DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm. Szóval, amikor elment a hang, valahol ott tartottam, hogy Font Sándor képviselő úr amerikai és nyugat-európai, szigorú, demokratikus országra jellemző működési szabályokat hozott föl.
Én azt mondtam, hogy itt bizony a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium által előterjesztett, most előttünk fekvő törvényjavaslatok elég nagy száma alapján lehet azt mondani, és sok ilyen törvényjavaslatra lehet azt a megjegyzést tenni, hogy bizony az a nagyon nagy, kimutatható különbség ezen jogszabályok - mondjuk, ha nyugat-európai vagy amerikai példákat hozunk fel - és a magyar jogszabályok között, hogy ott rendkívül komoly garanciális bástyákat telepítenek minden egyes szigorítás mellé. És soha el nem mulasztja egyetlenegy parlament sem azt, hogy ezeket a garanciális szabályokat maradéktalanul beépítse egy adott törvénybe; tehát soha el nem mulasztja, hogy beépítsen ilyen szabályokat. Egyrészt ott évszázados demokratikus hagyományok működnek. Mi mindig egy-egy kiragadott példát szeretnénk átvenni, amely soha nem lehet megfelelő. És ott működnek azok az íratlan és írott szabályok, amelyek jellemzik az országgyűlések, a parlamentek munkáját. Ez sajnos itt ma, Magyarországon egyre kevésbé mondható el.
Ha már a törvényjavaslatról konkrétan szólok, akkor mindenképpen talán én is az eljárási hibákkal kezdeném. Ez egy olyan törvényjavaslat, amely nyíltan fölvállalja, hogy kerettörvény, azaz alacsonyabb szintű jogszabályok fogják a tartalmát jelentős részben kitölteni. Ha nem így lenne, akkor is egyértelműen a jogalkotásról szóló törvényben, illetve a Házszabályban rögzített kötelezettsége lett volna a kormánynak - amelyre egyébként már előttem szólók is utaltak -, hogy a rendelettervezeteket is nyújtsa be a törvényjavaslattal együtt.
Ezt azért is nagyon fontosnak tartom, mert itt a Magyar Országgyűlés olyan biankó csekket kíván kitölteni, aláírni a kormányzat részére, amely biankó csekk alapján rendkívül szigorú intézkedések meghozatalára ad feljogosítást ebben a törvényben. Ha ennek tartalmát olyan rendeletek fogják kitölteni, amelyeknek nem ismerjük a tervezetét, és erre még csak nem is fordított gondot a kormányzat, hogy elénk terjessze; és ha - mondjuk - azt szeretné a tisztelt államtitkár úr érvként felhozni, hogy bizony itt alapos előkészítés folyt, akkor végképp nincs magyarázat arra, hogy ezeket miért nem kaptuk meg. Úgy egyébként jogszabálysértés révén sem jutottunk hozzá. De itt nagyon fontos garanciális érdekek fűződnek ahhoz, hogy ismerjük, milyen intézkedéseket hozhat ez alapján a kormányzat.
Mert bizony arra is tudnék jó egynéhány példát felhozni, éppen az előttünk fekvő törvényjavaslatok kapcsán, amelyek nemzetközi megállapodásokra hivatkoznak. És amikor megismerjük annak az adott nemzetközi megállapodásnak a konkrét normaszövegét, pontos tartalmát, akkor nagyon sokszor kiderül, hogy ez nem is így van, nem is kívánnának ilyet tőlünk, egészen mást kívánnak, egészen másról van szó benne, mint amit ennek ürügyén a kormányzat oly gyakran szeretne elfogadtatni.
Nem arról van szó - és ezt ma szerintem talán egyetlenegy képviselő kivételével senki nem vonta kétségbe -, hogy ennek a törvényjavaslatnak ne volnának meg az indokai. Természetesen ez így van. De annak semmiképpen nem lehet indoka, hogy elkapkodva, végiggondolatlanul, nemzetközi kötelezettségekre hivatkozással olyan normákat alkossunk, amelyek nem feltétlenül indokoltak. Nem is ismerjük egészen pontosan mi, országgyűlési képviselők, akiknek meg kell majd hozni a határozatot ebben az ügyben, szavaznunk kell a törvényjavaslatról, hogy melyek ezek a pontos nemzetközi normaszövegek. Azért nem ismerjük, mert egyébként ilyenek jelenleg részben nincsenek is hatályban.
