DR. VONZA ANDRÁS
DR. VONZA ANDRÁS
DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1990 óta bekövetkezett alapvető és jelentős társadalmi, gazdasági változások egyike a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozása. Ez a folyamat hazánk pótolhatatlan nemzeti kincsét, a termőföldet is érintette, aminek eredményeként a kárpótlási és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy 2,5 millió természetes személy jutott termőföldtulajdonhoz.
Közismert tény, hogy a termőföld magánosítása elaprózódott birtokstruktúra kialakításához vezetett, ugyanis az új földtulajdonosok 80 százaléka 1 hektár vagy annál kisebb méretű földterülettel rendelkezik. A kisméretű, kedvezőtlen méretadottságú, esetleg több település határában elhelyezkedő földrészletek hatékony mezőgazdasági tevékenységre nem alkalmasak. Az új tulajdonosok egy része idős kora, képzettségének hiánya, távoli lakhelye miatt nem képes vagy nem kívánja maga művelni a földjét. A jelen helyzet nyomott földárakat eredményezett, és kedvez a spekulációs célú, valamint a külföldiek által történő, sokszor illegális földvásárlási törekvéseknek. A földtulajdon és a -használat jelentősen elszakadt egymástól, a 7,9 millió hektáros hazai termőterület közel felét haszonbérlők művelik.
A mezőgazdálkodásból élni kívánó magántulajdonosi réteg kialakulását és megerősödését a felsorolt tényezők alapvetően gátolják, késleltetik. A földpiac élénkítésében, a reális termőföldárak kialakításában, a termőföld gazdaságos hasznosításának előmozdításában nem nélkülözhető az állam fokozottabb szerepvállalása. A kormány birtokpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához, a birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt fejlesztéséhez, a piaci versenyben helytállni képes családi gazdaságok kialakulásának elősegítése érdekében szükség van olyan intézményes keret létrehozására, amely biztosítja az állami tulajdonú termőföldeknek a megjelölt célok érdekében történő felhasználását.
A javaslat szerint a már meglévő állami tulajdonú termőföldvagyon - kevés kivétellel - a nemzeti földalaphoz kerül, amely hatékony földkészlet-gazdálkodást valósít meg. A kezelt vagyontömeg időben és térben állandóan változó, mivel vásárlás útján további termőföldek kerülnek állami tulajdonba, majd ezeket a nemzeti földalap a birtokpolitikai céloknak megfelelő módon értékesíti, illetve haszonbérletbe adja, elősegítve a családi gazdaságok és a mezőgazdasági vállalkozók földhöz jutását, illetve a gyenge termőképességű területek más célú hasznosítását.
Tisztelt Ház! Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti földalap földterületeinek vagyonkezelése és hasznosítása a kormány által meghatározott birtokpolitikai elvek szerint történik. A nemzeti földalap az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram szerinti földbirtok-politika megvalósításának fontos eszköze. A birtokpolitikáért való kormányzati felelősség az alkotmány 34. § (1) bekezdés e) pontjából is következik, tehát az abból eredő állami feladatok meghatározása egyértelműen kormányzati kompetencia.
A javaslat értelmében a nemzeti földalap a kincstári vagyon azon része, amely felett a tulajdonosi jogokat nem a pénzügyminiszter, hanem a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatairól és hatásköréről szóló 155/1998. (IX.30.) számú kormányrendelet 4. § a) pontja szerint a miniszter gondoskodik a kormány gazdasági programjának ágazati megvalósításáról. Ebből következik, hogy a birtokpolitikáért, illetőleg annak végrehajtásáért a kormányzati felelősség a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert terheli. A miniszter kormányzati felelősségének akkor tud eleget tenni, ha az alkotmányos szabályokban meghatározott feladataihoz megfelelő eszközök állnak a rendelkezésére, ezért alkotmányjogi szempontból csak az a megfelelő, a kormányzati működést segítő megoldás, ha a miniszter a birtokpolitika alakításáért viselt felelősség mellett az ennek megvalósítására alkalmas eszközökkel is rendelkezik.
