DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Hallgatva a vitát úgy tűnik, hogy ennek az előterjesztésnek nagyobb támogatói a Fidesz padsorában ülő országgyűlési képviselők, mintsem az előterjesztő háta mögött ülő, a kisgazda tárcához oly hűséges kisgazda frakció tagjai, hiszen ők már egy-két olyan problémára felhívták a figyelmet, amelyet, azt gondolom, az ellenzéknek sem haszontalan megismételnie.
Azt mondta a bizottsági ülésen az államtitkár úr, Kékkői Zoltán: kérem szépen, a magyar mezőgazdaságnak két hatalmas problémája van, az egyik az üzletrészvagyon, a másik a földtulajdon rendezetlensége, illetve a birtokanarchia. (Dr. Géczi József Alajos: Ha csak kettő volna!) Igen, én is hasonlóan gondolom, mint ahogy szocialista képviselőtársam, ha csak ez a két probléma lenne, akkor az azt jelentené, hogy működik az ágazat, működnek olyan piaci mechanizmusok, amelyek ezt a két problémát abban az esetben önmaguktól megoldják, hiszen ha van jövedelemtermelő képesség, van tőkefelhalmozás, van megfelelő piacszabályozás, van megfelelő agrárpolitika, akkor az, hogy a birtok hogy rendeződik, hogy áll össze, milyen gazdaságok alakulnak ki, bizony egy irányított agárgazdaságú agrárpiacban magától szabályozásra kerül.
Mivel ez a rendszer így nem működik, és bármerre járunk, azt látjuk, hogy bizony a magyar agrárium az európai uniós csatlakozás küszöbén eléggé kiszolgáltatott helyzetben van, és az ebből élő több százezer ember nem szívesen gondol a jövőre, és nem nagy optimizmus sugárzik róluk, akkor feltételezem, hogy az előttünk fekvő törvénytervezetek az ő gondjaikat nem fogják megoldani. Kiváltképp nem, ha még azt is komolyan veszem, amit az államtitkár úr úgy aposztrofált, hogy ezzel a törvénycsomaggal, és a nemzeti földalap felállításával az 1920-as állapothoz megyünk vissza. Ha Magyarországon az 1920-as állapothoz kell visszamenni, akkor bizony ez problémás, annak dacára, hogy már tizenkét éve semmi nem akadályozta az Országgyűlést abban, hogy valóban a piacgazdaságnak megfelelő agrárirányítást és agrárszabályozást végezzen.
(12.00)
Még akkor sem, ha 1996-ban, amikor is az a birtokrendezési koncepció elkészült, amelyre ugyancsak utalt az államtitkár úr, nevezetesen a most földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása kapcsán megjelenő közös tulajdon megszüntetése. 1996-ban igen komoly igény jelent meg vidéken, elsősorban a kisebb jövedelemmel, kisebb kapcsolatrendszerrel rendelkező, gazdálkodni kívánó emberek részéről, hogy nagyon szeretnék, ha azoknál a tábláknál, amelyeket most az úgynevezett helyi notabilitások próbálnak maguknak megszerezni, nemcsak ők lennének jogosultak ott tulajdonhoz jutni, hanem a kisember is.
Ennek az igénynek a hatására 1996-ban módosításra került ez a törvény, és akkor föloldottuk azt a korábbi 20-as korlátot, ami egy tábla vonatkozásában a tulajdonosok számát maximálta, azért, hogy mindenkinek lehetősége legyen a jobb táblákba is bejelentkezni. Tudtuk, hogy ezzel tovább aprózódik a rendszer, nagyon jól tudtuk. Ennek kapcsán dolgozta ki Orosz Sándor egyébként azt a földtulajdonosi hasznosító közösséget, amely ezt a rendszert működtette volna.
Önöknek 1999-ben, amikor módosították ezt a törvényt, a problémát megoldani nem sikerült, tehát a közös tulajdon rendszere nem oldható egykönnyen meg, és ezzel az előterjesztéssel sem látszik ez a gond orvosolhatónak. A földkiadó bizottságokról talán ennyit - és ezzel be is fejezném -, ez a törvény ezt a problémát nem fogja megoldani.
