DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nehezemre esik, de ezzel kell kezdenem: számomra úgy tűnt, hogy nem érzékeli a különbséget az ön által megfogalmazott meglehetősen szép célok és a benyújtott törvényjavaslatok különbözősége között. Ilyen előfordul, előfordul, hogy nem érti mindenki pontosan, hogy ami le van írva, mit jelent. Azt gondolom, nem muszáj miniszternek lenni, én az ön helyében lemondanék. (Dr. Medgyasszay László: Na! - Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban. - Dr. Medgyasszay László: Rendes embernek ilyet mondani! Ne hülyéskedj!) Lemondanék, azért, mert miniszterként nem vállalnék szerepet a gazdák álmainak tönkretételében és a magyar mezőgazdaság - lehet, hogy csak időszakos, de ugyancsak - tönkretételében.
Ami a beterjesztett három törvényjavaslatot illeti, különösen igaz, amikor nemzeti kincsünk szabályait alkotjuk meg, hogy vegyük figyelembe azt a szabászati alapelvet: kétszer mérj, egyszer vágj. Fontos ez azért, mert az anyaföldről van szó, és azt gondolom, fontos azért is, hogy a gazdák, akik abban reménykednek, hogy végre jó ügyben foglalkozik velük az Országgyűlés, ne csalatkozzanak.
Önök sokszor hivatkoznak arra, hogy hosszan tartó előzetes egyeztetés után alakult ki ez a három törvényjavaslat; elővették a mérőszalagot, elővették az ollót; egy dolgot nem vesznek, nem hajlandók figyelembe venni, hogy nem látszik a szabásminta. Szabásminta nélkül pedig, azt gondolom, hogy se nem - amit mi szeretnénk - egy rend használható ruha, se nem zakó, se nem nadrág, de lehet, hogy még felmosórongy sem sikeredik. (Derültség az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.) Ezt jó lenne elkerülni.
A szabásminta hiányát jelzi törvényhozási értelemben az, hogy amikor a kormány nekilátott e három törvény beterjesztésének, akkor rögtön öttel kezdte. Agrárcsomagként indult ez a törvénycsomag, és a beterjesztett három vonatkozásában egy használhatatlan földcsomaggá silányult. Azt mondják, hogy ezek olyan észrevételek, amelyek újak, soha nem hallottak róla. Szeretném az önök figyelmébe idézni az éves jelentések kapcsán az itt az Országgyűlésben született országgyűlési határozatokat, amelyekben az Országgyűlés egésze, immáron ebben a ciklusban kétszer, felszólította a kormányt, hogy terjessze be középtávú agrárpolitikai tervét. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Meggyőződésünk, hogy ilyennek a hiányában, a gazdák érdekeit szolgáló birtokpolitika hiányában nem lehet felelősen törvényt, törvényeket alkotni.
A birtokpolitika hiányát, mégpedig egészen közvetlenül megjelenő hiányát mutatja az az egyszerű tény is, hogy a családi gazdaságoknak beígért támogatásokat felmutató törvényjavaslat mellett, amit nem terjesztettek be, ugyancsak nem terjesztették be a birtokrendezésre vonatkozó törvényeket sem. Azt állítani, hogy birtokrendezés nélkül létezik kormányzati birtokpolitika, azt gondolom, bárki számára átláthatóan nem az igazságot tartalmazza.
Megítélésünk szerint van megoldás: ezeket a javaslatokat vissza kell vonni - amennyiben ez megtörténik, a legelején tett felszólításomat én magam is visszavonom. Szükséges egy újabb egyeztetés, azt gondoljuk, hogy a következő kormány, majd mi fogjuk ezt hasznosítani, és azt gondoljuk, hogy egy ilyen fontos ügyben egyébként is két olvasatban - ahogy azt a Házszabály lehetővé teszi - kell a törvényt megalkotni.
