DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, és akkor ott folytatom, ahol a képviselő asszony abbahagyta, az amortizáció kérdésénél. Én nem tudom, hogy honnan olvasható ki az a mondat, hogy nem szektorsemlegesen kívánja a kormány bárkinek is megadni ezt a forrásigényt.
Én a vezérszónoklatban azt mondtam, hogy akkor az orvosok kapják meg ezt a költséget az alapellátásban, ha az ő tulajdonukban van a rendszer, akár az épület, akár az ingatlan, akár maga az eszköz. Nyilvánvalóan, ha más tartja fenn ezt a rendszert, akkor számukra is biztosítani kell az amortizációra kellő forrásokat. Tehát azt gondolom, hogy ez sehonnan ki nem olvasható, ez nagy valószínűséggel csak egy feltételezés, tehát kár belegondolni olyat egy mondatba, ami nem szerepelt benne. Tehát teljesen egyértelműen csak szektorsemlegesen lehet elképzelni mind az alapellátásban, mind pedig a szakellátásban, annak járó- vagy fekvőbetegformájánál.
De visszatérek a fogalmi kérdésekhez, és akkor a szellemi szabadfoglalkozásúra térjünk át. Én nem hiszem, hogy volt jobbágy hajdanában a középkorban, aki ragaszkodott volna a jobbágyságához. Bár lehet, hogy volt egy hamis illúziója, és akkor itt vannak a hamis illúziók, hogy neki az jó, de ahogy én a történelemben visszagondolok, azért nagyon sokan keltek fel az ellen, hogy a jobbágyságot levessék magukról. Nem hiszem, hogy a kórházakban, rendelőkben dolgozó orvosoknak az lenne az igénye, hogy ez az életükben továbbra is így folyjon tovább, ahogy most megy.
A törvény semmi mást nem tesz, mint lehetőséget biztosít az orvosoknak arra, hogy ők döntsék el saját maguk, hogy milyen formában kívánnak dolgozni. És akkor, amikor 1992-ben az alapellátásban megkapták ezt a lehetőséget az ott dolgozók, ők is az elején kevesen éltek ezzel, ma már gyakorlatilag száz százalékban funkcionálisan privatizáltak, mert rájöttek arra, hogy ez a jövő útja, és meggyőződésem (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy a szakellátásban is meg kell adni ezt a lehetőséget. (Taps a Fidesz soraiban.)
