DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tőkepiacról szóló törvényjavaslat célja, hogy hozzájáruljon a gazdaság zavartalan működéséhez, hogy a fogyasztási javak, a pénz- és munkapiac mellett a tőkepiac szabályozottsága erősítse a többi részpiacot.
Az egyértelmű, hogy a gazdaság működésképtelenné válhat akkor, ha valamelyik piacon jelentős zavar keletkezik, ugyanis azok továbbgyűrűznek a többi részpiacra. Most csupán egy jelenleg igen aktuális folyamatról kívánok szólni, ha ugyanis a háztartások túlzott keresletet támasztanak a fogyasztási javak piacán, és emiatt csökken - vagy emiatt is csökken - a megtakarítás, akkor a tőkepiacon visszaesik a kínálat, ezáltal a beruházás; így hosszú távon a fogyasztási javak piacának kínálata nem képes megfelelni a keresletnek, ami egyensúlyi zavarokhoz, inflációnövekedéshez vezethet.
Hazánkban jelenleg jelentősen nő a fogyasztásihatár-hajlandóság, ez jó, de csökken a megtakarításihatár-hajlandóság, vagyis a háztartások az egységnyi jövedelmükből egyre többet költenek fogyasztási cikkekre, és egyre kevesebbet takarítanak meg. Ez pillanatnyilag nem okoz gondot, sőt jó, hogy nő a fogyasztás, de hosszú távon egyensúlyi problémák jelentkezhetnek. Állításomat a KSH jelentése is alátámasztja. Ezen jelentés szerint 2001 első félévében a GDP és ezen belül a beruházások is lassabban növekedtek, mint 2000 azonos időszakában - sajnálatos, hogy 1993-2000 között nem volt változás a megtakarítani képes háztartások számában -, mert mindkét évben a háztartásoknak csak 36 százaléka tudott pénzt félretenni. Ugyanakkor 1986-ban a háztartások 70 százaléka takarékoskodott. A nyolcvanas években végzett kutatásaim is alátámasztják ezt az eredményt.
Természetesen a beruházások kedvező alakulásához a megtakarítások mellett a vállalkozók számára kedvező profitkilátásokra és hitelkamatlábra van szükség. A tőkepiacról szóló törvényjavaslat a megtakarításokra hatással lehet, a profitkilátásokra viszont kevésbé.
A szakirodalom a pénzügyi piacokat az alábbiak szerint csoportosítja: pénz- és tőkepiac, nyílt és zárt piac, elsődleges és másodlagos piac, valamint azonnali és határidős piac. Helyénvaló, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a pénzpiaccal, amely rövid távú ügyleteket tartalmaz. Nem is értem, miért kifogásolja a törvényjavaslat elején azt, hogy a váltóval nem foglalkozik - a váltó egyértelműen a pénzpiac eszköze. Viszont jobb iránytűt kellene adni a tőkepiachoz tartozó hosszú lejáratú ügyleteknek.
A törvényjavaslat IV. fejezete az értékpapírok nyílt- és zártkörű forgalomba hozataláról és a forgalomba hozatal feltételeiről helyesen szól. Közismert, hogy az elsődleges piacon új értékpapírok kerülnek a tőkepiac vérkeringésébe, a megtakarítások ekkor válnak a működő tőke részévé. Ezért az elsődleges piac szabályozását kiemelten kell biztosítani. A másodlagos piacon pedig az előző időszakban kibocsátott értékpapírok forgalmazása valósul meg. A törvényjavaslatnak olyan szabályozást kellene tartalmaznia, amely kizárja az állam erőszakos beavatkozását a piacon kialakult keresleti-kínálati viszonyokba.
A miniszter úr az expozéjában helyesen szólt arról, hogy a tőkepiac nem azonos a tőzsdével. Igaz, a tőzsde nagyon fontos szelete az értékpapírpiacnak, mondta a miniszter úr, a tőzsdének pedig a részvénypiac csupán egyik fontos része. Teljesen igaza van ebben, hiszen amellett, hogy a tőzsdén megjelenik az értékpapírok forgalmazása, különösen a fejlett országokban, egyre inkább biztos az, hogy a jövőben nálunk is, a harmadik piacon, egyre nagyobb lesz az értékpapírpiac forgalma.
Helyes, hogy a törvényjavaslat 317. §-a rögzíti a tőzsde szabályozását, azonban a tőzsdei jogban a szóbeli ígéret teljesen azonos súlyú az írásbeli ígérettel. Nagyon helyénvaló itt a londoni tőzsde címerében szereplő mondat, amiben az szerepel, hogy: szavam a kötelezvényem. Valóban jó lenne, ha a magyar tőzsdén ez a jelmondat érvényesülne.
