ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártjának a magyar föld tulajdonlásával kapcsolatos álláspontja, úgy gondolom, elég széles körben ismert. Mégis szót kell ejtenem róla, mert a későbbiekben a törvénymódosításokkal és a törvényekkel kapcsolatban kifejtésre kerülő véleményt így jobban alá lehet támasztani. Az EU-csatlakozással összefüggő szabályozásról azt írja az előterjesztő, hogy az egy külön jogszabályban kerül majd szabályozásra, de a benyújtott törvénytervezeteken keresztül is némi áthallás érződik, és úgy tűnik az embernek, hogy lehet, hogy lesz majd külön egy jogszabály - ahogy ezt ígérik -, de mintha már most is tulajdonképpen valami olyasmi lenne a háttérben, legalábbis megfelelően befolyásolná ezt a dolgot.
Tehát azt kell mondanom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye - és ez nem változik tulajdonképpen, függetlenül attól, hogy mit sugallnak egyesek -, hogy a magyar föld a magyaroké. Ez egy generális megállapítás. A magyar föld tehát nem eladó, nem elidegeníthető, nem privatizálható, és jelzáloggal sem terhelhető külföldi részére, legyen az természetes vagy jogi személy.
(12.50)
Ez azt is jelenti, hogy a magyar föld sem direkt módon, sem indirekt módon egész egyszerűen nem kerülhet külföldi kézbe, mert a magyar föld, a trianoni rablás után megmaradt egyharmados kis földecske a magyar nemzeté. Ezért csak a magyar nemzetet alkotó magyar állampolgárok birtokolhatják és művelhetik ezt a földet az egész ország és önmaguk javára.
Ennek a földnek az elvesztése a mi véleményünk szerint a magyar nemzet, a magyar államiság megszűnését jelentené, mert akié a föld, azé az ország. Ezt nem lehet, nem szabad a szabad tőkeáramlás kérdésévé lezülleszteni, mert ez a magyar nemzet számára élet-halál kérdése. Mindnyájan felelősök vagyunk azért, hogy ezt a maradék magyar földet megőrizzük és tovább tudjuk adni utódainknak.
Azt is hadd tegyem hozzá, hogy ezen a véleményen semmiféle európai uniós lelkesedés sem tud változtatni, mert egy nemzetek szövetsége a kölcsönös érdekek mentén erre igent mondhat, és mindenki, nyugodt lélekkel, de a népek nagy kohója, nagy olvasztótégelye... - és ehhez hasonló frázisokban megfogalmazott halandzsákkal megismerkedett már ez az ország, hallottunk már ilyet. Azt kell mondanom, hogy nem hiszem, hogy a magyar népnek erre lenne szüksége és ezt kívánná.
Aztán azt is el kell mondanom, hogy mi, bőgatyás magyarok, nem akarunk sem a kurdok és mások sorsával azonos helyzetbe kerülni, de kődobáló palesztinokká sem szeretnénk lenni, és a "cseléd azért még lehetsz" perspektívája szintén nem vonz bennünket.
Ezek után tehető fel a kérdés, hogy szükséges-e a törvények megalkotásával, egyébként általában is törvények alkotásával, módosításával beavatkozni az agrárium egyáltalán nem véletlenül kialakult, kétségbeejtő állapotába. Azt hiszem, a válasz egyértelműen igen. Sőt, már régóta esedékes lett volna az, hogy az állam a saját akaratának és érdekeinek megfelelő törvényi környezetet alakítson ki, illetőleg ennek érvényesülését a törvények erejével kikényszerítse, persze csak akkor, ha igaz az, hogy a rendszerváltás óta az a cél, hogy hazánkban kialakuljon és virágzó fejlődésnek induljon az úgynevezett családi gazdaság, a családi alapon szerveződött mezőgazdaság. Csakhogy akkor joggal feltehető a kérdés, hogy miért kellett ilyen rettenetes tizenegy évet végigvárni ehhez, miért lehetett eltűrni és kellett eltűrni mindazt, ami a mezőgazdaságban történt ez alatt a tízegynéhány év alatt, illetőleg nem történt.
