FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már majdnem azon gondolkoztam, hogy lesz-e még érdemi mondanivalóm, amit most is kétséggel fogadok a magam részéről, de mégis megpróbálok néhány gondolatot mondani, hiszen az előttem felszólaló, frakcióálláspontot képviselő utolsó felszólaló és a mostani felszólalásom között olyan hosszú és mélyreható vita folyt, hogy az nemhogy egy általános vitának, hanem egy részletes vitának is megfelel, sőt egy múlt heti vitának is a vitája ezennel megtörtént, ami a bizottsági ülés anyagát illeti. Nem kívánok részletesebben belemenni, de tény, hogy egy benyújtott törvényjavaslathoz benyújtása pillanatától lehet módosító indítványt hozzátenni. Ezt tudjuk. Hogy ki hogyan követi a módosító indítványok sorsát, ez minden frakciónak a saját mechanizmusán keresztül majd eldől, hogy ők milyen rendszert alakítottak ki.
Az a kérdés, hogy a most benyújtott törvénytervezet kései-e, hamarabb kellett volna-e, és minden egyéb ehhez kapcsolódó gondolat, amiben az ellenzék próbálja azt hitelteleníteni, hogy jó-e ez az előterjesztés és nem ilyen módon kellett volna, nagy kérdés valóban. Csak nem tudom, akkor hogyan lehetséges az, hogy minden, magát demokratikusnak valló ország, akikre mi példaként sokszor fölnézünk, ugyancsak a szeptember 11-ei terrortámadást követően kezdett még részletesebben, még mélyrehatóbban foglalkozni ezzel a kérdéssel. Nem hiszem, hogy a Magyar Köztársaság kormánya vagy parlamentünk ettől valami eltérő, e sorból kilógó lenne, mint aki a nem szokványos utat járja. Az önök által, főleg SZDSZ-es körökben sokat emlegetett USA, az Egyesült Államok mint a liberalizmus fellegvára, olyan szigorú intézkedéseket léptetett életbe, hogy ha azok itt Magyarországon megtörténnének, akkor a liberális elveket valló szervezetek, netán pártok már régen tüntetést szerveztek volna Magyarországon. Fogalmazzuk azt meg, hogy ebben a helyzetben, ami újólag alakult ki - és most hiába, néha vissza kell tekinteni arra az időpontra, amit szeptember 11-ének nevezünk -, bizony-bizony egy katalizátor ebben a helyzetben, egy olyan gyújtópont, egy olyan új helyzet, amiben nagyon sokan, nagyon sok állam, aki eddig demokratikusnak gondolta azt a jogelvet, ami a pénzkezelést illette, ami az emberi szabadságjogokat illette, azt gondolta, hogy ebben az új helyzetben mégiscsak valahogy felül kell ezt bírálni, mert ha a társadalomfejlődés ilyen szakaszára elértünk, és úgy néz ki, hogy mégis megtörténhet velünk az, ami szeptember 11-én megtörtént, akkor itt valami hibát vétettünk; nézzük át, hogy mi az a határ, amíg bizonyos, akár gazdasági műveletet, akár szabadságjogi eszköztárat lehet használni egy államnak, egy szervezetnek és egy állampolgárnak.
Ezzel teljesen párhuzamos az a gondolkodásmód, ahogyan a kormány ezt a törvénytervezetet beterjesztette, és amit tartalmaz ez a törvénytervezet. Nem tett mást szerintem, mint ahogy az Európai Közösségek Bizottsága szeptember 21-én készített egy előterjesztési javaslatot, megfogalmazza a terrorizmus elleni harc jogi eszköztára bevetésének a lehetőségét az elfogatóparancsról és a kiadási eljárásokról, ennek a mélyebb együttműködési szakaszában rejlő lehetőségekről, a további tennivalókat, és nem kétséges, azt várja jó néhány fejlett társadalmú országtól, hogy tegyük meg ugyanezeket a lépéseket.