A nagy falat azonban ebben az előterjesztésben nem is ez. Ez egy üzenet értékű jelzés: barátaim, kisparcellák tulajdonosai örüljetek, meg lesz oldva a gondotok - anélkül, hogy egy birtokrendezési koncepció lenne, ami mögött jogi és közgazdasági eszközök állnak. Mire kiderül, hogy ez nem így van, addigra túl vagyunk a választásokon, tehát el lehet addig lavírozni. A nagy falat azonban a választások előtt kell, amit meg kell szerezni. Ez pedig az az állami tulajdonú föld, amely most a nemzeti földalapba fog bekerülni, amelyet jelenleg állami tulajdonú részvénytársaságok, kft.-k, illetve kisebb részben magántulajdonú mezőgazdasági vállalkozások is használnak, és amelyeknek a haszonbérleti szerződései most járnak le, mert '91-ben, '92-ben lettek ezek megkötve, tíz évre. Most tehát gyakorlatilag lesz olyan szabad rendelkezésű föld - ha az erdővagyont is ide számoljuk, akkor bizony itt egymillió hektár fölötti földterületről kell beszélni -, amely a nemzeti földalap rendelkezése alá kerül, amely fölött a tulajdonosi jogokat a miniszter úr fogja gyakorolni, de istenigazából beleszólása nem lesz a miniszter úrnak, mert maga a menedzsment a miniszterelnök által kiválasztott személyekből áll, így az igazgató és a felügyelőbizottság tagja is. No de hát nyilvánvaló, hogy a rendelkezési jogot oda kell telepíteni, akinek valamiféle szándéka van ezzel a vagyonnal! Ezzel a vagyonnal viszont - nem kell túlzottan mesébe illő gondolatokba kergetni magunkat, hogy kitaláljuk - bizony annak a klientúrának van valamiféle jövőbeli elképzelése, amelyik még ebben a választásig hátra lévő hat hónapban úgy érzi, hogy helyzetben van.
Azt mondja az előterjesztés, hogy a nemzeti földalap majd földeket is fog vásárolni - természetesen azon a vagyonon túl, amit most megkapott -, méghozzá az önkormányzati adó- és értékbizonyítványban meghatározott áron. No, ezen az áron meg nem fog vásárolni egyébként, mert nem fogják ezen az áron odaadni neki, ez természetes, hanem e fölött fogják odaadni. De nem is az a cél, hogy vásároljon, ezt csak be kell ide írni, hogy legalább legalizáljuk azt a játékot, amiről szó van. A háttér a lényeg! Az a háttér, amit nem titkoltan a törvény most már leszabályozottan előír, hogy a privatizálásra kerülő állami tulajdonú mezőgazdasági társaságok tulajdonosai a korábban állami tulajdonban lévő földet megvásárolhatják a nemzeti földalaptól, amely most tulajdonos lesz, vagy tőle ötven évre haszonbérbe vehetik, ha esetleg még nem tudnának vásárolni, és a tranzakciót lebonyolítja egy speciális pénzügyi szervezet, amit Fejlesztési Banknak hívnak, ugyanis a Fejlesztési Bank már megkapta az állami tulajdonú cégek tulajdonosi rendelkezési jogát; a nemzeti földalap megkapja az idetartozó földek fölötti rendelkezési jogot, és a privatizációt a Fejlesztési Bank fogja lebonyolítani mind az infrastruktúra, mind pedig a földek vonatkozásában. Tehát ad absurdum a jól informált és már most a menedzsmentben, illetve a tisztségviselői körben megtalálható kör részére legális lehetőség nyílik arra, hogy pici pénzügyi befektetés mellett nagy gazdasági hatalomra tehessen szert, lehetőség szerint még ma; egy kicsit talán később, de pár hónapon belül ez biztosan be fog következni.
Azt mondják önök - és ez is nagyon figyelemre méltó -, hogy az SZDSZ agrárstratégiájának van egy olyan vonulata, amely nem követhető: a termőföld vonatkozásában a jogi személyek tulajdonszerzése, mert hiszen ha a jogi személy tulajdont szerez, az már a külföldi spekuláció előtt megnyitja az utat. Mert mi lesz akkor, ha annak a cégnek az üzletrészvagyona átkerül a külföldihez? Akkor a földtulajdon is átmegy, spekulatív módon ugyan, de a külföldi rendelkezési jogába.
