DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Nem vacilláltam, be volt nyomva. Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Bauer Tamás közbeszól.) Kérem a tisztelt képviselő urakat és hölgyeket, várják meg, amíg elmondom; azt gondolom, utána is beszélhetünk a dolgokról.
Először is azt szeretném elmondani, tisztelt képviselő úr, hogy valóban meglehetősen méltatlan az a bizonyos utolérési számháború, amit a hozzászólása elején említett. A Népszabadság említett cikkírója mindössze ugyanis három súlyos hibát követett el, amikor ezt a cikkét megfogalmazta. Az első egy egyszerű matematikai képtelenség, amikor azt állítja, hogy - mint írja - ha mi csak kétszer gyorsabban növekszünk, mint az Unió, sohasem fogjuk utolérni. Ez egy butaság, teljesen természetes, hogy ha egy mennyiség gyorsabban növekszik, mint egy másik, akkor - és ez független az időtől - egy idő után mindenféleképpen utol fogja érni. (Bauer Tamás: Nem biztos!) A másik súlyos hiba... (Közbeszólások az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiból.) Hadd mondjam el, jó!? A másik súlyos hiba az, hogy az Unióénak a 35 százalékára teszi a magyar egy főre eső GDP-t, holott az Eurostat legfrissebb statisztikája szerint ez 52 százalék. És végül a harmadik - és azt hiszem, erről is beszélnünk kell -, hogy a következő 15 évben az Unió alapvető stratégiai céljai szerint tíz újabb országgal bővül az Európai Unió, ez pedig azt jelenti, hogy körülbelül 20-22 százalékkal fog csökkenni éppen a csatlakozás következtében az átlagos GDP (Bauer Tamás közbeszól.), és azt hiszem, ezt is mindenféleképpen figyelembe kell venni. (Bauer Tamás: Figyelembe, persze!) Mindennek következtében, azt gondolom, ezeket a feltételeket figyelembe véve igenis van realitása annak, hogy a következő 15 évben... (Bauer Tamás közbeszól.)
De hadd mondjam el, tisztelt képviselő urak és hölgyek, hogy valójában nem ez az alapvető kérdés. Azt hiszem, ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell szembenézni, mégpedig például azzal, hogy a bővülő Európa képes lesz-e mint civilizáció átfogó értelemben szembenézni azokkal az óriási méretű, ha úgy tetszik, tektonikai jellegű kihívásokkal, amelyek közé tartozik például az ön által említett demográfiai probléma is, hiszen valóban úgy van: beteg és hanyatló az a civilizáció, amely hosszú távon és tartósan nem képes azokról az utódgenerációkról gondoskodni - mert magától nem fog létrejönni az az anyagi gazdagság -, amelyek aztán majd képesek lesznek ennek az anyagi gazdagságtömegnek a létrehozására. Azt gondolom, ezekre a kihívásokra és ezekre az ellentmondásokra egyelőre magában az Európai Unióban sincs megnyugtató és kielégítő stratégiai válasz.
Azt gondolom, nekünk mint leendő tagoknak együttesen az Unió jelenlegi tagjaival kell majd megtalálnunk a választ ezekre az alapvető kérdésekre. Ebből a szempontból egyébként ilyen kategóriák, mint a versenyképesség, a piaci hatékonyság, a fizetési mérleg és, horribile dictu, akár maga a GDP is nem egyéb, mint eszköz.
(8.50)
Igen fontos, de eszköz; eszköz a fő cél elérésében, és ez a fő cél, lássuk be, nem lehet más, mint az adott nemzeti társadalom, jelen esetben Magyarország, hosszú távú komplex egészségének és jólétének emelése. Ehhez az alapvető célhoz képest minden, a legfontosabb, előbb említett dolog is, maga a GDP növekedése is eszköz csupán, és csak abban az értelemben minősül értékes eszköznek, hogy milyen mértékben képes hozzájárulni ehhez az alapvető célhoz.
A neoliberális doktrína liberalizáció-privatizáció-dereguláció alapú szentháromságát egyébként én magam is idéztem, az idézet szerzője ugyanis nem más, mint Joseph Stiglitz, Nobel-díjas amerikai közgazdász, aki ezt még mint Világbank-alelnök és vezető közgazdász fogalmazta meg. Neki egyébként éppen azért kellett távoznia annak idején erről a posztjáról, igaz, a globális kétfrontos harc jegyében Camdessus IMF-vezérigazgatóval együtt kellett távoznia, mert túlságosan is nyíltan beszélt pontosan arról, amit ön is most itt előhozott, például arról, hogy az elmúlt évtized során elkezdődött néhány közép-európai ország, köztük Magyarország gazdaságának sikeres globalomodernizációja, ahogy ő fogalmaz, de ez egyrészt csak súlyos szociokulturális feszültség árán mehetett végbe, és csupán a térség országainak kisebbik részét jellemzi még ma is. Sőt, egyébként maga Wolfensohn Világbank-elnök és Soros György is súlyos kritikákkal illette és illeti folyamatosan a kizárólagos piaci versenyképességre koncentráló és az átalakulás komplex szociokulturális kihívásait szinte teljesen figyelmen kívül hagyó stratégiákat.
Én azt hiszem, a magyar politikai erők közös felelőssége, hogy hosszú távú jövőnket, és benne az uniós csatlakozást is, ne elvont doktrínákra, hanem a magyar társadalom egésze számára anyagi, szociális, kulturális és morális felemelkedést hozó stratégiákra építsük, és azt hiszem, a politikai diskurzus is egyre inkább ennek a célnak kellene hogy alárendelődjön.
Köszönöm. (Taps a Fidesz, az MDF és a MIÉP soraiban.)
