BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Két napilapunk hasábjain az elmúlt héten vita bontakozott ki Orbán Viktor miniszterelnök egy kijelentése kapcsán, mely szerint Magyarország 15 év alatt felzárkózhat az Európai Unióhoz, ha gazdasági növekedésünk továbbra is az EU-országok átlagának kétszerese lesz. A fejtegetés azonnal kiváltotta a Népszabadság vezércikkírójának leleplező indulatát, aki visszautasította, hogy a hallgatóságot iskolázatlan, számolni nem tudó nyájnak tekintsék, ha mi csak kétszer gyorsabban fejlődünk, mint az Unió, még jobban lemaradunk. Tessék elővenni papírt és ceruzát, és számolni! - szólt az acél szilárdságú tétel. A Magyar Nemzet válaszadója megfogadta a tanácsot, és az általános iskolai számtant alkalmazva cáfolta a tételt. A számítás szerint a nyilvánvalóan extrém adatként felkínált 20 és 10 százalékos éves növekedési ütemet véve alapul 13 év alatt utolérjük az EU-t. (Keller László: És hol van az a 20 vagy 10 százalékos növekedés?!)
Annak érdekében azonban, hogy e steril számtani példa helyett a valósághoz valamennyire is közelítő eredményt kapjunk, a következő kérdést tegyük fel: ha a hazai gazdaság évente 5 százalékkal növekedne, miközben az EU-s átlag 2,5 százalék, és az egy főre jutó GDP kiinduló adatai 7 ezer, illetve 20 ezer dollár, akkor hány év alatt érjük utol az EU-t? Ehhez némi középiskolai matematika kell, de nem boszorkányság kiszámítani: 43,5 év. Mit tegyünk ennek ismeretében? Essünk kétségbe? Adjuk fel a jobb élet reményét? Szó sincs róla! Értékeljük helyén a gazdaság misztifikált mutatóját, a GDP-t, fogalmazzuk meg nemzetstratégiai céljainkat, és ennek eléréséhez a saját utunkat jelöljük ki!
Természetesen gazdasági növekedésre is szükség van ahhoz, hogy a társadalom egésze számára biztosítani lehessen a méltó emberi élet körülményeit, félrevezető azonban csak a GDP-t használni, amelyben alapvető szerepet játszanak a közterheket nem viselő, a profitot egyre nagyobb mértékben az országból kivonó multinacionális vállalatok. Elemi érdekünk a magyar tulajdonú vállalkozások működési, fejlesztési feltételeinek javítása, versenyhelyzetbe hozása, a gazdasági növekedés általuk való biztosítása, különösen most, amikor a nemzetközi helyzet is fokozódik.
Másrészt a magyarság jövője szempontjából nem csupán a gazdaság a meghatározó, az elsődleges a nemzetfogyás megállítása. Ez a hosszú ideje romboló baj pusztán gazdasági eszközökkel nem orvosolható. Igaza van a miniszterelnöknek, amikor hanyatlónak nevezi azt a nyugati civilizációt is, amely nem képes saját népességének fenntartására. Ezen a kijelentésen legfeljebb azok rökönyödnek meg, akik az elmúlt évtizedben úgy szocializálódtak vagy - fogalmazzunk világosan! - úgy tudták megteremteni hatalmukat és ezzel kiváltságaikat, hogy a nagy testvért, lakjon az tőlünk keletre vagy nyugatra, példaképnek tekintve, annak minden szavát lesték, minden kívánságát teljesítették.
A MIÉP szerint a piacgazdaság célja nem lehet a magántőke minél nagyobb profitjának biztosítása. Nem fogadjuk el azt a globalista világrendet, amelyben a transznacionális magántőke jelenik meg a társadalom kenyérkeresőjének a szerepében, és a közjóért felelős államok csupán kerékkötők, a nemzetek pedig avítt struktúrák.
A Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára egy múlt heti előadásában elutasította azt a neoliberális doktrínát, amely szerint a liberalizálás-privatizálás-dereguláció szentháromsága jelenti a megoldást. Groteszknek nevezte azt a tényt, hogy miközben a neoliberalizmus apostolai immár jó két évtizede fáradoznak az állam szerepének a korlátozásán, addig a legfejlettebb országokat tömörítő OECD átlagát tekintve az állam társadalmi, gazdasági újraelosztó szerepe folyamatosan nőtt. Nálunk is létrejött egy réteg, a globalizálódó világ lokális elitje, amely sokkal szűkebb, mint a fejlett nyugati országokban, ugyanakkor a nemzetgazdaságban jövedelmi és vagyoni részesedése 30 százalék körüli. Ráadásul ennek az elitnek a nagy része a rendszerváltozás zavarosában halászva alapozta meg vagyonát és mai jövedelmét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem emelhetjük nemzetstratégiai céllá az Európai Unió országaival folytatott reménytelen GDP-versenyünket. Takarékos, szerény, de fenntartható növekedésre kell törekednünk. A munka tegye lehetővé mindenki számára a biztos megélhetést, a teljesítmény alapján legyen lehetőség a gyarapodásra! A mi mostani, magyar viszonyaink között kell megteremteni egy olyan társadalmi-gazdasági berendezkedést, amelynek megfelelője a szociális piacgazdaság. Ahhoz kis ország vagyunk, hogy a világgazdaság fő irányait megváltoztassuk, de ahhoz elég erősnek kell lennünk, hogy a körülményeket is figyelembe véve a saját magyar utunkon járjunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP-frakció és a kormánypárti képviselők soraiban.)