(17.50)
Meg kell tenni az azonnali, rögtöni lépéseket, nem lehet várni a végtelenségig. Ezen kereten belül úgy néz ki, hogy a kormánynak nagyobb mozgásteret kell adni jó néhány olyan területen, amelyet eddig vagy nem szabályoztunk, vagy nem olyan mélységben szabályoztunk, vagy eddig csak törvényi szinten szabályoztunk, és ez viszont nem teszi lehetővé az azonnali reflektálást jó néhány kérdésben.
A terrorizmus elleni harc végül is egy olyan harc, mint a szervezett bűnözés elleni harc. Ezeknek célja kihasználni a demokrácia nyitottságából adódó sérülékenységet és annak kiszámíthatóságát. Nagy gond, hogy hogyan lehet ellenük harcolni. Az államoknak, kormányoknak a jogi eszköztár marad az egyedüli fegyverük, azon belül is esetleg el lehet indulni a büntető törvénykönyv tényállásos megfogalmazásáig vagy azon belüli finomításokig, és ami jellemző ezekre a bűnözésekre, hogy bizony komoly pénzigénnyel kell hogy működjenek, pontosabban anélkül ezek nem is működnének.
A szervezett bűnözés és a terror pénzigényes bűnözés. Ezért feltétlenül használja eszközül a korrupciót, a pénzmosást és a kibernetikai bűnözést. Nos, ezekről akkor el kell gondolkodni, hogy eddig hogy volt, és ezután hogyan nem lehet már használniuk majd ezeket az eszközöket. Ez a törvénytervezet két nagy területet ölel át, egyrészt megszünteti a kihasználható lehetőségeket, amelyek sajnos ma még esetleg a pénzügyi rendszerben benne vannak, másfelől egy újabb kontroll-lehetőséget szeretne beiktatni, és eljutunk addig, hogy akkor ezt az elvet hogyan is szeretné megvalósítani ez a törvénytervezet.
Itt az eddig elhangzott vitákban két nagy kérdés volt, hogy kikre terjeszti ki a törvény az adatszolgáltatási kötelezettséget, és az anonim betétek kérdéskörében hogyan járjunk el. Nagyon egyetértek Dancsó képviselőtársam kétperces felszólalásával, a kormány nem most, ebben a pillanatban vette észre, hogy az anonim betéteket meg kell szüntetni, hiszen a 2000. évben foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel, pontosan deklaráltuk, hogy meg kell szüntetni az anonim betéteket, mert ez lehet egy bújtatási lehetősége a nem legálisan szerzett jövedelmeknek, és esetleg olyan célra is fel lehet használni, ami eljuthat a terrorizmus szervezett hálózatához. Csakhogy akkor abban a helyzetben nem volt különösebb indoka annak, hogy azonnali, pillanatszerű megoldásként máris érvénybe lépjen, hanem egy kifutási időt gondoltunk sokan, hiszen akik itt a vitában részt vettünk, nem láttuk, hogy bárki is felsikított volna, hogy kérem szépen, itt baj van, ezt azonnal, menthetetlenül életbe kell léptetni, mert ebben komoly veszélyek rejlenek.
Szeptember 11-e után másképp gondoljuk, nemcsak mi, hanem az összes ajánlás, az OECD-től kezdve bárki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, hogy amint lehet, ezt a helyzetet meg kell szüntetni a lehető legrövidebb időn belül. Természetes, hogy már a tavalyi vitában is aggály volt, hogy a megszüntetésnek mi a kifutási ideje, a folyamata. Csúcs László képviselőtársam éppen azon sajnálkozott most, hogy túl hosszú lesz esetleg a kifutási idő, mások meg az azonnaliság mellett érvelnek, hogy ha komolyan gondoljuk, akkor már most, rögtön életbe kell léptetni mindent. Csak hát itt olyan pénzintézetek vannak, amelyek kezelik mind magánszemélyek, mind jogi személyek pénzügyeit, pénzeit, ezeket technikailag is valahogy fel kell készíteni mind a rájuk kirótt kötelezettség teljesítésére, mind mondjuk az ORFK-t, hogy fogadni tudja azokat a kötelezettségeket, amelyeket majd a törvény az elfogadás esetén esetlegesen elő fog írni.