Folyik egy vita, és ennek a vitának van egy állomása, amely már egy viszonylag előrehaladott állapotot mutat. Ez kétségtelen tény. Közben, amíg a ma esti vita folyt, valakitől megkaptuk az Európai Unió erre vonatkozó jogszabálytervezetét, irányelvtervezetét, amely nincs még hatályban, nem hirdették még ki; legalábbis nekünk az a tudomásunk, hogy ez az elmúlt hét végéig nem történt meg. Kétségtelen tény, hogy ad egy irányt arra vonatkozóan, hogy mi várható, ami elfogadásra kerül, de kihirdetett norma ebben a tekintetben nincs.
A kivételes eljárás teljességgel indokolhatatlan, mert ez fölborítaná azt a korábbi - egyébként régebben működő, ma már természetesen nem működő - íratlan szabályt, hogy kivételes eljárást kizárólag abban az esetben szokott kérni a kormányzat, ha alapvetően egy szabályozási területről van szó, egy bizottság kompetenciájába tartozó ügyről, és olyan törvényjavaslat vagy határozati javaslat kapcsán, ahol nincs politikai vita. Itt egyikről sem mondható ez el.
Ha önök végiggondolták volna, hogy ennek, egy ilyen kérésnek milyen következményei lehetnek a parlament felé, akkor tudniuk kellett volna, hogy ha önök semmilyen módon nem törekszenek politikai konszenzusra, akkor nyilvánvalóan az ellenzék együttműködése sem várható el olyan módon, ahogy azt önök itt hangoztatni szeretnék.
Ezek a formai problémák, nézzünk néhány tartalmi kérdést! Miután én az alkotmányügyi bizottság tagja vagyok, és az alkotmányügyi bizottságban is elég gyakran szóba került ez, talán azzal a két-három jogszabállyal foglalkoznék leginkább, amely alapvetően ennek a bizottságnak a tevékenységét, így az én munkámat is érinti; hiszen itt a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv módosításáról is szó van.
Megint csak az előkészítetlenségre tökéletes példa az, ahogyan a büntető törvénykönyvhöz beterjesztett két módosító szakasz megfogalmazásra került. Amikor ezt a törvényjavaslatot megkaptuk, akkor csak alig két héttel korábban került a kezünkbe a büntető törvénykönyv módosítása, amely módosítás tartalmazza a terrorcselekményre vonatkozó, a kormány által elfogadtatni kívánt új normaszöveg-tervezetet.
(18.10)
Két héttel később, amikor megkaptuk a most előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor abban is találtunk egy, a terrorcselekményre vonatkozó, új megfogalmazást. Egy kormány, ha komolyan veszi a munkáját, akkor általában azért nyújt be egy törvényjavaslatot, hogy az - lehetőség szerint változtatás nélkül - a parlament által elfogadásra, majd kihirdetésre kerüljön.
Ha ezt mi megtettük volna, vagy megtennénk, azaz módosítás nélkül fogadnánk el e két törvényhelyre vonatkozó rendelkezéseket, akkor az a gyönyörű helyzet állna elő, hogy a büntető törvénykönyvre vonatkozóan lenne két, nagyon hasonló időpontban hatályba lépő, de megfogalmazását tekintve eltérő tartalmú megfogalmazás a terrorcselekmény fogalmára. Ez egyszerűen nonszensz, ez kínos, hogy így mondjam. Én úgy gondolom, hogy legalább a két tárca közötti minimális egyeztetésnek ebben a tekintetben működni kellett volna. Ha igen, és itt esetleg egy újabb kormányzati szándék megnyilvánulásáról lenne szó, akkor ez megint csak arra bizonyíték, hogy a kapkodás és az elhamarkodottság egyértelműen kimutatható e törvényjavaslattal kapcsolatban.
Nem sokban változik e két megfogalmazás, mert csak egy fél mondat, egy tagmondat az, amelyben eltér a két javaslat, de természetesen ettől még alapvetően más tartalma lesz a két törvényhelynek, amennyiben azt bárki is értelmezni kívánná.
És hogy mennyire végiggondolatlan ez a dolog, és visszatérve arra, amire már hivatkozott a pénzügyminiszter úr is, hivatkozott az államtitkár úr is, hogy itt a szeptember 11-ei események alapvetően megváltoztatták a világot, és erre valamilyen módon reagálni kell, ebben természetesen egyetértünk. Hihetetlen változások történtek szeptember 11-e óta a világban, csakhogy ez a javaslat igazából nem reagál normálisan erre, mert ha a terrorcselekmény megfogalmazását így hirdetnénk ki, így lépne hatályba, akkor az a terrorista támadás, amely a Világkereskedelmi Központot érte, Magyarországon nem minősült volna terrorcselekménynek, a mai napig sem minősülne terrorcselekménynek, mert ez nem terrorcselekmény a hazai hatályos jog szerint. Most harmadszor került szóba az elmúlt két hónapban - legutóbb egyébként az általam előbb említett két módosításon kívül még Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony is megemlítette -, hogy még egy újabb módosításra van szükség esetleg a terrorcselekmény törvényi tényállásának megfogalmazásánál. Ha ez nem kapkodás, akkor nem tudom, micsoda. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt nagyon alaposan, ennél sokkal alaposabban kellene végiggondolni.