Nos, ezt a problémát önök megoldották. Megoldották nagyon egyszerűen, úgy, hogy nem kell hozzá semmiféle csűrcsavar, sőt zsebszerződés sem, mert azt írják - és itt van az előterjesztésben -, hogy mindazon termőföldek vonatkozásában, amelyek az állami tulajdonú mezőgazdasági vállalkozások használatában vannak, a most keletkező új tulajdonosok - vagy még csúnyábbat mondok, azt mondja: a közvetett tulajdonosok -, akik üzletrészvagyont vásárolnak ebből a mezőgazdasági rt.-ből, elővásárlási jogot is kapnak a földre. Tehát nemcsak hogy vehetnek földet, hanem privilegizáltan elővásárlási jogukkal élhetnek, s megvehetik mindazon földeket, amelyeket ez a mezőgazdasági intézmény használ, illetve ehhez még a nemzeti földalap tulajdonába most átmenő földeket is. Ez azt jelenti, hogy legalizáljuk azt a földtulajdon-vásárlást, amivel szemben oly sokszor ezekből a padsorokból hatalmas ellenérzés mellett komoly ellenkezést próbáltak kifejteni, sőt mi több, 1997-ben még népszavazási kezdeményezést is tettek, hogy az ilyen jellegű földtulajdonszerzést megakadályozzák. Most önök ezt legalizálják! Legalizálják: leírják, hogy ez a közvetett befektetői kör földtulajdont vegyen.
Azon vitatkozhatunk, hogy ez jó vagy nem jó, de az biztos, hogy nem egyezik meg az önök politikai retorikájával. Akkor ki kell mondani, hogy egy bizonyos körnek mi ezt meg akarjuk engedni - kész. Aztán a szavazók majd eldöntik, hogy korábban önök mit mondtak, mit nem.
Ugyanezt sugallja a haszonbérletnél is: azt mondja, hogy magánszemély 2500 hektárt vehet haszonbérbe. Már aki tud, természetesen. Gondolom, a családi gazdaságoknak aposztrofált szerencsétlen termelők közül nem sokan fognak 2500 hektárt bérbe venni, de van egy kör, amelyik erre már képes. Lehet, hogy nem hazai pénzből fogja ezt finanszírozni, hanem külföldiből, lehet, hogy ő maga a személyében sem honi. De akkor azt is ki kell mondani, hogy kinyitottuk ezt a piacot is, és majd bejön a tőke - mert kell a tőke a mezőgazdaságba, még akkor is, ha ez külföldi. Csak ezt föl kell vállalni, tisztelt miniszter úr és államtitkár úr! És nem úgy bepakolni ezt a törvénybe, hogy kívülről a nagy magyar föld védelme érdekében itt életünket, vérünket és minden energiánkat odaáldozni hajlandó vezetésként megpróbálunk egy szabályozást biztosítani annak a szerencsétlen mezőgazdasági termelőnek, akit fölvállaltunk, és eközben hátulról olyan szabályozást csinálunk, ami bizony elmozdul egy tőkeerős, a nagybirtokrendszert követő mezőgazdasági termelés irányába - de ehhez még tönkre kell tenni azokat, akik hazai tőkével viszonylag nagyobb gazdálkodást folytatnak, mert őket a jelenlegi haszonbérleti szabályozással padlóra küldik, barátaim.
Persze emögött is lehet cél, hogy onnan lehet istállót vinni, állatot vinni, mert fölszámolják, vagy gépet, ezt, azt, amazt, és majd áttesszük azoknak, akik itt a 2500 hektáros bérlettel megjelennek, mert a helyi földtulajdonos jórészt úgysem tud mit kezdeni a földjével kora miatt, tőkehiánya miatt. És kinek fogja haszonbérbe adni? Annak, aki ott megjelenik az új struktúrában, azzal, hogy én 2500 hektárig jó vagyok, az meg már úgyis tönkrement, mert neki már bérleti joga sem lehet erre a rendszerre, és a támogatás is úgy van kialakítva, hogy a versenyképességét, ha lehet, akkor ne javítsa.
A földtörvénnyel kapcsolatban önök nagyon keményen ellenálltak, amikor két évvel ezelőtt ezt először beterjesztettük. Sőt, ellenálltak ezelőtt másfél hónappal is, tehát még tárgysorozatba-vételre sem került sor, mondván, hogy a mi földtörvénytervezetünk abszolút kezelhetetlen, és semmi értelme annak, hogy itt, az Országgyűlésben erről vitát nyissunk.