Az alkotmányos elvekből levezetett módon a nemzeti földalap vagyonkezelő szervezete nem a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, hanem a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által alapított nemzeti földalap közhasznú társaság lesz. A javaslat csak az alapvető rendelkezéseket tartalmazza, a nemzeti földalap közhasznú társaság részletes szervezeti és működési szabályait a miniszter hagyja jóvá. A közhasznú társaság törzstőkéjét, továbbá a szervezet kialakításával és feladatszerű működésével kapcsolatos fedezetet központi költségvetési előirányzat biztosítja. A nemzeti földalap közhasznú társaságnak nem lesz külön területi szervezete, a helyben adódó feladatait a megyei földművelésügyi hivatalok és a földhivatali szervezet közreműködésével látja el.
A javaslat szerint a törvény rendelkezéseinél fogva - ideértve a törvényben meghatározott jogügyleteket is - az alábbi termőföldterületek tartoznak a nemzeti földalap rendelkezési körébe:
a jelenleg is állami tulajdonban lévő termőföldek, az állami tulajdonban lévő erdőgazdasági részvénytársaságok vagyonkezelésébe adott erdők; továbbá
a védett és védelemre tervezett természeti területek kivételével az ÁPV Rt. által haszonbérletbe adott termőföldek a törvény erejénél fogva kerülnek át a nemzeti földalapba;
piacbefolyásolási szándékkal, illetve indokolt esetben állami elővásárlási jog gyakorlásával vásárolt földek, továbbá a revitalizációs céllal vásárolt rossz minőségű vagy kedvezőtlen adottságú termőföldek;
a vásárlással, illetve csereföldként a földalaphoz került, hasznosítatlan állapotú termőföldek, az állam részére felajánlott termőföldek;
a kárpótlási árverések után állami tulajdonban megmaradó termőföldek; továbbá
olyan rekultivált területek, például külfejtések, amelyek további termőföldként történő hasznosításáról a tulajdonos nem kíván gondoskodni; továbbá
olyan földek, amelyek kezelésével, hasznosításával a nemzeti földalap vagyonkezelő szervezetét megbízták; továbbá
egyéb úton az állam tulajdonába került termőföldek, például öröklés, a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény alapján kártalanítás nélkül állami tulajdonba került, hasznosítatlan állapotú földek;
az 1999. évi XLIX. törvénnyel módosított 1993. évi II. törvény 6. §-ának (4) bekezdése szerinti földkiadások után az úgynevezett aranykorona-hiány pótlására megmaradt, illetve az egyik földalapba sem tartozó földek.
(8.10)
Ismeretes, hogy a jogszabályon alapuló elővásárlási jog a tulajdonossal szemben a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog korlátozását jelenti. A rendelkezési jog korlátozásának viszont arányban kell állnia a korlátozással elérni kívánt céllal. Ezt több alkotmánybírósági határozat is megállapította.
Az előzőekben ismertetett birtokpolitikai célkitűzések megvalósításához nem nélkülözhető az állam fokozottabb szerepvállalása, ezért a termőföld tekintetében az államot megillető elővásárlási jog biztosítása elengedhetetlenül szükséges. A javaslat értelmében a termőföldről szóló törvényben meghatározott sorrend figyelembevételével a családi gazdálkodót, a közös háztartásban élő családtagot és a helyben lakót követően élhet csak a nemzeti földalap közhasznú társaság az elővásárlási jogával.
A termőföld tulajdonosa ingyenesen vagy ellenérték fejében felajánlhatja termőföldjét a nemzeti földalap számára. Az ingyenes felajánlás csak abban az esetben visszautasítandó, ha a különleges külterületi, azaz volt zártkerti földekre vonatkozik.
Az ellenérték fejében felajánlott termőföld visszautasítandó akkor is, ha a kért ellenérték a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget meghaladja.