Egy másik, igen nagy súlyú jogszabály a polgári törvénykönyv, amelyet módosítani kíván e javaslat. Ez nagyon rövid módosítás, de én azt hiszem, kell hogy annyira felelősek legyünk, és a jogbiztonságra kell annyira tekintettel lennünk, hogy a polgári törvénykönyvet, amely egy alapkódexe egy működő országnak a büntető törvénykönyv mellett - igazából a kettő súlya nagyon hasonló -, nem lehet úgy módosítani, hogy hétfőn azt mondom, hogy de jó lenne, ha ez már a jövő héten Közlöny formájában az utcán lenne. Ez elképesztő! Lehet, hogy jó ez a törvényhely, amit itt szeretne a kormány módosíttatni, de ennek akkor is egy végiggondolt eljáráson kell keresztülmennie, egy egyeztetésen kell keresztülmennie, és utána lehetne szó arról, hogy ha minden kétséget kizártunk, hogy ebből nem lesz semmilyen probléma az alkalmazás során, akkor léptessük hatályba, és akkor fogadjuk el.
Végül, de nem utolsósorban, szeretnék a törvénynek egy igen rövid rendelkezéséről, de az ügyvédi kart meglehetősen súlyosan érintő rendelkezéséről is szólni. Itt szeretném felhívni a tisztelt kormányzat figyelmét arra, hogy az Európai Unió minden egyes tagállamában legjobb tudomásom szerint az adott ország ügyvédi kara tiltakozott és tiltakozik azok ellen a megvalósítási, megfogalmazási formák ellen, amelyeket önök is készülnek bevezetni. Tehát ebben a tekintetben igazolhatóan nincs konszenzus, sőt egy rendkívül nagy ellentét van, és egy óriási vita van a mai napig is folyamatban. Ezt a mai napon érdeklődtem meg a magyar ügyvédi kar vezetőitől, és egyértelmű tájékoztatást kaptam erre vonatkozóan, hogy ez minden kétséget kizáróan így van.
Ha ez a törvény így hatályba lép, akkor egy alapvető ellentét keletkezik a hatályos ügyvédi törvény és e törvényjavaslat szövege között. Ha így marad a szöveg, akkor az ügyvédi letétet kezelő ügyvédek és ügyvédi irodák egészen biztosan törvényt sértenek. Törvényt sértenek, mert az ügyfél és az ügyvéd viszonyát az ügyvédi törvény meglehetősen speciális módon szabályozza, méghozzá úgy, ahogy az egyetlenegy más jogviszonyra sem jellemző Magyarországon.
Az ügyvédet egy nagyon speciális titoktartási kötelezettség terheli, amely titoktartási kötelezettséget részletesen taglalja maga az ügyvédi törvény is és a hozzá kapcsolódó indokolás is. Eszerint az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a hivatásának ellátása során szerzett tudomást - tehát minden olyan tényt és adatot illetően. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad.
A titoktartási kötelezettség kiterjed az ügyvéd által készített és a birtokában lévő egyéb iratra is, ha ez a titoktartás körébe tartozó tényt, adatot tartalmaz. Az ügyvédnél folytatott hatósági vizsgálat során az ügyvéd nem tárhatja fel a megbízójára vonatkozó iratokat és adatokat s a többi. Teljesen világos és egyértelmű, hogy itt most arra készül a kormányzat, hogy az ügyvédséget valamilyen módon potenciális bűnelkövetővé tegye. Ezt én semmiképpen nem tartom elfogadhatónak. Egészen biztosan meg lehet teremteni annak a módját, hogy ha valaki, és itt természetesen nem a szándékos elkövetésről beszéltem, ha bárki bűncselekményt követ el, azzal szemben, legyen az ügyvéd, bíró, vállalkozó, bárki, természetesen megvan a törvényes mód arra, hogy eljárást lehessen lefolytatni, és én úgy gondolom, hogy ennek az eljárásnak semmilyen akadálya nincs.
Mind az ügyvédi eskü, mind az összes olyan törvényhely, amely ezt megelőzően az ügyvéd tevékenységéről szól, teljesen világosan és egyértelműen (Az elnök jelzi az idő leteltét.) szól arról is, hogy az ügyvédnek a jogszabályok tiszteletben tartásával kell tevékenykednie. Én magam büszke vagyok a hivatásomra, és elítélem...