Sajnos a tények ismerete csak azt igazolja, hogy minden látványos szöveg ellenére minden tényleges intézkedés és annak végrehajtása, különösen a végrehajtása, valamint minden szándékosan meg nem tett intézkedés kifejezetten az ellen hatott, mégpedig nem a véletlen körülmények egybeesése miatt, hanem nehogy valóban kialakulhasson hazánkban a családi gazdaság.
Sőt, kifejezetten az a benyomása az embernek, ha ezt az elmúlt 10-12 évet tárgyilagosan szemléli és értékeli, hogy minden azt a célt szolgálta: megutáltatni a magyar paraszttal a földet, a mezőgazdaságot, lehetetlenné tenni a megélhetést, a kibontakozást minden tisztességes vállalkozó számára, hátha így könnyebb lesz majd idegen kezekre játszani ezt a földet. Sőt, talán még azt is lehet majd mondani, hogy kérem, hát ez objektív szükségesség. Ezt szoktuk meg egyébként, általában ilyen indokok vezettek eddig is ahhoz a fajta privatizációhoz, amit volt szerencsénk végignézni.
Nézzük hát, jelent-e valami érdemi változást ebben az irtózatos trendben ez a három törvény, illetőleg törvénymódosítás. Számozástól függetlenül a logika azt kívánja, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításáról beszéljek először.
Elöljáróban azt kell elmondanom, hogy hibás alapkoncepciókra épült rendszereket nehéz dolog utólag az eredetileg is elsikkasztott célokhoz igazítani. Hiszen a jelenlegi állapotokhoz hibás politikai döntéssorozatok vezettek - szinte törvényszerűen. Ilyen volt az idő előtti átgondolatlan szövetkezeti átalakulási törvény és a társasági törvény. Ezek általában is lehetővé tették az úgynevezett spontán privatizációt, és ilyen módon lehetett földet, jószágot, felszerelést, azaz vagyonokat átmenteni régi-új országló urainknak, és kivonni a felosztás elől. Majd a mezőgazdaság átalakítását a földkiadási törvényhez és a mindenkit becsapó kárpótláshoz kötöttük - vagy kötötték -, azonban az egyetlen ésszerű megoldással szemben, nevezetesen egy reprivatizációval összekötött földreformmal szemben.
Aztán ehhez még jött az igazi svédcsavar, tudniillik ezeket a törvényeket az ellenérdekeltségű felek hajthatták végre. És még ezen belül és felül is a legdurvább csalások, zsarolások, az emberek félrevezetése és megfélemlítése övezte ezeket az aktusokat. Most nem akarom ezeket a tényeket - mert tényeken alapul az, amit mondok - bővebben tárgyalni, de tény és általánosságban ismert a végeredmény: a kufárok és az újdonsült műparasztok vagy álparasztok kivételével minden tisztességes ember rosszul járt, eleve lehetetlen kiindulóhelyzetbe került. Kell ezen változtatni? Hát persze hogy kell!
Első olvasatra talán még el is lehetne fogadni azt, amit a törvénytervezet erről ír. Csakhogy: hát az eredeti törvény végrehajtásának is a rákfenéje éppen a helyi összefonódás volt! Téesz, téeszből kft., téeszből rt. vagy kft.-ből rt., FM-hivatal, helyi hatalmasságok, valamint dörzsölt téeszjogászok és pénzen vett vagy megfélemlített közösségek! A módosítás is ugyanezekre az FM-hivatalokra bízza gyakorlatilag a végrehajtást: azokra a hivatalokra, ahol ma is az összefonódás emberei, az eredeti összefonódás emberei ülnek, ugyanazok, mint akkor, amikor a most módosításra kerülő törvényt kellett volna végrehajtani.
(Koppánné dr. Kertész Margitot a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.)
