DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Selmeczi Gabriella képviselőtársnőnek ajánlom, hogy kormánypártiként tanulmányozza ezt a bizonyos kormányrendeletet, mert a mi olvasatunkban ez nem így szól. De ne menjünk ebbe most részletesen bele.
Bartha képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy egyfajta alacsony szintű biztonsághoz nem véletlenül ragaszkodik a magyar orvostársadalom; akkor, amikor tudják, hogy közösségi forrásokból is lehetne a helyzetükön javítani, ennek nem lehet alternatívája a szabadfoglalkozású orvoslás mai, a törvényjavaslatban bizonytalanul megfogalmazott szabályrendszere, amely szerint egyébként teljes vagyonukkal felelnek a tevékenységükért.
Csáky András képviselőtársamnak azt szeretném mondani, hogy azt hiszem, a jó üzleti terv önmagában nem elegendő a bankok tőkekihelyezéséhez. Tudjuk jól, hogy sajnos a magyar kórházi világ nem számít megbízható adósnak. Főleg akkor, amikor a Kórházszövetség adatai szerint havi körülbelül egymilliárddal nő az intézmények adósságállománya; annak ellenére, hogy a miniszter úr szerint már 95 ezer forint a havi kórházi alapdíj egy betegre nézve, a bajok állandósultak.
Ami pedig az intézmények magánkézbe adásáról kötendő szerződések szabályait illeti, azért van itt egypár álságos dolog. Én ugyanis azt gondolom, nem feltétlenül jó dolog, hogy az egészségügy beszállítói tőkéje csak a hátsó udvarból, a cselédlépcsőn kerülhet a rendszerbe.
(12.00)
Számomra érthetetlen, hogy a teljes intézményműködtető körből a szakmai befektetőket teljesen kizárják. Sokkal cizelláltabban meg lehetne fogalmazni összeférhetetlenségi szabályokat. Elég baj az, ha kétes és nem ellenőrizhető területek mozdulnak meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) minden szakmai és erkölcsi empátia nélkül az ágazat irányába, a szakmát ismerő gyógyszer- és műszergyártókkal szemben.
Köszönöm.
