IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselőtársam! A nemzetőrség létrehozásának a gondolata a parlamenti pártok részéről először a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló országgyűlési határozat parlamenti vitájában, illetve az azt megelőző hatpárti egyeztetéseken vetődött fel.
Az egyeztetés során ugyanis világossá vált: a Magyar Honvédség, a lényegesen csökkentett létszáma mellett, nem képes minden korábbi feladatának ellátására. E feladatok között tartjuk számon például a tartalékosok képzésének, továbbképzésének kérdését. Azt azonban szeretném mindjárt a vezérszónoklatom elején leszögezni: abban, azt hiszem, egyetérthetünk, hogy a Simicskó úr által javasolt nemzetőrségnek nem sok köze van azokhoz a szervezetekhez, amelyek ma is a nemzetőrség nevet viselik. Mindabból az indoklásból, amelyet ő elmondott, világosan kiderül, hogy itt egészen más szervezetről van szó.
A hatpárti tárgyalásokon, amelyekre az előbb utaltam, még nem fogalmazódtak meg a szervezetre vonatkozó konkrét elképzelések, ezért maga az országgyűlési határozat is úgy szólt, hogy meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit.
Valójában ekkor, ezen az egyeztetésen mindenekelőtt a szervezet nevéről született hatpárti megállapodás, mivel abban egyetértettünk, hogy nem kívánunk külföldi elnevezéseket átvenni, így is kizárva a szervezet jövőbeni rendeltetésével, feladataival kapcsolatos félreértéseket. A honvédelmi bizottság ebben a vitában - teljes egyetértésben - úgy ítélte meg, hogy a nemzetőr név a magyar történelem legszebb hagyományaihoz kapcsolódik, és büszkén vállalható mindannyiunk számára.
(20.20)
Úgy gondoljuk, ma és ezekben a napokban, ahogyan majd a vita folytatódik, amikor a Simicskó István képviselőtársam által benyújtott határozattervezetről tárgyalunk, most sem mehetünk tovább a fent említett országgyűlési határozatban megfogalmazottaknál, jóllehet megvizsgálhatjuk közben a más országokban működő hasonló szervezetek rendeltetését, szervezeti felépítését, annak lehetséges beépítését az ország védelmi rendszerébe. Egy ilyen vizsgálat hasznos tapasztalatokkal szolgálhat számunkra is, azonban - és remélem, ebben teljes az egyetértésünk - tartózkodnunk kell attól, hogy egy-egy példát kiragadva azt gépiesen lemásoljuk.
Éppen ezért érthetetlenek számunkra azok a sajtóban napvilágot látott elképzelések, amelyek szerint a nemzetőrség minden megyében önálló szervezettel rendelkezne, a Magyar Honvédségtől pedig esetleg átvenné a sorkatonák alapkiképzését is. Ezen túl feladatai közé tartoznának még területvédelmi, katasztrófaelhárítási, rendvédelmi feladatok is. Úgy ítéljük meg, hogy a katonák alapkiképzése a honvédség keretein belül sokkal szakszerűbben, pontosabban, jobban elvégezhető, illetve azt is fontosnak tartjuk, hogy a majdan létrehozandó nemzetőrség semmilyen ma létező, jól működő, hivatásszerűen a feladatát végző szervezettől semmilyen feladatot ne vegyen át.
Különösen meglepő az, amikor 20 ezer fős létszámról látnak napvilágot adatok. Azt hiszem, túlságosan előrerohannak azok a nyilatkozatok, amelyek már létszámot is és szervezeti rendszert is megjelölnek, amikor még egy vizsgálat elindításáról, egy jövőbeli, együtt végiggondolandó folyamat együttes útra bocsátásáról beszélünk.
Hasonló megütközést keltett részünkről - és elég széles körben érzékeltük ezt a megütközést a fiatalok körében is -, amikor a miniszterelnök úr azt jelentette ki, hogy minden magyar sorköteles fiatalnak szüksége van bizonyos erkölcsi és hazafias nevelést nyújtó katonai kiképzésre, amit egyes elképzelések szerint a nemzetőrség bázisán szeretnének majd a jövőben megvalósítani. Ez önmagában is elfogadhatatlan, és egy kicsit - bocsánat a kifejezésért - áporodott szagú elképzelés. Ezen elképzelések alapján valójában a Magyar Honvédség jelenlegi létszámának közel kétharmadát kitevő szervezet jönne létre, annak összes pénzügyi és szervezeti vonatkozásával együtt, amikor pontosan tudjuk, hogy ma sincs elég pénz a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetének stabilizálására; csak később reméljük, hogy lesznek források a legfontosabb haditechnikai eszközök korszerűsítésére, és most azon ügyködünk egymással egyetértésben, hogy a személyi állomány életkörülményeit a lehető legnagyobb mértékben javítsuk. Eleve érthetetlennek tartjuk egy ilyen méretű szervezet létrehozását rövid távon; azon a rövid távon belül, amit a javaslat, illetve a hozzá kapcsolódó egyik módosító javaslat elég egyértelműen jelez.
