DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A szociális és egészségügyi bizottság október 9-én megtárgyalta a fenti törvényjavaslatot; a törvényjavaslat tárgyalására a ciklus leghosszabb idejét szentelve, tiszta időben több mint négy órát.
Az ülésen több mint 32 kérdést kapott az előterjesztő képviselője. Az ülésre meghívást kaptak a szakma érdekképviseleti szervei, szakmai szervezetei, és a vitában el is mondhatták véleményüket, válaszolhattak a hozzájuk intézett kérdésekre.
A bizottsági vitában abban konszenzus volt, hogy ez a törvény a ciklus legfontosabb törvénye, mivel hosszú távra meghatározhatja az egész egészségügy jövőjét, a betegellátást. Abban is egységes volt a hozzászólók véleménye, hogy két dolog kivételével nem ad többet, mint amit a ma hatályos jogszabályok lehetővé tesznek, hiszen ma is átalakulhatnak közhasznú társasággá a kórházak. Ez a célvagyon és a szellemi szabadfoglalkozás kérdése. Abban is egység volt, hogy nem kaptunk gazdasági háttérszámításokat, nem készült hatástanulmány.
Legelőször mindenki definíciókat vett górcső alá, mivel nem egyeztek az egészségügyi törvényben megfogalmazottakkal. Komoly aggály fogalmazódott meg az indoklás, a szóbeli kommunikáció és a törvényjavaslat mögötti szándékokat illetően, vagyis ezek egymást nem fedő dolgoknak tűnnek. Másról beszélünk, mint amit valójában a leírt szöveg takar.
Abban már nem volt olyan egység, hogy az előterjesztő indokolása alapján a törvényjavaslat megoldja az egészségügy jelenlegi gondjainak jelentős részét, jelesül: hogyan kerül pluszforrás a rendszerbe, mi a garancia, hogy megjelennek a mazochista befektetők, akik a mai, lerobbant egészségügybe kívánnak pénzt fektetni, hogy majd nonprofit alapon működtetve a rendszert, tisztes megélhetést biztosítsanak maguknak, és megtérüljön a befektetett pénzük, különben miért invesztálnának, és hogyan térülne meg a pénzük, ha nincsen benne az amortizáció a finanszírozásban?
Az alvállalkozók esetében bejövő forprofit forma esetében milyen garanciák lesznek arra, hogy a rendszerből nem viszik ki a pénzt? A szakmai befektetők kizárása esetén csak a bankok jöhetnek szóba mint befektetők, viszont a rendszer elbírja-e - beleértve az OEP-finanszírozást is - a banki kamatok megtérülését? Nem feszíti-e szét ez hosszú távon a rendszert? Komoly vita a kht., a közalapítványi forma előnyeiről, hátrányairól is, arról, hogy melyik forma jobb a mai magyar egészségügyben, és Nyugaton miért inkább a közalapítványi forma az elfogadottabb.
A másik döntő érve az előterjesztőnek, hogy a korábbi vadprivatizációt, szebb nevén a mazsolás privatizációt hivatott megakadályozni ez a tervezet. Sokak véleménye az volt, hogy még inkább elősegíti ennek a folyamatnak a folytatódását. Erre választ kaptunk az előterjesztőtől, hogy itt nem kimazsolázás, hanem inkább bemazsolázás lesz a jövőben. Ettől a törvénytől javulnak a működő tőke beáramlása miatt az ágazat makrogazdasági mutatói, megszűnik a hálapénz, jobban élnek majd az egészségügyi dolgozók. Ez a törvénytervezet garancia arra, hogy segítségével átalakul az ágazat, és majd a 2003-as költségvetésben így több pénz kerül a rendszerbe. Ez politikai zsarolás - hangzott el a bizottsági ülésen. A biztos, hogy konszolidáció nélkül nem lehet átalakítani az egészségügyet.
Komoly vita alakult ki a garancia kérdésében, vagyis hogy mi a garancia arra, hogy változatlan finanszírozás mellett ettől a törvénytől jobb lesz az ágazat helyzete. Hogyan marad meg az önkormányzati vagyon? Nem lehet-e elidegeníteni a törzsvagyont egyszerűen, miután kiment célvagyonná? Mivel az önkormányzatokat érinti a tervezet, nem kellene-e kétharmados törvénnyel szabályozni számos kérdést? A betegellátás biztonságának garanciái nem fogalmazódtak meg a tervezetben. Sokan az egyetemeket féltették, mások üdvözölték ennek a törvénytervezetnek az egyetemekre gyakorolt pozitív hatását.
A legkomolyabb vita a szabadfoglalkozás kérdésében alakult ki, hiszen a MOK nemleges álláspontjának is egyik döntő eleme ez. Vagyis az ebben a tervezetben megfogalmazott szabadfoglalkozás nem eurokonform. Az pedig elfogadhatatlan, hogy megkülönböztet magánorvost, szabadfoglalkozású orvost, alkalmazott orvost. Ez vesztesekké teheti az orvosokat a kamara véleménye szerint, ez pedig elfogadhatatlan. A szerződéskötések időtartama, formája, felbonthatósága is komoly aggályokat fogalmazott meg a bizottság tagjaiban.
A bizottsági vitának volt egy fontos mozzanata, éspedig az, hogy a ciklus vége felé a két oldal értelmes vitát folytatott az egészségügyről, szóba állt egymással, s néhány kormánypárti megszólalás alapján akár helyet is cserélhettünk volna. A bizottsági ülésen jelen lévő MOK elnöke a KT véleményét közölve nem tartotta elfogadhatónak a törvénytervezetet, visszavonását javasolta.
A bizottsági szavazás alkalmából 11 igen szavazat volt az általános vitára alkalmasság mellett, míg 10 nem és 2 tartózkodás miatt a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a javaslatot, így ellenzéki képviselőként most a bizottság többségi véleményének előadója lehettem.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
