BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Vezérkari Főnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés egyfelől egy svindli, másfelől egy leleplezés, egy önleleplezés.
Szeretném ezt a két kifejezést elmagyarázni. Svindlinek azért tartom ezt az előterjesztést, mert a "nemzetőrség" szóval él vissza. A "nemzetőrség" kifejezés egy történelmi kifejezés a magyar nyelvben. Két alkalommal került elő a magyar történelemben, ha úgy tetszik, a magyar hadtörténetben, két nagy forradalom idején, 1848-ban és 1956-ban. Mindkét esetben úgy került elő, hogy a reguláris hadsereg mellett a magyar társadalom fegyverfogható tagjai a haza védelmére vállalkoztak, mégpedig egy olyan helyzetben mindkét esetben, amikor az egyedül álló Magyarországot nála nagyobb külföldi támadás fenyegette, sőt nemcsak fenyegette, hanem érte. Ilyen helyzetben volt szükség arra, hogy a reguláris hadsereg mellett, mondhatni, népfelkelőként mozgósítsák mindazokat, akik erre készek voltak. Ilyen helyzetben volt szükség Magyarországon nemzetőrségre.
Ma Magyarországon ilyen helyzet nincs, és reálisan ilyen helyzettől nem is kell tartani. Magyarország nincs egyedül, és Magyarországot nem fenyegeti olyan támadás, amelynek kivédésére mozgósítani kellene a reguláris haderőn kívül a fegyverfogható lakosságot. Ezért a párhuzam, amit a szóhasználat kifejezésre juttat, teljesen hamis. Magyarországnak jelenleg egy olyan honvédelmi és biztonságpolitikai koncepciója van, amelynek az a kiindulópontja, hogy ilyen feladat a magyar fegyveres erők előtt reálisan, várhatóan az elkövetkező években, évtizedekben nem áll. Magyarország része egy szövetségi rendszernek, a világ legerősebb szövetségi rendszerének, és Magyarországot baráti országok veszik körül.
Az a koncepció, amelyet az Országgyűlés elfogadott, abból indul ki, hogy a magyar fegyveres erő feladata nemzetközi kötelezettségek teljesítése, békefenntartás, terrorizmus elleni fellépés, esetleg a szomszéd országokat érintő etnikai vagy hasonló konfliktusok átcsapásának az elhárítása. Ilyen feladatokra más természetű fegyveres erőre van szükség, mint amilyenben az előterjesztő gondolkodik.
Azt gondolom tehát, hogy felesleges és indokolatlan, a magyar gazdaságot feleslegesen terhelő pénzkidobás lenne az, amiről az indoklásban az előterjesztő világosan beszél, hiszen azt mondja, hogy ennek az intézménynek a célja minden fiatal férfi katonai kiképzése.
(21.00)
Mi azt mondjuk, hogy minden fiatal férfi katonai kiképzésére Magyarországon a jelenlegi és a következő években, évtizedekben várható biztonságpolitikai helyzetben nincs szükség. Olyan intézményre, aminek az a célja - ahogy ezt az előterjesztő kimondja -, hogy minden fiatal férfi katonai kiképzést kapjon, ilyen intézményre nincs szükség.
Azt mondom tehát, hogy ez az előterjesztés ezzel a szóhasználattal svindli. De azt is mondhatnám, hogy ez az előterjesztés egy önleleplezés. Ugyanis azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mi is történjék a magyar hadsereggel, a miniszterelnöktől az elmúlt hónapokban kétféle, egymással ellentétes álláspontot volt szerencsénk hallani. Az egyik álláspont az volt, amit egy állománygyűlésen hallhattak, akik ott voltak, és hallottuk mi a televízióban, nevezetesen az, hogy azért kell a hat hónapos katonai szolgálat, hogy mindenkit be lehessen hívni, hogy sorkatonai szolgálaton részt vegyen minden fiatal férfi, aki egészségileg alkalmas - persze sokkal szigorúbban kezelve ezt az egészségi alkalmasságot -, mert ugye, tette hozzá a miniszterelnök, hát csak az az igazi férfiember, aki már volt katona. Ez tehát az egyik álláspont, amit Orbán Viktor miniszterelnök ebben a kérdésben képviselt.
A másik álláspontot három héttel ezelőtt a legutóbbi plenáris ülésen képviselte a miniszterelnök, amikor nekem az azonnali kérdések órájában válaszolva azt mondta, hogy a sorkatonai szolgálat ügyében mély és szinte teljes egyetértés uralkodik - ellenzéki és kormánypárti mivoltra tekintet nélkül - a tisztelt Házban. Ő azt mondta, hogy ez az állítólagos egyetértés abban áll, hogy szükséges Magyarországon a hivatásos katonaság megteremtése, a sorkatonai szolgálatnak pedig a leépítése.
Az az állítás, hogy építsük le a sorkatonai szolgálatot, és az az állítás, hogy kötelezően minden fiatalt ki kell képezni katonának, vagyis fegyveres szolgálatra, két ellentétes állítás.
Nos, ebből az előterjesztésből kiderül, hogy mi az igazság. Az igazság az, hogy a jelenlegi hat hónapos kötelező sorkatonai szolgálat helyett az államtitkár úr javaslata szerint a Fidesz nemzetőrség keretében három hónapon keresztül minden fiatalt ki akar képezni. Tehát az, hogy mindenkit kötelezően kiképezünk katonai szolgálatra, megmarad, csak átnevezzük nemzetőrségnek, és hat hónapról tovább csökkentjük három hónapra. De a drill, az kell. Ez tehát a Fidesz álláspontja. Kiderült, hogy a két miniszterelnöki álláspont közül az a valódi, amit az állománygyűlésen mondott a miniszterelnök, hogy mindenkit ki kell képezni katonának; az pedig, amit nekem válaszolt három héttel ezelőtt kedden az azonnali kérdések órájában, hogy egyetértés van, hogy meg kell szüntetni a sorkatonai szolgálatot, nem egy valódi álláspont, az egy mellébeszélés, az a dolognak a megkerülése.
Miután most kiderült, hogy mi az igazi álláspontja a Fidesznek, oda kell visszajutnunk, hogy ez egy jó álláspont vagy rossz álláspont. És oda jutok vissza, amivel kezdtem: azt gondolom, hogy 2001-ben vagy 2002-ben vagy 2004-ben vagy 2007-ben a NATO-tag Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy minden fiatalembert arra kényszerítsen, hogy akár három hónapos katonai kiképzésben vegyen részt, hogy Magyarországnak nincs szüksége arra, amire a Fidesz és a MIÉP és a Kisgazdapárt szerint feltehetően szüksége van, hogy minden fiatal bármikor behívható legyen katonai szolgálat teljesítésére, és ehhez a megfelelő alapkiképzést a nemzetőrség keretei között megkapja.
Megítélésünk szerint erre nincs szükség. Ha pedig erre nincs szükség, akkor egy ilyen testület felállítása ebből a célból, évi, mondjuk, 20 ezer fiatalnak állandóan a testület keretei között tartása felesleges költekezés, a költségvetési pénzek elpazarlása.
Ezért mondjuk azt mi, szabad demokraták, hogy ezt a javaslatot el kell felejteni, le kell venni a napirendről, nem szükséges ilyen törvényt majdan kidolgozni. Ezért - Mécs Imre idejébe ez már nem fért bele - módosító javaslatot sem fogunk ehhez semmilyen értelemben benyújtani, mert nem módosítani, nem változtatni, hanem elfelejteni kell.
Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)