Szeretnék szólni arról, hogy hova a sietség. Mert ha már eddig megvoltak törvényjavaslatok nélkül, miért most, ilyen nagy hirtelen? Azt gondolom, inkább ez a kérdés, nem az, hogy miért húzódott el idáig. Mi azt gondoljuk, járva az országot gyakran tapasztaljuk is: nem attól szenved a gazda, hogy amikor szánt és ahol betakarít, az nem az övé, hanem amiatt szenved, hogy amit betakarított, azt nem vagy rossz áron tudja csak értékesíteni. És még egyszer mondom: minden gazda, az egyéni gazda is, aki használja a saját földjét, használja a szívességi használatú földjét, használja a bérelt földjét - semmi különbség nincs a termények eladhatatlansága vonatkozásában aközött, hogy saját tulajdonú földön termelte-e meg azt a gazda vagy bérelt területen. A gondja nem az, hogy bérli vagy tulajdonolja a földet, hanem az, hogy amit termel, nem tudja eladni, hogy nem lehet jövedelme. Mi tehát azt állítjuk: ha ok van a sietségre, akkor éppen ezen a ponton van, itt azonban nem szaggatják az istrángot képviselőtársaim, és nemigen erőlködnek azon, hogy javítsanak azokon a feltételeken, amelyek a gazdák jövedelmező gazdálkodását megoldhatnák.
Mi azt állítottuk néhány héttel ezelőtt, a termőfölddel kapcsolatos politikai vitanap alkalmával, hogy a föld csak akkor nemzeti kincs, ha haszna van a gazda számára. Ennek a vitának ezt a tanulságát önök, úgy veszem észre, nem hasznosították - ezt őszintén sajnáljuk, elsősorban a gazdák, a gazdálkodók miatt.
Azt gondolom, igaza van a Magyar Szocialista Párt egy korábbi vezérszónoklatát tartó frakcióvezetőjének akkor, amikor úgy fogalmazott: azért beszél a Fidesz a földről, mert nincs mondandója a mezőgazdaságról. Mert én nagyon egyetértek például az előttem szóló fideszes képviselőtársammal a tekintetben, hogy azokért az ügyekért tenni kell, igen, csakhogy éppen nem azokért az ügyekért teszünk itt és most. Az a kérdésem, hogy ha ők is tudják, akkor miért vállalják ezt a szereposztást. (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból.)
Azt gondolom, a miniszterelnök úr nagyon pontosan érti, miért is kell ezt a dolgot elővenni: erről jól lehet beszélni. Csakhogy, emberek, ebből még nem lehet megélni! De mit is beszélt, mit is mondott a miniszterelnök úr akkor, amikor a gazdatársak meg a nagy nyilvánosság figyelmébe ajánlotta ezt a törvényt, ezeket a törvényeket? Azt mondta: az a nagy probléma, hogy nem lehet látni, ki lesz a tulajdonos, ki lesz a földtulajdonos - ki lesz a földtulajdonos!?
(11.10)
Szeretném emlékezetükbe idézni a miniszteri expozéban is elhangzott azon észrevételt, miszerint Magyarországon a privatizáció lezárult. Ma minden négyzetcentiméter magyar földnek van tulajdonosa. Aki tehát azt a kérdést firtatja, hogy ki lesz a tulajdonos, legelőször is arra a kérdésre kell választ adni, hogy kitől, milyen eszközökkel akarja elvenni azt a földet, ami ma valakinek a tulajdonában van. Hiszen csak ekkor vethető fel érdemben az a kérdés, hogy kié lesz.
Ezért tehát, amikor a Magyar Szocialista Párt felhívja a figyelmet arra, hogy ez egy osztogató törvény, ezen okból teszi. Egyébként maga Kékkői államtitkár úr is a mezőgazdasági bizottság többször felemlegetett ülésén olyan történelmi előzményekre hívta fel a figyelmünket, aminek a célja a föld osztása volt. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)
Ha az a kérdés, hogy ki lesz a tulajdonos - a miniszterelnök úr szerint is -, akkor bizony mégiscsak értelmet kap az, hogy éppen most foglalkozunk ezzel, és lehet, hogy azt mondják, hogy ez egy teátrális fogás. Tegnap este, amikor Szabadi úr mentelmi jogában szavaztunk, megvilágosodtam. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Rájöttem, hogy ezért. Miről is szólt a tegnapi szavazás? Miközben minden egyes bűn, ha bűn, interpellációkban elhangzott, minden egyes lopás, ha lopás, szóvá lett téve itt a parlamentben, minden egyes alkalommal megvédték. Ha bűn, merthogy kiadták, azt gondolják, hogy bűn; ha lopás, merthogy kiadták, azt gondolják, hogy lopás - én magam is úgy gondolom egyébként -, akkor miért csak most? Addig, amíg szükség volt a politikai államtitkár politikai támogatására, addig nem volt bűn? Azt gyanítom, másról szól a történet, arról szól a történet, hogy ezen a koncon a nagyobbik párt nem kíván a kisebbik párttal osztozkodni. (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.) Addig engedte lopni...