A nemzeti földalap közhasznú társaság vagyonnyilvántartást vezet a vagyongazdálkodási körébe tartozó földrészletekről, de nyilvántartja a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, természetvédelmi célú vagyonkezelésre szoruló földrészleteket is, továbbá közzéteszi az értékesítésre vagy haszonbérbe adásra szánt földrészletek jegyzékét. A hatékony mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas, három hektárnál kisebb területű földrészletek összevonására tervet kell készítenie.
A javaslat szerint a nemzeti földalap rendeltetése a termőföld lehető legrövidebb időn belüli hasznosítása, amely eladással, illetve haszonbérbe adással történhet. A termőföld eladása az elővásárlásra jogosultak érdekében elsősorban az ő részvételükkel megtartott versenytárgyaláson történik. Ha ez eredménytelen, a termőföldet nyilvános árverésen kell értékesíteni.
E szabályok alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor vonalas infrastrukturális létesítmények megvalósítása céljából történik a termőföld eladása. Az előzőekhez hasonlóan a haszonbérbe adásnál szintén érvényesülnie kell az elő-haszonbérletre jogosultak jogának. Kivételt tesz azonban a javaslat e szabály alól, amikor a haszonbérbe adás valamely állami feladat ellátása vagy közhasznú cél megvalósítása érdekében történik.
A versenytárgyalás, az árverés, valamint a haszonbérbe adásra vonatkozó pályázati felhívás részletes szabályait a miniszter által jóváhagyott szabályzat határozza meg, a javaslat csak a legalapvetőbb előírásokat fogalmazza meg.
A záró rendelkezések rögzítik azokat a határidőket, amelyek a különböző szabályzatok kiadására vonatkoznak. Ezek közül kiemelem, hogy a javaslat szerint a nemzeti földalap közhasznú társaság alapító okiratát a törvény hatálybalépésével egyidejűleg adja ki a miniszter. A javaslat felhatalmazza a kormányt a vagyonnyilvántartás, vagyonkezelés és hasznosítás részletes szabályainak rendeletben történő kiadására.
A javaslat hatályba léptető rendelkezést tartalmaz, és a rendelkezéseit összhangba hozza az egyéb jogszabályokkal, mindenekelőtt az államháztartási törvénnyel, amire a nemzeti földalapnak a kincstári vagyonon belüli elkülönítése miatt van szükség.
Tisztelt Ház! A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat szükségességét az alábbiakkal kívánom alátámasztani.
A földreform eddigi elmaradásának következménye az volt, hogy elenyésző élettérre szorult a családi gazdaság. A korábbi kormányzati politikának még csak napirendjére sem került - forráshiányra való hivatkozással - a főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozók foglalkoztatása. A földprivatizáció, amely lényegében befejezettnek tekinthető, eltérő gazdasági-társadalmi helyzetű és teljesítőképességű, erősen megosztott népességcsoportokat juttatott földtulajdonhoz.
A fő választóvonal a mezőgazdaságban dolgozó, másfelől az azon kívüli földtulajdonosok között húzódik. Az utóbbi tulajdonosok nem rendelkeznek termelési tényezőkkel, a földet termelőeszközként nem képesek hasznosítani, ezért csupán a haszonbérlettel elérhető jövedelemszerzésre, illetőleg telekspekulációra törekednek. A termőföld a szűkös közgazdasági javakhoz tartozik, így a földpiac nem biztosíthatja a társadalom valamennyi tagjának feltétel nélküli és korlátlan mértékű földtulajdonszerzését, továbbá a tulajdonosi autonómiát követő független földhasznosítást.
A közérdek különböző biztosítékokat követel arra nézve, hogy a földhasználó a szűkösen rendelkezésre álló termelőeszközt hatékonyan, a saját érdekein túlmutató közcélokkal egyeztetve működtesse. A termőföld sajátos termelőeszköz jellege miatt az élelmiszer-termelő szerepét mint alapvető funkcióját csak úgy teljesítheti, ha az állam a földtulajdonszerzést és a földhasználatot alárendeli a közérdeknek.