(12.10)
Ezek után egészen komolyan meglepődtem, amikor a múlt hónap 30-án a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a Magyar Televízió 1-es műsorában - szó szerint fogom idézni - a következőt mondta. "Orbán Viktor: A Szabad Demokraták Szövetségének egyébként jó előterjesztését, amely tartalmilag egybeesik a miáltalunk benyújtott indítványokkal, nem lehetett az őáltaluk elgondolt benyújtáskori időben, mintegy másfél évvel ezelőtt tárgyalni, mert meg kellett hozzá várni az uniós tárgyalásokat." Nos, ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy koncepciójával egyetért annak az előterjesztésnek, amit mi kétszer próbáltunk benyújtani - megjegyzem, az európai uniós tárgyalások után is benyújtottuk, de önök akkor sem vették tárgysorozatba -, akkor kérdezem én, hogy ez az előterjesztés, amelyet most a kormány nevében termőföldtulajdon ügyén vagy kapcsán vagy ürügyén letettek, miért nincs még csak beszélő viszonyban sem azzal az előterjesztéssel, amit mi korábban a Ház asztalára letettünk. Egészen más konstrukcióról, más koncepcióról beszél, sőt mi több, egyértelműen érzékelhető, hogy ez az előterjesztés klientúraérdekeket szolgál, még akkor is, ha ezt megpróbáljuk nemzeti színű szalagba burkolt retorikával elfedni. Ez a szörnyű és ez a szomorú ebben.
Nos, ha ezekről a problémákról nagy vonalakban beszélek és próbálok politikai beszédet mondani, akkor abból kevesen értik a probléma lényegét azok közül, akikre ez tartozik. Ezért hadd mondjak egy példát, egy egészen apró példát. Van egy család. Ez a család úgy döntött - mert ez egy létező eset -, hogy ők társas vállalkozási formát választanak. Alakítottak egy kft.-t, apa, anya meg a két gyerek. A földjüket a kft.-nek haszonbérbe adták. Most letelik a haszonbérleti idő. Ez a család azt mondja, hogy szeretnénk továbbra is ugyanezt a kft.-t üzemeltetni ugyanezzel a bérelt földdel, ami a miénk, tehát ez a Nagy Pistáé, a Nagy Pista feleségéé, meg a két gyereké, összesen hatszáz-valahány hektárról van egyébként szó. Ám most ő nem adhatja haszonbérbe olyan egykönnyen a saját kft.-jének, e törvény szerint nem adhatja! Szépen meg kell nézni, hogy ki az előhaszonbérlő és egyszer csak azt fogják látni, hogy ők az utolsók a sorban. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!) Ők az utolsók! Őket megelőzi a családi gazdaság, de ők nem családi gazdaság, ők nem azok, ők kft., mert így működnek. Erre önök azt üzenik, hogy most hagyják abba a kft.-t, számolják fel, végelszámolják, és alakuljanak vissza családi gazdasággá, amikor már egy beállított üzleti rendszer alapján a kft.-vel vannak benne az agrártermelésben. Ez is egy megoldás - de aztán ennek a költségeit, illetve a piaci hatásait majd valakinek meg kell fizetni!
De ha ők ragaszkodnak a kft.-hez, akkor az az abszurd helyzet is előfordulhat, hogy a nemzeti földalap fogja előhaszonbérelni előlük, és oda fogja adni a konkurens családnak, aki mondjuk, baráti szálakat... (Dr. Orosz Sándor: Ápol!) kötöget vagy baráti kapcsolat fűzi bizonyos helyi csoportosuláshoz, amely politikailag ide vagy oda elkötelezett. Mindegy, hogy hova! Most ide elkötelezett, három vagy négy év múlva amoda elkötelezett, és akkor az ilyen szabályozás alapján mindig-mindig egy váltakozó klientúrával találjuk szemben magunkat, akik a túlélés érdekében, valamint azért, hogy a piaci szerepüket ne veszítsék el, alkalmazkodnak. Ahol én lakom, van olyan ember, kérem szépen, aki párttitkárként kezdte, most éppen kisgazdaként folytatja, de korábban megjárt bennünket is, megjegyzem, mert ahogy neki az agrárérdekei úgy kívánják, arra megy; és aztán amikor látta, hogy tőlünk nem nyert sokat, most továbbállt.
Hát ne szabályozzuk már így ezt a törvényt, ezeket a törvényeket! Ne arra próbáljuk már vinni azokat a piaci szereplőket, akik itt megjelennek, hogy igyekezzél alkalmazkodni, igyekezzél hozzánk fordulni, és akkor majd nyerni fogsz!