Ennek hallatán joggal vetődik fel a kérdés, hogy valóban szükség volt-e a Magyar Honvédség létszámának 35 ezer főre történő csökkentésére. Ha ezt a kérdést felteszem, a másik oldalon azt is meg kell kérdeznem, hogy ha vajon komolyan gondoltuk ezt a csökkentést, akkor indokolható-e más szervezetben egy 20 ezres létszám, és ma még pontosan fel nem becsülhető, de beláthatóan jelentős költségekkel járó újabb szervezet létrehozása.
Az ellenérvek között említhetjük meg a Magyar Honvédség központi egészségügyi intézményeit, amelyeket elsősorban azért kívánnak közhasznú társaságba kivinni, mert nem tudják biztosítani a körülbelül 2600 fős létszámhoz szükséges státust. Érthetetlen, hogy miért kell tönkretenni minden olyan szervezetet, amely még működik, és amely nélkül a világon sehol nem létezik hadsereg. Azt hiszem, egy kicsit ironikus lesz az, amit mondok: ugye nem gondoljuk komolyan, hogy csodálatos dolog lesz, amikor ezen intézmények anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtanak majd egészségügyi ellátást a hadsereg állománya és az alakulatok számára?
Nem értjük, nem tudjuk, hogy mit ért a miniszterelnök úr az erkölcsi és hazafias nevelésen. Emlékeink szerint éppen a Fidesz volt az, amelyik párt az alkotmány módosítása, a honvédelemről szóló törvény kidolgozása során tiltakozott az ellen, hogy a honvédségnél bármilyen nevelőmunka folyjék. Nem világos a számunkra az sem, hogy milyen erkölcsi elvek mentén kívánják ezt a nevelést megvalósítani, de ezzel együtt mondhatom, hogy nagyon szomorúan vennénk tudomásul, ha a magyar férfitársadalom hazafias nevelése e három hónapos alapkiképzéstől függne.
Tagadhatatlan, hogy a jól szervezett katonai szolgálat hozzájárul olyan pozitív tulajdonságok kialakításához és megerősítéséhez, mint az önfegyelem, a kitartás, a bajtársiasság, a közösségért érzett felelősség, a hazaszeretet, azonban a három hónapos alapkiképzés túl rövid az ilyen tulajdonságok kialakulásához és megszilárdulásához. Megítélésünk szerint számos olyan intézmény működik a társadalomban, amely legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszik a hazaszeretet kialakulásában, mint a honvédség. Ezek között említhetjük meg a családot, az iskolát, a munkahelyet is. Ezen elképzelések abszurditását mutatja, ha feltesszük a kérdést, hogy mi van a társadalom létszámának nagyobbik felével, vagyis a nőkkel. Ők talán nem jó hazafiak, mivel nem láttak el katonai szolgálatot? Gondolom, ezt senki nem állítja.
Eleve elfogadhatatlan elképzelésnek tartjuk az önkéntes hivatásos haderőre való áttérés mellett az összes magyar fiatal katonai kiképzésének fenntartását. Ez ma sem él, mivel a sorköteles fiatalok száma meghaladja a honvédség létszámszükségleteit. A nemzetközi tapasztalatok és tendenciák mellett pont ez az egyik fő oka a hivatásos haderőre való áttérésnek. Alapelvként kell leszögeznünk, hogy a nemzetőrség nem kaphat olyan feladatokat, amelyek ellátására már léteznek megfelelő szervezetek. Úgy véljük, ma elsősorban a létrehozandó szervezet rendeltetésének, feladatainak, szervezeti felépítésének, irányítási rendjének, finanszírozásának vizsgálatáról lehet csak szó, ahogy azt már a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló országgyűlési határozat is megfogalmazta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
A sajtóban napvilágot látott különböző elképzelések csak zavarhatják ezt a munkát, ezért adta be az álláspontunkat megfogalmazó módosító javaslatot Molnár János képviselőtársam.
Befejezésül szeretném leszögezni, hogy a nemzetőrség létrehozását a mai tudásunk szerint mi csak a haderőreform 2010-es befejezése után tartjuk elképzelhetőnek; rendeltetésének, feladatainak, szervezeti felépítésének, irányítási rendjének, finanszírozásának meghatározását (Az elnök ismét csenget.) pedig csak megfelelő szakmai előkészítést követően, a parlamenti pártok egyeztetése és kompromisszuma alapján tartjuk lehetségesnek.
Köszönöm a türelmét, elnök úr.