A természetföldrajzi adottságaink és az azokra épülő földbirtokszerkezet csak akkor hasznosulhat a közösség javára, ha a birtokpolitika a földtulajdon és a földhasználat intézményeit egyaránt a hazai agrárnépesség és egyben a fenntartható fejlődés szolgálatába állítja. Az ésszerű földhasznosítás szempontjain túl az állami beavatkozásnak így az a célja is meghatározó, hogy elsődlegesen saját agrártermelőinek a földszükségleteit elégítse ki, továbbá megszilárdítsa a családi munkaerőn alapuló magángazdálkodást, mindezt úgy, hogy a szabályozás ne legyen ellentétes a piac szabadságával, és diszkriminatív módon ne szűkítsék le a potenciális földtulajdonosok körét.
Az agráringatlanok tulajdonára és egyéb jogcímeken történő használati viszonyaira alapjaiban a polgári jogi szabályozás az irányadó. A hazai földjog önvédelmi eszköztárának kialakítása érdekében szükséges a földtulajdoni viszonyok állami beavatkozással történő alakítása. A polgári jogi elemeknek ötvöződniük kell bizonyos speciális normákkal, amelyek egy jelentős része a tulajdon és a használati jog mértéke, valamint a jogosult kiválasztása terén bizonyos megkötéseket tartalmaz.
(8.20)
A termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felszámolásának, valamint a semmis szerződések megállapításának hatékonyabb megvalósítása érdekében szükségesnek mutatkozott a termőföldről szóló törvény újraszabályozása. Ebből a helyzetből kiindulva a termőföldről szóló törvény módosítása a jelzett problémák megoldásának eszközeként szolgál.
Az ingatlan-nyilvántartással összhangban a termőföld fogalmi meghatározása pontosításra, illetve kiegészítésre került, a gyep helyett legelő, rét, továbbá a fásított terület művelési ágakkal.
A tanya fogalmát a jelenlegi törvényi szabályozás tágan határozza meg, így nemcsak a lakó- és gazdasági épület együttese, hanem esetleg csupán a gazdasági épület a hozzá tartozó földdel is tanyának minősülhet. A tanya fogalma meghatározásának a tulajdonszerzés szempontjából kiemelkedő jelentősége van, így a tanya kizárólag a lakó- és gazdasági épület, épületcsoport komplexumaként fogható fel. Ezért a törvényjavaslat a tanya fogalmánál a lakó- és gazdasági épület együttes meglétét határozza meg egyéb feltételek mellett. Az erdőbirtokossági társulatok eddig kivételt jelentettek a jogi személy földtulajdonszerzésének tilalma alól, amely gyakran a szerzési tilalom kijátszásához vezetett. A módosítási javaslat megszünteti az erdőbirtokossági társulat privilegizált helyzetét.
Meg kívánom jegyezni, hogy eredetileg sem volt indokolt az erdőbirtokossági társulat tulajdonszerzésének lehetővé tétele, hiszen a többi kivételezett jogi személy számára a törvény közfeladataikra tekintettel tette lehetővé a tulajdonszerzést, azonban az erdőbirtokossági társulat kifejezetten magáncélú jogi személy.
Tekintettel arra, hogy a földhivatali eljárásban széles körű bizonyítás felvételére nincs lehetőség, a földhivatal elsősorban az iratok alapján dönt, így alapvető szabály, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége miatt a kérelem elutasítására a földhivatal által csak akkor kerülhet sor, ha az okirat nyilvánvalóan érvénytelen.