André Kostolany mondja a Tőzsdeszeminárium című könyvében, hogy a piacgazdaságban a rendszer motorja a tőzsde, a motor üzemanyaga a megtakarítás. Hazánkban mindkettővel gondok vannak, ezt már említettem. A Financial Times rámutat arra, hogy megcsappant a befektetők érdeklődése a BÉT iránt, pedig 1996-98-ig, idézem a cikket: "a volt kommunista országok között a legélénkebb és a legjobban menedzselt börzének számított a BÉT."
(18.50)
Ugyanakkor 2000-ben az értéktőzsde a környező országok részvénypiacaihoz képest a legrosszabb eredményt érte el. Kevés a hazai befektetői bázis, ennek sok oka van, most nincs idő erről beszélni. A BÉT sokat veszített vonzerejéből, a külföldi befektetők körében is. Nincsenek új kibocsátások, és a nemzetközi tőzsdei folyamatok sem mindig kedvezően alakulnak, de a kormány felelőssége is jelentős a BÉT mélyrepüléséért.
A külföldiek nem tolerálták - ezt sok külföldi cikk írja - a kormány gázár- és gyógyszerár-emeléssel kapcsolatos lépéseit, az áremelkedések korlátozását. Az nyilvánvaló, hogy a jelentős áremelkedést a magyar társadalom nagy része nem lenne képes elviselni, de a piaci folyamatok által kikényszerített áremelkedéseket nem szabad a kormánynak megakadályozni, hanem szociális intézkedésekkel kell azokat kompenzálni. 2000 márciusától megkezdődött a folyamatos külfölditőke-kivonás, és augusztusig 488 millió euró elhagyta az országot.
Hazánkban 2000-ben a részvénypiac mozgását a részvények háromnegyed részét birtokló külföldi befektetők döntései határozták meg. A hazai kisbefektetőket elriasztja a bevezetett 20 százalékos forrásadó is. A kormány rövid távú politikai érdekeket szolgáló tőzsdei beavatkozásai nemcsak a vállalkozók beruházásainak értékét csökkentik, hanem a kisbefektetőknek is jelentős veszteséget okoznak. A háztartások számára a tőzsde 2000 második negyedévében 20 százalék veszteséget eredményezett, 2001 első két hónapjában tovább romlott a tőzsdei helyzet, és ez most is tapasztalható. 2000 negyedik negyedévében a háztartások 17,8 milliárd forintot veszítettek, 2001 januárjában és februárjában 24,9 milliárd forintot.
Nagy kérdés, hogy miért nem mérlegeli a kormány azt a tényt, hogy a tőzsde minden gazdasági, társadalmi, politikai rezdülésre, változásra azonnal reagál. A miniszter úr nagyszerűen mondta ezt a beszámolójában, és teljesen igaz, hogy minden apróságra abban a pillanatban reagál a tőzsde, ezer példát lehetne ezzel kapcsolatban felhozni. Szerintem megzavarta az értéktőzsde működését az is, amikor a miniszterelnök úr ez év első félévében kijelentette, hogy hazánkban marginálisnak tartja a tőzsde szerepét - még egyszer hangsúlyozom: marginálisnak tartja a tőzsde szerepét -, és úgy gondolta a miniszterelnök úr, hogy a jövőben a tőzsdére nem lehet eléggé építeni. Ez a nyilatkozat is tovább ronthatta a tőzsde magyarországi megítélését.
Még egyszer mondom: tudom, hogy a tőzsde nem mindenható, tudom, hogy az értékpapírok forgalma nem csupán a tőzsdén valósul meg - már erről szóltam -, hanem véleményem szerint a következő évben egyre inkább a harmadik piacon. A törvényjavaslatnak talán ezzel a harmadik piac témával részletesebben kellett volna foglalkoznia, de azért a tőzsde mégis egy mérvadó dolog, mégiscsak figyelik a külföldi befektetők, és nem mindegy az, hogy milyen véleménnyel vannak Magyarországról.
Magát a törvényjavaslatban lévő szabályozást a tőzsdével kapcsolatban megfelelőnek tartom. Az helyes, hogy részvénytársasággá alakul a tőzsde (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és így bizonyos megfogásokat próbál a törvényjavaslat a kezdet kezdetén alkalmazni, de azért jobban figyeljünk ennek a tőkepiacnak ezen fontos részére, a tőzsdére.
Köszönöm szépen.
