KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Aki ezt a vitát figyeli, meglehetősen nehéz helyzetben van, hiszen nagyon nehéz eligazodni abban a bonyolult, Házszabályt és tartalmi kérdéseket is érintő vitában, amely most itt megjelent a kormányzat részéről, a kormánypártok részéről és az ellenzék részéről is.
Szeretném leszögezni most itt a vita elején, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyek a terrorizmus ellen szólnak, mindazokat az intézkedéseket, javaslatokat, amelyek a pénzmosás megakadályozásáról szólnak, irányát tekintve, de tartalmát tekintve is döntően elfogadjuk. Természetesen vannak feltételeink, vannak módosító javaslataink, vannak korrekciós elképzeléseink. De az, ahogyan a kormány a súlyos hibából, amit elkövetett - és ez most már bizonyított és tagadhatatlan, amit itt a kétpercesekben már egyértelművé tettünk -, úgy próbál kimenekülni, hogy a felelősséget megpróbálja az ellenzékre áthárítani, és megpróbálja a közvéleménnyel elhitetni azt, hogy itt azért, mert a Házszabály megfelelő elgondolása szerint nem szavaztunk úgy, hogy holnap a törvény gyakorlatilag már kihirdethető állapotban legyen - miközben ma kezdtük el az érdemi vitát -, tehát azt próbálja sugallni a kormány, hogy mi azért, mert a Házszabálytól való eltérést nem támogatjuk, tulajdonképpen nem értünk egyet azzal, hogy itt szükséges lépéseket kell tenni a terroristákkal szemben, meg úgy gondolja a kormány - és ezt sugallja a közvélemény felé -, hogy itt mi tulajdonképpen a pénzmosás pártján állunk. Kategorikusan szeretném leszögezni, hogy szó sincs erről! Óriási csúsztatás, amit a kormányzat végez és a kormánypártok képviselői e tekintetben végeznek.
Borzasztóan sajnálom, amit Braun Márton képviselő úr megerősített a kétperces hozzászólásában, hogy itt tulajdonképpen a frakciók között megtaláltuk a megoldást. Arról, hogy a kormány arrogáns, és arra a megoldásra, amit a Fidesz, a Kisgazdapárt, a Szocialista Párt, az SZDSZ is elfogadott, azt mondja, hogy nem, erről, azt gondolom, nem tehet egyik frakció sem. Ez az oka annak, hogy... (A Font Sándor mellett helyet foglaló Tállai András közbeszólására reagálva:) Államtitkár úr, kérjen szót (Tállai András: Fogok!), és akkor majd lesz idő megcáfolni. (Kovács Kálmán: Nem ül senki a karéjban!) Az a baj, hogy nem ül bele a székébe... (Az elnök csenget.)