A jelenlegi nyilvántartás alapján azonban teljeskörűen nem követhető nyomon, hogy a szerző fél által megszerzett termőföld területnagysága a törvényi korlátot meghaladja-e, így a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemben nyilatkozattételi kötelezettség terhelné a szerződő felet arra vonatkozóan, hogy a tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátokba. A földhivatal a nyilatkozat valóságtartalmát ellenőrizheti, ami a törvény vonatkozó rendelkezéseiből következik. A törvénybe ütköző szerződés vagy szerződési kikötés esetén az egész szerződés a törvény erejénél fogva érvénytelenné válik. A működő földpiac minimális feltételei közé tartozik a tulajdonjog gyakorlásának, a tulajdonnal való rendelkezésnek minimális korlátozása a közérdekkel összhangban, valamint a jogügyletek átláthatóságának megteremtése.
A családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának biztosítása, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egészséges birtokszerkezetek kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási, elő-haszonbérleti jog módosítása szükséges.
A nemzeti földalap útján az állam javára szóló elővásárlási jog alkotmányos határok közötti kedvezmény, mert nem a tulajdonhoz való jogot érinti, nem a tulajdon megszerzése tekintetében tesz különbséget az állam javára, hanem az elővásárlási jogok rangsorát állapítja meg. Így a nemzeti földalap működésével megmarad a gazdasági szempontú szabályozási koncepción belül. A birtoktagoltság felszámolása, a birtokrendezés méltányolható ok arra nézve, hogy az állam a fentiek szerint élhessen elővásárlási jogával.
A haszonbérelhető területnagyság módosítást igényelt, mert jelenleg diszkriminatív szabályozás érvényesül a magánszemélyek hátrányára. Ezért a javaslat egységesíti a haszonbérelhető termőföld területnagyságának, aranykorona-értékének felső határát. A javaslat módosítja a termőföld más célú hasznosításának eljárási rendjét is. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében az egy hektárnál nagyobb területű termőföld tekintetében kezdeményezett eljárásra különös illetékességi szabályt állapít meg.
A termőföldvédelmi járulék alóli mentességek köre két esettel bővül. Ha a termőföld-tulajdonos a törvény hatálya alá tartozó földön 400 négyzetmétert meg nem haladó területnagyságig beruházást végez, mentesül a földvédelmi járulék megfizetése alól.
A lakásépítés támogatása érdekében - a törvénymódosítási javaslatban meghatározott települések területén fekvő termőföldek kivételével - szintén járulékmentességet élvez a saját céljára történő lakásépítés, valamint az önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából történő más célú hasznosítás.
A törvénymódosítási javaslat szerint, ha a termőföld más célú hasznosítása során a beruházó személye elválik a termőföld tulajdonosától, a földhivatali engedélyhez, valamint az engedély nélküli más célú hasznosítás esetén az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége alóli felmentés megadásához a tulajdonos hozzájárulása szükséges. Ugyanis a tulajdonosnak a termőföldtulajdonával kapcsolatos rendelkezési joga ebben az esetben sem sérülhet.
Tisztelt Ház! Figyelembe véve azt, hogy a termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása, felszámolása tekintetében nem jelentéktelen a földhasználati nyilvántartási rendszer szerepe, ezért a földhasználati nyilvántartásnak egységesen, területi határ nélkül valamennyi termőföldre ki kell terjednie, valamint naprakésznek kell lennie.
A javaslat kiegészíti a végrehajtási rendeletek kiadására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést az elővásárlási és haszonbérleti jogok gyakorlásának rendjére, valamint a más célú hasznosítás engedélyezése eljárási szabályainak megállapítására.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat jelentőségét az alábbiakban kívánom megindokolni. A rendszerváltást követően alapvető politikai, gazdasági cél a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakítása volt, így a legfontosabb nemzeti kincsünk, a termőföld, magántulajdonba került. A kárpótlással és a szövetkezeti részaránytulajdonok kiadásával egy nagyszabású földreform zajlott le, hiszen az ország mezőgazdasági területeinek több mint 80 százalékára terjedt ki, és a magántulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés feltételeit teremtette meg.
