köszönöm szépen, tisztelt Ház.