Mi is a baj ezekkel a családi gazdaságokkal? Arról nem szólok, hogy mint jogi kategória, csak két évig fog létezni maximum, tehát az európai uniós csatlakozásunkig, mert az Európai Unióban családi gazdaság nincs - és erre a miniszter úr felhívja a figyelmet. Felhívja a figyelmet, mert a miniszter úr írja a zárórendelkezésben erre az egész családi gazdasági játékra - nagyon helyesen egyébként -, amely ebben a termőföldtörvényben megjelenik, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a csatlakozási szerződés szerint önfoglalkoztatóként mezőgazdasági tevékenységet végző személy tekintetében a termőföld tulajdonjogának megszerzésére és a termőföld használatára vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Magyarul majd hoz egy másik törvényt, amelyben már nem családi gazdaságokról beszél, hanem azokról az önfoglalkoztató formációkról, amelyet az Európai Unió pártfogol és elfogad. Nem értem, hogy akkor miért kell most ámítani az embereket két évig vagy három évig, hogy legyél családi gazdaság, erősítve még az őstermelői kört, amelyet ugyanúgy nem ismer az Európai Unió; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy vannak üzemméretek, abban vannak önfoglalkoztatók és foglalkoztatotti körbe tartozók, vannak egyéni vállalkozások és társas vállalkozások, és erre kidolgozni egy támogatási formációt.
Egyetértek a miniszter úrral a pozitív diszkriminációban, félreértés ne essen! Ha ön azt mondja, hogy a kicsit, a kezdőt, az indulót, a versenyhátrányban lévőt átmenetileg, amíg fel nem zárkózik, nagyobb támogatásban részesítsük; azzal is egyetértek, hogy a szociális jellegű támogatást válasszuk szét az agrár jellegű támogatásoktól. Csak azzal nem értek egyet, hogy olyan jogi kategóriákat hozunk létre, amelyekbe ha most belemennek ezek a jóemberek, hogyan fogjuk majd őket elismertetni az európai uniós támogatások kapcsán. Kik ők? Hol van az ő termelési struktúrájuk gyakorlatilag? Mi az, amire majd ők jogosultak lesznek? Hogy vehetik igénybe azokat a támogatásokat, amelyekről a miniszter úr - nagyon helyesen - többször úgy beszélt, hogy szándéka szerint ugyanazzal a támogatási rendszerrel kell bekerülnünk az Európai Unióba, mint amelyet élvez Görögország, Spanyolország, Portugália, tehát az agrárvonatkozásban, mondjuk, még a hátrányosabb helyzetű körhöz tartozók.
Ezért mondom azt, hogy amikor ilyen jogi kategóriákkal jövünk - és ez üzenet jellegű a társadalomnak -, hogy amikor mi a családokat támogatjuk, egyrészt ne hozzunk olyan jogi kategóriát, amely nem életképes, tehát hosszú távon működésképtelen, másrészt meg ne ámítsuk az embereket, hogy holnaptól mindenki családi gazdaságként indulhat. Nagyon szépen emlékezünk arra, hogy 1990-ben milyen retorika volt itt, kérem! Az volt ebben a Házban - és el is hittük -, hogy itt egy öngondoskodó társadalom alakul ki, itt vállalkozások milliói jönnek majd létre, és szépen ellesznek a piacon. Egypáran mondogattuk, hogy legfeljebb a foglalkoztatotti körnek 5-10 százaléka lehet vállalkozó, a többi alkalmazotti körben marad - de nem, volt egy ilyen csodavárás. Most ugyanezt a csodavárást indítjuk el, és ha megnézzük ennek a pénzügyi hátterét is, amit a költségvetés mellérendel, ötezer családi gazdaságról van szó. Ha ezt néggyel beszorozzuk, tehát a családtagokkal átlag, akkor húszezer emberről van szó, akit most családi gazdaságként egyébként piaci alapon támogatni tudunk, de a törvény szempontjából meg jogi kategóriaként jelenítjük meg őket, mint mindenben a legelsőket. És a családi gazda majd nagyot fog nézni, amikor neki van elővásárlási joga. Hogyne lenne! Első a sorban! És miből fogja megvenni? Azt mondja, majd a nemzeti földalaptól megkapom a földet, mert az megveszi helyettem. És akkor csodálkozik, hogy a nemzeti földalap megvette, és mégsem ő lett a következő tulajdonos.