A nagy tömegű, relatíve rövid idő alatt lejátszódó magánosítás sajátos birtokstruktúrát hozott létre, amelynek fő jellemzője az egy hektáros vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban elhelyezkedő földtulajdon. A részarány-földkiadási folyamatokból eddig leszűrt tapasztalatok alátámasztják azt az általános véleményt, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény eredeti rendelkezései nem biztosították a földkiadás korrekt jogi szabályozottságát, és az időközi módosítások sem vezettek az elérni kívánt célhoz.
(8.30)
A földkiadási eljárás során nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magas a tulajdonosok száma, illetve igen alacsony a tulajdoni hányad. Ezen ingatlanok művelését az osztatlan közös tulajdoni forma akadályozza, az érdekellentétek, nézeteltérések forrása. Más esetekben gyakran a tulajdonosok ténylegesen nem tudják birtokba venni saját tulajdoni hányaduk mértékéig a földet. Az ily módon kialakult tulajdonosi szerkezet átalakítása rendkívüli nehézségeket okoz. Ezek a földrészletek nem kezelhetők sem tulajdonosi, sem földhasználói vonatkozásban. Az eredeti részarány-tulajdonosi címlisták elavultak, a tulajdonosok egy része elhalálozott vagy ismeretlen helyre költözött. Az örökösök nem vállalják a pár század aranykorona értékre lefolytatandó hagyatéki eljárást. A részaránytulajdon-kiadás eredményeként a földek nagy része osztatlan közös tulajdonba került, függetlenül attól, hogy a földkiadó bizottság vagy az FM hivatal hajtotta-e végre az eljárást. A földkiadás során létrejött közös tulajdon teljes mértékben kényszerközösséget jelent, és nagy létszámú jogközösség esetén sok esetben a tulajdonostársak nem is ismerik egymást.
A közös tulajdonra vonatkozó szabályozás talán legkritikusabb és a gyakorlatban legtöbb problémát okozó része a közös tulajdon megszüntetése, amit az előbb említett törvénynek az 1999. évi XLIX. törvénnyel történő módosítása igyekezett feloldani. Az 1999. évi módosítás ugyan életbe léptette a közös tulajdon megszüntetésének külön szabályait, de az egyszerűsített eljárásra a tapasztalatok szerint elvétve került sor. Gyakorlati példák bizonyítják, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem tudja kellőképpen szolgálni azt a célt, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével, egy tulajdonos rendelkezési joga tekintetében mezőgazdasági művelésre alkalmas önálló egészséges birtoktestek alakuljanak ki. Az a társtulajdonos, aki önálló ingatlanként kívánja művelni a tulajdonát képező földrészletet, még az előbb említett törvény fenti módosítását követően is csak nagy nehézségek árán tudja elérni célját. Elég legyen itt csak arra hivatkozni, hogy a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársak közgyűlésének határozatát igényli. Az eljárás nem kis költséget ró a tulajdonostársakra, továbbá abban az esetben, ha a tulajdonközösségeknek a törvény rendelkezései szerinti megszüntetése következtében ismételten közös tulajdon jön létre, ennek megszüntetésére már a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Addig, amíg fennáll a jogközösség, a tulajdonközösség tagja csak társaival teljes akarategységben és az egész dologra kiható módon cselekedhet, érdekeit egymáshoz igazítva és összehangolva. Ezek a jogok elvileg a tulajdonostársakat az egész dologra nézve megilletik, gyakorlatilag azonban a jogok zavartalan gyakorlásához elengedhetetlen a birtoklás helyében és a használat kérdésében való megegyezés.
A fentiek szerint mindenekelőtt azt szükséges tisztázni, hogy a tulajdonostársak az osztatlan közös tulajdont hogyan használják. A használatra vonatkozó megállapodás tartalmát a tulajdonostársak szabadon alakíthatják ki. Abban az esetben, ha a tulajdonostársak a közös dolog használatát rendezik, a használat megosztása még nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését, így annak folytán a társtulajdonos a dolog neki jutó részére nem nyerhet rendelkezési jogot.
