BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a Fidesz elnöksége egy újabb figyelemre méltó javaslattal állt elő; idézem: "A Fidesz elnöksége azt javasolja, hogy a személyi jövedelemadó bizonyos százalékát a gyermekek szüleiknek, illetve házastársuk szüleinek nyugdíj-kiegészítésre ajánlhassák fel." Mint Pokorni Zoltán érvelt: az indítvány közelebb hozza egymáshoz a generációkat, a szülőket érdekeltté teszi abban, hogy tovább taníttassák gyermekeiket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fura egy javaslat ez! Azért illik ebbe a "Háttal Európának" sorozatba, mert maga az ötlet ellentétes az egész polgárosodással. A polgári társadalmak előtt, a polgárosodás előtt nagycsaládokban éltek a társadalmak, az időseket a nagycsalád aktív korú tagjai tartották el. A polgárosodás jelentette a modern nyugdíjrendszerek létrejöttét, amikor nyugdíjjárulékot fizetnek az aktív keresők, és ebből nyugdíjhoz jutnak az idős emberek a szervezett nyugdíjrendszerben. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy megszűnik az idős ember kiszolgáltatottsága az aktív korú generációnak. (Babák Mihály: Nem erről szól...) Ezzel alapozza meg a polgári társadalom az idős ember méltóságát. Aki tehát az időseket akarja segíteni, annak a nyugdíjakat kell emelni és kiszámíthatóvá tenni.
Ennek az ellenkezőjét tette a Fidesz, amikor első intézkedéseként megrövidítette a nyugdíjasokat, és amikor elbizonytalanította, kétségessé tette (Babák Mihály Bauer Tamásra mutatva: Ott kell keresni!) a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Ezzel szemben a javaslat arról szól, hogy a polgári társadalmak logikájával szemben térjünk vissza a nagycsalád logikájához, ahol az idős ember, a nyugdíjas korú ember jövedelmi pozíciója attól függ, hogy mennyit kap az aktív generációtól, a gyerekeitől. És ezt nemcsak olyan módon teszi, hogy arra kényszeríti őt a nyugdíjak visszafogásával, hogy rá legyen utalva a gyermekei támogatására, de még az állami támogatást is aszerint adja az idős embereknek - hiszen ez az adórendelkezés valójában állami költségvetési pénz odajuttatása -, hogy mennyit keres a gyerek, és ezért mennyi adóról rendelkezhet.
Miféle szociális hatása lenne egy ilyen rendszernek? Ez a rendszer súlyosan differenciál. Differenciál, ugyanis különbözőek az egyéni sorsok, kinek lehet, és kinek nem lehet gyereke, kinek van egészséges, és kinek van fogyatékos gyereke, aki sosem fog keresni, sosem fog adózni. Vajon miért kell azt az embert, akinek egészséges gyerekei vannak, még azzal is honorálni, hogy az egészséges gyerek magasabb jövedelme után magasabb adót lehet hozzá átirányítani? Míg akinek nem lehet, vagy beteg a gyereke, az ebben az állami támogatásban nem részesülhet.
Nemcsak az egyéni sorsok különböznek, hanem a szociális sorsok is, minden társadalomban vannak szegényebbek és gazdagabbak, és minden szociológiai ismeretünk azt mondja: a szegénység és a gazdagság öröklődik. Így tehát a Fidesz javaslata szerint a tehetősebb idős ember, akinek statisztikai átlagban a gyermeke is jómódú, többet kap az államtól adóátirányítás keretében, ahhoz a szegény öregemberhez képest, akinek statisztikai átlagban a gyereke is szegényebb, kevesebbet keres, így kevesebb adóból tud neki átirányítani.
Ez a javaslat tehát a társadalmi különbségek felerősítésének és megrögzítésének a javaslata (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), el kell tehát vetni.
Köszönöm szépen.
