DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Figyelembe véve az ön szavait is: miután (Francz Rezső Zsikla Győzővel vitatkozik.) a törvényjavaslat beterjesztésének személyi feltételeiben megfelelő változások álltak be, a kormány beterjesztette a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot.
Ez a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat azonban az igen tiszteletre méltónak ítélt családi gazdaság támogatása helyett nem a családi gazdaságok támogatásának, hanem a leendő - ma még bizonytalan, hogy ki lesz az - 2500 hektáros nagyüzemek kialakításának a törvénye. Azt lehet mondani, hogy az elővásárlási jog szabályozásával, az elő-haszonbérleti szabályozással, a nemzeti földalap által kijelölt személy törvényben garantált kedvezményeivel, a haszonbérelhető földterület 2500 hektárra való bővítésével, valamint kizárólag a nemzeti földalaptól haszonbérelt terület esetében a haszonbérleti szerződés 50 éves időtartamából csak az következik, hogy itt a következő kormány idejére is lehetőséget biztosító, hatalomátmentő berendezkedés törvényjavaslatával van dolgunk. (Dr. Szanyi Tibor: Hűbéri rendszer!)
A családi gazdaságokról szólnak nagyon gyakran, 300 hektár a családi gazdaság. Kérem önöket, hogy végezzenek el egy egyszerű osztást! Ez húszezer család, településenként három, négy, öt, hat. (Dr. Pásztohy András: És sok szegény!) Néhány ezer családnak ígérnek valamit, én nem állítom, hogy az ígéretüket meg tudják valósítani, de ennyinek ígérnek. És mi van azzal a több százezer családdal, akik ugyancsak földtulajdonosként részesei és várják a megoldást? Ezt a kérdést teszem fel önnek, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)
Bizottsági üléseken többször szóvá tettük a földhasználó megbecsülését. A mi álláspontunk szerint nem a tulajdoni, hanem a földhasználati kérdésekkel kellene ma leginkább foglalkozni. Mi a magyarázata annak - teszem én fel a kérdést -, hogy minden egyes felsorolásban, akármelyik törvényjavaslatban is van a felsorolás, akár az előhaszonbérletről, akár az elővásárlásról van szó, a mai földhasználó a sorban az utolsó? (Dr. Kis Zoltán: Bizony!)
Félreértés ne essék, szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy nemcsak az igen tisztelt kormányzati képviselőtársaim által nagyon nem tisztelt nagyüzemi földhasználókról van szó. Arról a gazdáról is szó van itt, a sorban a legvégén, aki ma, mondjuk, egy 15 kilométerrel odébb lévő földet földhasználóként használ. Ő is csak ezt a rangsort érdemli?
Azt gondolom, hogy ha önök így vélekednek, és ezt tartják a megfelelő értékrendnek, akkor minden egyes alkalommal becsapják a választópolgáraikat, amikor a családi gazdaságról, az egyéni gazdaságok támogatásáról beszélnek.
Az elővásárlás és az előhaszonbérlet ilyetén szabályozása egyidejűleg egyébként azt is jelenti, hogy a kormány lemond azokról a gazdasági előnyökről, amit erejükön felül a gazdák és a gazdálkodók a mezőgazdaság jelenlegi fenntartásával, exportárbevétellel s a többivel jelenleg is biztosítanak. Nyilván azokra az adóforintokra sincsen szükségük, amit egyébként ezzel megtermelnek.
A közös tulajdonból való szétmérés kérdésével, engedjék meg, hogy egy kicsit bővebben azért foglalkozzak, merthogy én magam voltam az, aki erre vonatkozóan még az előző ciklusban egy törvényjavaslatot terjesztettem be, ez pedig a földhasznosító közösségre vonatkozott. Feltehető a kérdés - és nyilván mondhatják is -, hogy ha én is egyetértek azzal, hogy lehessen kiméretni, akkor hol a vita. Egyetértünk. Én azon csodálkozom, hogy önök azon csodálkoznak, hogy mi azzal egyetértünk, hogy a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával. Igen, a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával - de a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával! A magántulajdon akkor is szent és sérthetetlen, és az az első, a tulajdonos, hogyha a föld a tárgya. Ezzel szemben az önök javaslata a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítására ezt a tulajdonosi autonómiát abszolút értelemben megszünteti, állami intézményeket ültet be a tulajdonosi akarat helyébe. Azt gondolom, hogy ennek az alkotmányossági összefüggései is erősen vitathatók.
Van egy másik nagyon fontos dolog: a tulajdonos mellett a föld vonatkozásában legalább akkora érték a használat, és ezt is tiszteletben kell tartani. Nem nyakló nélkül, nem kampányszerűen kell tehát biztosítani a kimérés lehetőségét, hanem tartamosan, és mindig a tulajdonos akaratának megfelelően.
Azt mondják, hogy nem kötelező kimérni. Ha csak az juthat a legjobb minőségűhöz, és csak az juthat hozzá így ingyen a kimért földhöz, ahogy ezt önök tervezik, aki most bejelentkezik, akkor ez nem más, mint törvényi erőszak. Azt gondolom, hogy nem hivatalokat kellene a paraszt nyakába ültetni, nem erőszakoskodni kellene a gazdával, hanem az érdekeinek megfelelő jövedelmet odaadni. (Dr. Szanyi Tibor: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)
Itt lassan képviselőtársam számára átengedem a terepet, de én úgy értékelem, úgy látom, hogy ez a földkiadó bizottsági törvénymódosítás, miközben a megjeleníthető céljai vonatkozásában akár teljes egyetértés is kialakítható mellette, egy kicsit olyan - különösen a nemzeti földalappal együtt -, mint amikor egy biztosítási ügynök arra biztatja az egyébként megszorult ingatlantulajdonost, hogy biztosítási bűncselekményként gyújtsa fel a lakását, azt ígérve, hogy majd az így befolyt biztosítási összegből lesz új lakás, és meg is fog tudni élni.
Tartok tőle, hogy a kormány ilyen biztosítási ügynök, tartok tőle, hogy biztosítási díj sem lesz, lakás sem lesz, föld sem lesz, jövedelem sem lesz. Ettől kellene megóvni a gazdát, ezért nem támogatja a Magyar Szocialista Párt ezeket a törvényjavaslatokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
