DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A verseny, a rivalizálás, a vita és helyenként - horribile dictu - a konfliktus is, azt gondolom, természetes elemei annak a sajátos interakciónak vagy diskurzusnak, amit a mindenkori kormány és a mindenkori ellenzék folytat egymással.
Én azt gondolom, hogy ennek a különböző mozzanatait túlhangsúlyozni és dramatizálni nem kell, és nem is szabad, bár az is igaz, lebecsülni sem szükséges a veszélyét annak a sajátos lélektani helyzetnek, amire egyébként én például az elmúlt félév során többször is, napirend előtti viták kapcsán is céloztam, amit a pszichológia romboló konfliktusnak nevez. Romboló konfliktusról akkor van szó, amikor a két fél úgy érzi, hogy neki az a nyereség, amikor ő többet tud ártani a másiknak, mint az árt neki. Egyébként ezt egy másik megközelítésben negatív végösszegű játszmának is szokták minősíteni.
Nos, ilyen sajátos negatív végösszegű játszma az, amikor önök azzal utasítják vissza például a pénzmosás elleni törvényjavaslatban való közreműködésüket, ami teljesen nyilvánvaló össznemzeti stratégiai célokat szolgál, hogy ezt a kormány mindössze azért akarja, hogy jópontokat szerezzen az Uniónál, tehát hogy jó legyen az országjelentés. De hadd tegyem fel a kérdést, egyébként éppen Keller képviselő úr nyilatkozott ezzel kapcsolatban így (Keller László: Csak nem ezt!): miért volna baj az, hogy jó uniós jelentés készül az országról? Miért volna ez probléma? Jellegzetes példája ennek a romboló konfliktusnak, amikor önöknek fontosabb az a látszólagos nyereség, amely abban nyilvánul meg, hogy ha a kormány nem hozza meg ezt a törvényt, ebben az esetben ezt az uniós országjelentésben megismétlik. Tehát, azt gondolom, ha már ön arra célzott, képviselő úr, hogy el kellene gondolkodni, és magunkba kellene szállni, talán még nem késő, akkor ez, azt gondolom, önökre legalább ilyen mértékben vonatkozik, pontosan ennél a konkrét kérdésnél is.
A miniszterelnök úr a múltkori vitanap bevezetőjében több olyan kérdéskört is megemlített, és konkrétan hozta is az ezzel kapcsolatos adatokat, én csak néhányra térnék ki, ahol a közvélemény-kutatások egyértelműen jelzik, hogy a magyar közvélemény 70-80, esetenként 90 százaléka támogatja a minimálbértől kezdve a családtámogatáson át a diákhitelig, és jó néhány olyan, a család, a munka, a tanulás világával összefüggő kezdeményezését a kormánynak, amely esetében teljesen nyilvánvaló az, hogy ha 70-80-90 százalékos a támogatás, akkor egészen bizonyos, az önök szavazótáborának, az önök szavazóbázisának is jelentős része, adott esetben - horribile dictu - akár a nagyobbik része szintén támogatja ezeket. És ezekben az esetekben akkor joggal fel lehetne tenni a kérdést, hogy ki tanúsít itt konstruktív, illetve kevésbé konstruktív magatartást akkor, amikor ezekben a kérdésekben, kizárólag azért, hogy a kormánynak ártsanak, ezen keresztül saját szavazótáboruknak, és összességében, azt gondolom, az egész magyar társadalomnak ártanak.
Jó néhány olyan kérdés van, amelyben egyébként önök szerint is, szerintünk is van lehetőség az együttműködésre, és szerencsére voltak is pozitív jelek az elmúlt három év során. Azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben most is megvan a lehetőség a megegyezésre, hiszen igen nagy szükség volna például éppen a pénzmosás elleni ezen törvényjavaslat-csomag elfogadására, nagy fontossága volna annak az alkotmánymódosításnak, amelyet önök szintén visszautasítanak, a NATO 5. cikkelyének alkalmazásával kapcsolatban. És tudom, hogy ezt önök a legteljesebb mértékben és a leghatározottabban visszautasítják, de sokkal konstruktívabb magatartást tanúsíthatnának például a zárszámadási törvénnyel kapcsolatban is (Derültség az MSZP soraiban.), amelyben... Tudom, hogy ez humort vált ki önökből, pedig, azt hiszem, ezen el kellene gondolkodniuk, mert éppen ezen keresztül biztosítható az a törekvésük, amely, fogadjuk el, nemes törekvés az önök részéről, hogy a leginkább rászoruló társadalmi csoportok helyzetén is javítani legyünk képesek.
Azt gondolom tehát, hogy amikor önök ezen a vitanapon... - és Kovács elnök úr idehozta azt a hatalmas paksamétát, amellyel demonstrálni próbálta, hogy ilyen magas azoknak a kezdeményezéseknek a száma, amelyeket a kormány nem fogadott el, arányaiban tekintve legalább ennyiszer hivatkozhattunk volna arra a negatív végösszegű játszmát eredményező, romboló és kevésbé konstruktív konfliktushelyzetre, amelyben önök tagadták meg a minimális együttműködést olyan kérdésekben, amelyek az egész társadalom javát szolgálnák.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