Tény, hogy az anonim betétek kérdésköre nem halogatható, mindazonáltal, hogy Magyarország nevezetten a nem együttműködő országok listájára rákerült. Azon a fejlettségi szinten, ami ma Magyarországra jellemző, a legesélyesebb várományosai között vagyunk az európai uniós csatlakozásnak; nem hiszem, hogy Guatemalával és egyéb köztársaságokkal, államokkal egy lapon nekünk illik szerepelni. A kormány ez esetben nem tesz mást, azt mondja, hogy próbáljuk meg ezt a helyzetet orvosolni.
Nem menti az ellenzéki képviselőtársaim indokait és a magatartását az sem, hogy három héttel ezelőtt sem támogatták azt a kivételes és sürgősségi eljárást, ami a Házszabálytól való eltérést kérte tőlük, ugyanúgy, ahogy most nem támogatták. Ebben nyilvánvalóan egyetlenegy politikai indíték fedezhető fel, merthogy szakmailag pontosan tudják, hogy amely kérdések itt megfogalmazásra kerültek, azokat végre kell hajtani. Ha szakmailag ezt tisztán megvizsgálnánk, ezt pontosan tudják.
Csak ennek az egész helyzetnek van egy politikai oldala is. Az a politikai oldal, hogy az országjelentés hamarosan zárolásra, véglegesítésre kerül, és nyilvánvaló kormányzati érdek, és ez nem lehet titok kérdése, hogy jó lett volna, ha már úgy sikerül ezt az országjelentést elkészíteni, amelyben nyugodtan bejelenthetjük, hogy ezt a kérdést is, ami több nemzetközi szervezet irányából megfogalmazásra került, teljesítette Magyarország a pénzmosásra, a terrorizmus visszaszorítására vonatkozóan. Az ellenzéknek ebben, úgy néz ki, nincs érdeke, azt várja, hogy a következő kék színű európai uniós jelentésben majd újra az lesz, hogy Magyarország ezt még mindig nem teljesítette. Ugyanakkor már reméljük, hogy addigra ténylegesen teljesítettük, de a mostani országjelentés szerint sajnos ezt még nem tudjuk deklarálni, tényszerűen ez az adat fog elmenni, és ez megint politikai felszólalásra és számonkérésre fog alkalmat adni az ellenzéknek.
Igazából ebben a kérdésben véleményem szerint csak erről van szó. Mert hogy a teljes körű azonosítást el kell végezni, mondjuk, a 2 millió forint feletti banki műveleteknél, az 1 millió forintot elérő és azt meghaladó esetet, amikor készpénzt magunknál tartva külföldre szeretnénk menni, határt átlépünk oda vagy vissza, ezt majd be kell jelenteni a törvénytervezet elfogadása után, azt hiszem, normálisnak gondoljuk. Mindazonáltal a pénzváltóhelyek újragondolása, a mozgó, mobil pénzváltóhelyek újragondolása, és azon belül a 300 ezer forinton felüli pénzváltásnak ugyancsak a teljes adatszolgáltatási kötelezettsége várhatóan logikus lépésnek fog hatni.
A büntető törvénykönyv természetesen a saját eszközével csak a fenyegetettséget tudja felmutatni mindazoknak, akik mindezek ellenére nem tesznek eleget a törvényben előírt kötelezettségnek, és mindazoknak elég szigorú fenyegetettséget ad, akik a terrorizmus eszközét használják, fenyegetnek, pénzt követelnek vagy bármi mást követelnek államtól, netán ha ennek az eljárásnak a pénzügyi alapjait megteremtik vagy titokban tartják, hogy náluk ilyen pénzügyi alapok léteznek.
