FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1517. október 31-e a reformáció napjaként említett neves dátum, amikor is Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 pontját, a téziseit. E naptól datáljuk a protestáns világ kezdetét.
Természetesen annak kultúrtörténeti hatásáról és minden egyébről sokan sokféleképpen emlékeznek, bármilyen vallási felekezethez is tartoznak. Én ennek egy érdekes, Luther Márton személyes életéhez kötődő részéről szeretnék említést tenni. Kevesen tudják, hogy Luther Márton olyan hagyatékokkal távozott, amelyet utána az egész világ átvett. Ilyen a karácsony ünneplésének közeledtekor Jézus születését várva a karácsonyfa feldíszítése. Ezt ő alkalmazta először egy szál gyertyával, és utána az egész világ átvette ezt a hagyományt.
Mindemellett egy érdekes életút vége felé közeledve Luther Márton 1541-ben megbetegszik és végrendeletet ír, pontosabban egy ajándékozási életjáradékot, hiszen mint kitagadott szerzetesnek nem volt végrendelkezési joga, a felesége pedig nem volt jogképes ebben a helyzetben, mert ő valamikor apáca száműzetését felváltva vállalta a házasságot Luther Mártonnal, ezért ő mint feleség elvileg csak jegyajándékra lett volna jogosult, de Luther Márton ezzel az ajándékozási életjáradékkal érdekes helyzetet teremtett, hiszen az akkori kor szokásának megfelelően nem az örökösökre hagyta a vagyont, hanem a feleségére, hogy ő mint központ ápolja és tartsa fenn a családot és azt a szellemi és fizikai hagyatékot, ami a halála után még megmaradt.
Luther Márton 1542-ben meghal Eislebenben, a szülői házban; oda tér vissza élete végén, ahol született. Az említett végrendelet betölti funkcióját, nem is tudnak a későbbiekben róla, csak 1706-ban jelenik meg egy írásban, majd pedig 1804-ben, amikor az egyik késői örökös árverésre kénytelen bocsátani a lutheri hagyatékot, amelynek egy hatalmas könyvtár volt a leglényegesebb része. Emellett megjelenik Luther Márton végrendelete is, amit történetesen Jankovich Miklós, egy magyar úr vásárol meg 40 aranyért. Akkor úgy gondolja, hogy Magyarországnak ajánlja fel a gyűjteményét, de az 1848-as események hatására mégis úgy dönt, hogy van egy elég ismert evangélikus személy Magyarországon, Kossuth Lajos, és neki adta át Luther Márton végrendeletét. Ez tehát így került az evangélikus egyház birtokába.
1936-ban azonban Herman von Trenkwald - aki személyes kapcsolatban állt Hitlerrel - egy érdekes bizalmas feljegyzést tesz Hitler felé, miszerint a magyaroktól most lenne érdemes megszerezni ezt a végrendeletet. A legjobb történelmi pillanat van, ismerjük azt a helyzetet, amikor nagyon nagy nyomás nehezedett Magyarországra. Először 10 ezer márkát ajánlanak fel a titkos tárgyalásokon, amely összeg három éven belül már 100 ezer márkára emelkedik.
(8.40)
Az evangélikus egyház vezetése mégis úgy dönt, hogy megkapva ugyan még Pálóczy György XV. századbeli imádságoskönyvét is, nem adhatja ki ezt a végrendeletet, és a végrendelet mind a mai napig abban a formájában, ahogy Luther Márton megírta, a Deák téri evangélikus templom mellett lévő Evangélikus Múzeumban megtalálható.
Ezzel az életszerű történettel szerettem volna egyben azt is bemutatni, hogy hogyan viselkedtek a magyarok és viselkednek mindig is keresztényként abban a kétezer éves egyházban, amelyben ezer évet becsülettel eltöltött a magyarság, és ha ilyen történelmi helyzet adódik, akkor bármilyen nyomás és pénzígéret hangzik el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ellenáll annak. Javaslom és kérem önöket, hogy ha tehetik, tekintsék meg ezt az eredeti kéziratot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