A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében kiemelt feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság fokozott csökkentését, valamint az optimális birtokméretek kialakítását. A fentiekre tekintettel a további elaprózódás megakadályozása feltétlenül indokolt. A törvényjavaslat döntően ezt célozza. Az osztatlan közös tulajdon további keletkezésének elkerülése céljából a javaslat szerint minden olyan részarány-tulajdonos, aki még kiadatlan aranykorona-értékkel rendelkezik, az illetékes földművelésügyi hivatalhoz írásbeli kérelmet nyújthat be arra vonatkozóan, hogy részaránytulajdona önálló ingatlanként vagy osztatlan közös tulajdonként történő kiadását kéri. Arra nézve, hogy a részarány-tulajdonos a földkiadási eljárással kapcsolatos igényeinek a fenti módon érvényt szerezzen, a törvény hatálybalépésétől, illetve a földalap megállapításáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belüli időtartam áll rendelkezésére, a jogvesztés terhével.
Azon részarány-tulajdonosok esetében, akik a fenti határidőben és módon a részaránytulajdonuk önálló ingatlanná alakítását kérték, az FM-hivatal nyilvános sorsolást tart a földek kiadását illetően, amelynek során a hivatal az aranykorona-értékek figyelembevételével a földrészletek vonatkozásában kizárólag a kiosztási sorrendet állapítja meg. A sorsolásról készült jegyzőkönyv alapján az illetékes körzeti földhivatal az állami költségvetés terhére változási vázrajzot készít, mely munkarész alapján kerülnek átvezetésre az ingatlan-nyilvántartásba az önálló földrészletek. Abban az esetben, ha a korábban már lefolytatott földkiadás eredményeként létrejött osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megillető tulajdoni hányadot az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyezték, akkor az illetékes földhivatalnál bármely tulajdonostárs kezdeményezheti az osztatlan közös tulajdon megszüntetését annak érdekében, hogy saját tulajdoni hányadát önálló ingatlanként kaphassa meg. Ebben az esetben az írásbeli kérelmet a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül, a továbbiakban pedig évenként március 1-jéig lehet benyújtani.
Tekintettel arra, hogy a földkiadás befejeztével a szövetkezetek földhasználati joga megszűnik, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény vonatkozó rendelkezései is módosításra kerülnek. Ha a szövetkezet, illetve annak jogutódja a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy a vagyonnevesítés szabályai szerint a maradványföldeket a tagok és az alkalmazottak tulajdonába adja, ezek a földek a törvény erejénél fogva a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerülnek. Ezt követően, aki a tulajdonosi jogosultságát a törvény szerint igazolni tudja, választása szerint a nemzeti földalap készletének terhére földet igényelhet, vagy pénzbeli kártalanításra tarthat igényt. Az így felmerülő költségek a nemzeti földalap működési költségeinél veendők figyelembe.
Abban az esetben, ha az összes lehetséges földterület kiadása után is maradnak kielégítetlen földkiadási igények, akkor a részarány-tulajdonos az államtól az eddigieknél magasabb kártalanítási összeget kap. Annak érdekében, hogy valamennyi erre jogosult részarány-tulajdonos az FM-hivatal által meghatározott kártalanításról rendelkező határozatot megkapja, a határozat kézbesítésére vonatkozó szabályozás rendezést igényelt. A jogutód nélkül megszűnt szövetkezet után maradó fel nem osztott termőföldvagyon FM-hivatal által történő árverési értékesítése sok esetben azért hiúsul meg, mert az ingatlant még a becsérték alatt sem lehet értékesíteni. A törvénymódosítással az árverésre a bírósági végrehajtási eljárásról szóló törvény ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Tisztelt Ház! Abban az esetben, ha a fenti irányadó jogszabály alapján sem lehet értékesíteni a termőföldet, akkor a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerül. A befolyt vételár felosztására irányuló szabályok változatlanok maradnak. A kártalanítási összeg megemelését az eltelt idő és a földárak emelése indokolja.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatokat fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(8.40)