A felszólalásokhoz visszatérve, az SZDSZ szónoka az Amerikai Egyesült Államok egyik elnökének gondolatát idézte, hogy azok, akik feláldozzák szabadságukat biztonságukért, nem érdemlik meg egyiket sem. Az előbb már utaltam rá, akik nem életközeli helyzetben ismerik ma az amerikai szabadságjogokat, azok el sem tudják képzelni, hogy ezek a szabadságjogok milyen nagy szigorral párosulnak. Nem tudom, volt-e szerencséje valakinek tévében vagy személyesen megtapasztalni, mondjuk, a dohányzással kapcsolatos amerikai álláspontot, amikor egy harminc emeletes irodaház összes dohányzó dolgozója lent, a főbejárat előtt az utcán dohányzik, sehol máshol nem lehet. Hasonló ugyanilyen értelemben a pénzkezelésnek az ottani formája, rettentő nagy szigorral járnak el. Nem olyannal, mint ami Magyarországon volt eddig, ennél sokkal szigorúbbal.
Tehát az a társadalom, az az állam, amelyet mi a liberalizmus élharcosának gondolunk, amely államszintre emelte ezt, ha megnézzük a tényleges működésének jó néhány elemét, kiderül, hogy ezt a gondolatot, hogy szabadságukat feláldozzák biztonságukért, ők kezdeményezték. Mindenki tudja, hogy pontosan ők kezdeményezték mind a NATO-n keresztül, mind a fejlett országokon, az EU-s országokon keresztül, hogy kérik, hogy ezeket a biztonsági intézkedéseket, ha lehet, tegyék meg, nemcsak azért, mert az USA-t fenyegetik, hanem majd esetleg egyszer minket is fenyegetni fognak. Tehát ők már nem gondolkoznak ezen, hogy a biztonságuk vagy a szabadságuk mérlegre tehető-e és egymással szembe lehet-e állítani; merthogy ilyen volt Lotz Károly képviselőtársam felszólalásának a tartalma.
A MIÉP-től szerintem megszoktuk, hogy teljesen mindegy, miről van szó: az, hogy globalizáció, bankprivatizáció, nemzetközi tőke elleni harc, az mindig is a vezérgondolataik között fog szerepelni.
(18.00)
Mondom, teljesen mindegy, hogy miről van szó; itt megkapta az összes kormány, amely eddig '90-től kezdve létezett, sőt még az előző korszak utolsó kormánya is - a '90-es évek előtti kormányra gondolok -, hogy mit nem tettek meg.
Természetesen, aki komolyan visszaemlékszik, hogy mi volt '90 és '94 között... - elnézést, de én úgy emlékszem, hogy a súlyponti kérdések nem éppen a nemzetközi terrorizmus, a pénzmosás elleni hadműveletekre kellett hogy irányuljanak, hanem Alkotmánybíróságot, Állami Számvevőszéket és egy demokratikus, a mai gondolkodásmódunknak megfelelő jogállamot kellett először létrehozni. Még messze nem tudtak gazdaságról, gazdaságpolitikáról, netán távlati kérdésekről - sajnos - abban a jogkörnyezetben gondolkodni. Ez egy fejlődés eredménye, egy sajnálatos fejlődés eredménye, hogy ma ide jutottunk.
A Magyar Demokrata Fórum részéről az eredeti elképzelést döntő többségében támogatjuk, semmi kivetnivalót nem láttunk abban, hogy sürgősséggel és kivételes eljárásban kérték, hogy a mai napon erről szavazzunk. Ez nem történt meg. Természetesen tudjuk ennek politikai következményét az országjelentésben, de ettől függetlenül a normális időkeretben le fogjuk tárgyalni, és nagy többségében, a beterjesztésnek megfelelően meg fogjuk szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
