DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Veresegyházon november 4-én a tiszteletadás és a gyász csendje kísérte azt a megemlékezést és mécsesgyújtást, amellyel az SZDSZ szervezete emlékezett meg 1956 hőseiről és a megtorlás áldozatairól.
(0.10)
Mégis, amikor kora délelőtt Veresegyház felé tartottam, állandóan feltolakodott bennem a gondolat, hogy ha most nem egy olyan pici városban mondanék beszédet, amelynek a vezetése évtizedek óta az emberek együttműködésére épít, hanem egy olyan településre mennék, ahol a fideszes kormányzat már sikeresen szembefordította egymással az embereket, akkor attól kellene félnem, hogy esetleg megfosztanak a tiszteletadás jogától. Pedig akkor még nem tudtam, mi történik délután Kovács Lászlóval, Demszky Gáborral és Mécs Imrével.
Ebből különösen fájó, ami Mécs Imrével történt. Nem tudtam, hogy azt az embert, akinek át kellett élnie a halálra ítéltetés borzalmas kínját, majd az életfogytiglani börtön reménytelenségét, később a BM általi megfigyelést, a munkahelyekről való kirúgásokat, azt az embert méltatlan megaláztatás éri; hogy azok, akik már a szocializmus puha bölcsőjében ringatózhattak a nyolcvanas években, mert szüleik érthető okból és érthető módon csendesebben vagy készségesebben alkalmazkodtak a rendszer rendjéhez, és akik éppen a Mécs Imre-félék harcainak köszönhetően ma itt ülhetnek a hatalom bársonyszékeiben, nem találtak módot arra, hogy megvédjék őt. De nemcsak akkor, azóta sem gondolkodtak el, azóta sem néztek magukba, sőt folytatják az indulatok gerjesztését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Árulják el, hogyan merészelhet ítélkezni az 1956-ban még csak kétéves mai igazságügy-miniszter afelett, hogy milyen párthoz tartozik és milyen elveket követ az az ember, akit 1956-ban halálra ítéltek. Hogyan ítélkezhet, és mit tudhat egyáltalán az igazi, embert próbáló kínok által kiszenvedett gondolatokról? És mit tudhat arról, hogy a bekiabálók mögött valójában milyen emberi sorsok húzódtak meg? Hogyan merészeli kinyilatkoztatni, hogy mögötte van az igazság?
Szégyen, hogy a kormány és a kormánypártok egyes tagjai minden valódi emberi alap nélkül az erkölcsiség ítélőmestereinek nevezik ki magukat. De ez a dolog nemcsak szégyen, hanem politikailag igen veszélyes magatartás is. Mert miközben hatalmi ítélkezéseikkel emberek indulatait ébresztik fel újra és újra, úgy fordítják szembe egymással az embereket, hogy azokat a volt és szép számmal önök mellé csatlakozott egykori kommunista párttagokat, vagy az akkori rendszert más módon kiszolgálókat rejtegetik, akik pedig másként gondolkodnak, mint önök, azokat üldözik. Milyen példát mutatnak elvtelen alkalmazkodásból? Milyen példát mutatnak moralitásból?
De nemcsak gyomorszorító és nemcsak emberileg elítélendő az önök magatartása, hanem történelmi tanulságok szerint a magyar jövőre is veszélyes. Ha átgondolnák a magyar történelmet, könnyen megérthetnék, hogy a balsors sohasem csak úgy magától sújtotta ezt a kis népet. A balsorsot az idegen elnyomáson túl gyakran hozta ránk a belső széthúzás, a különböző hatalmi érdekek által gerjesztett belső indulatok, az egymás elfogadása helyett a mások kirekesztésére törekvő politika. Hosszabb-rövidebb idő alatt az ilyen politika mindig zsákutcába vezetett. Onnan visszajönni mindig sokba került a népnek. Kérdezem, ha ülne itt bárki is a kormány tagjai közül, hogy milyen rövid távú, önös hatalmi törekvéseik miatt vezetik most az országot újabb zsákutcába.
Köszönöm a figyelmüket. (Bauer Tamás tapsol.)