Miért nem azt a logikus lépésrendszert indítjuk el, miniszter úr - '96-tól '98-ig működött -, hogy ez a tíz milliárd forint, amit beterveztünk a nemzeti földalapra - egyébként módosító indítvánnyal tettünk kísérletet rá -, átkerüljön a földvásárlási támogatásra? Csináljunk egy olyan földtörvényt, amelyben preferáljuk az adott területen mezőgazdasággal főhivatásszerűen foglalkozót, és mondjuk neki, hogy kaptál egy törvényi jogosítványt, hogy téged nem előz meg senki, ha venni akarsz, de ne mondjuk neki, hogy öreg, te vagy az első jogilag, de ha nincs pénzed, akkor majd jön a második vagy a harmadik. Hanem azt kell mondani, hogy mivel te jogilag első vagy ebben a kategóriában, így most szépen odaballagsz a földhitelintézethez - mert működik, van Magyarországon -, és a földhitelintézettől felveszed a földvásárlási támogatást, a földhitelintézet természetesen a jelzálogjogot bejegyzi a földedre, és innentől kezdve te földtulajdonos van. Tehát nem kell államosítani, és aztán majd az állam eldönti, hogy kinek adja oda ezeket a földeket! Ki lehet ebből az államot úgy kapcsolni, hogy csak mint hátsó támogató szervként jelenik meg, annak érdekében, hogy azt az elrontott viszonyrendszert, amiről sokszor szóltunk már, hogy a használat és a tulajdon nem esik egybe ebben az országban, közelítsük egymáshoz.
Mert bizony az volt az álláspontja valamennyi pártnak, a Kisgazdapárt kivételével 1990-ben - bármennyire is gúnyolódtak velem itt most egyes fideszes képviselőtársaink -, hogy a föld lehetőség szerint azé legyen, aki megműveli. Maga Antall József szólt erről az emelvényről - de ezt már harmadszor mondom el ebben az évben - "A nemzeti megújhodás programjá"-nak ismertetésekor, hogy arra fogunk törekedni, hogy a földtulajdon és a földhasználat ne váljon el egymástól.
(12.20)
Tehát azé legyen a föld, aki gyakorlatilag megműveli. Ezt mondta a Fidesz, ezt mondta az SZDSZ, sőt ezt mondta annak idején még a Kereszténydemokrata Néppárt is, annyi különbséggel, hogy ők az önkormányzatokat is bevonták volna mint földtulajdonosokat. Ezzel szemben kialakult egy egészen más struktúra, egy más rendszer... - és ahhoz, hogy visszavigyük a hatékony termelés felé, ne legyen többletköltség a haszonbérleti díjak miatt azok számára, akik ebből élnek meg, és ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben, ne kerüljenek olyan helyzetbe, amit most egy faluban láttam, hogy megszűnt a szövetkezet, nincs földhaszonbérlő, mert ő bérelte tőlük, és most jönnek hozzám az emberek, hogy szerezzek nekik bérlőt, akár ingyen is, csak azért, hogy ne büntessék meg őket, mert a föld termőképes állapotát fenn kell tartani, és a földhivatal ezért bünteti őket.
Tehát ezeknek az embereknek úgy segítsünk már, hogy ne legyenek arra kényszerítve, mint az ötvenes években, hogy elértéktelenítem a földedet, fenyegetlek téged, odaadja már szinte ingyen is, csak hogy szabaduljon tőle, és aztán eltelik pár év, és azt spekulatív módon majd tovább lehet adni óriási pénzért. És ehhez kell a segítség, úgy, hogy a társas vállalkozások és a jogi személyek vonatkozásában is abban a körben, amelyet mi a saját földtörvényünkben meghatároztunk, igenis a földtulajdonszerzésnek a lehetőségeit biztosítani kell, mert azt mondom, még mindig jobb egy helyben gazdálkodó, helyi kisembereket foglalkoztató, jogi személy tulajdonában és használatában lévő föld, mint egy olyan külső befektető az adott faluban, aki szociálisan, emberileg, empátiáját tekintve semmiféle azonosságot vagy közösséget ezekkel az emberekkel nem vállal, őt csak a profit érdekli.
Tehát válasszunk: vagy a helyi embereket akarjuk helyzetbe hozni, és akkor ezeket a tervezeteket, ha lehet, dolgozzuk át újra, vagy pedig vigyük ezt az utat, és akkor kívánom annak a körnek, aki ezt megszerzi, hogy éljen és gazdagodjon, de remélem, hogy a lelkiismeretük soha nem lesz tiszta és jó.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