Előre megmondható - meg is mondom -, ez így nem fog működni! Vagy talán ezt az egész módosítást valamiféle porhintésnek kell tekinteni? Hiszen gondolják végig: legalább úgy hajtották volna végre az eredeti földkiadási törvényt, ahogy az azt előírta! De a legtöbb helyen - tisztelet a kivételnek - ezt a törvényt durván megsértették, lábbal tiporták, csalással, okirathamisítással, megfélemlítéssel és úgynevezett oroszlánszerződésekkel körítették! Ilyen konkrét eset - muszáj rá utalnom - az ostoros-novaji családok esete is, amelyben interpelláltam is. Hiába próbáltam rajtuk segíteni, megjártam az FM-et, megjártam az FM-hivatalokat, azt kell mondanom - és ki merem mondani -, hogy a korrupció és az állami nemtörődömség következtében nyolc éve nem lehet pontot tenni az ügyre, nyolc éve jogos tulajdonosok nem tudnak a földjükhöz jutni, nyolc éve mások művelik a földet, mások aratják le a termést, mások vágják zsebre a pénzt - és közben pereskednek, pereskednek, és ki tudja, hány évig fognak pereskedni!
(13.00)
Hiszen köztudott, hogy nálunk a kisemberek ügye a bíróságokon akár évtizedekig is eltarthat. Hiába volt ebben az ügyben is a Legfelsőbb Bíróság iránymutató határozata és döntése, amely kimondta az összes eddigi határozat semmisségét, azóta sem hajtja végre a döntést senki. Elképesztő ez, és én nem tudom, hogy ezek után remélhető-e az, hogy ha ennek az eredeti törvénynek most egy módosításával újra megnyitok egy kaput és egy lehetőséget, de ugyanazokra bízom, akik eddig csinálták, itt valami csoda fog történni?! Nem az eredeti törvény végrehajtását kellene felülvizsgálni és számon kérni? Nem kellene bíróság elé állítani azokat, akik visszaéltek a joggal, akik csaltak, loptak, hazudtak, okiratot hamisítottak, egész községeket csaptak be, és egész közösségeket félemlítettek meg és terrorizáltak? Vagy erre most fátyolt borít ez az új szabály? Ez egy üzenet.
Ez azt jelenti, hogy itt mindent meg lehet csinálni ebben az országban, azt is, hogy ezt a módosítást sem hajtom végre. Ilyen körülmények között természetes, hogy nem fogják ezt sem végrehajtani. Egy frászt fognak végrehajtani! Bolondok lennének végrehajtani! Hiszen szankció nem kötődik semmihez, ebben az országban, úgy látszik, azt lehet csinálni, amit akarok, ha megfelelő hatalom van a hátam mögött. A hatalom itt pénzt jelent. Így válik egy jobb sorsra érdemes, helyes törekvés tulajdonképpen értelmetlen pótcselekvéssé és az alkalmatlan eszköz egyik prototípusává, példájává.
A következő törvénymódosítási javaslat a termőföldről szóló. Itt is egészen furcsa dolgokkal kell találkoznom. Azt kell mondanom, hogy a jogszabályok általában is azt a benyomást keltik, hogy valami szándékos pongyolasággal kerültek megfogalmazásra, szándékosan használtak olyan kifejezéseket a jogalkotók, amelyek félreérthetők, amelyek bármilyen módon magyarázhatók, tehát amibe eleve be van építve a visszaélés lehetősége is. Nézzük mindjárt a termőföldről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 1. §-ának a) pontját! Azt mondja: termőföld - és pont, pont, pont, fölsorolja, hogy mi minősül termőföldnek -, és úgy fejeződik be, hogy "tartanak nyilván". Tessenek mondani, a nyilvántartások rendben vannak? Nem kellene ezt felülvizsgálni? Én eddig ahányszor nyilvántartási ügyletekkel találkoztam, mindig hanyatt dobtam magam azon, hogy mennyire fogalma sincs senkinek arról, hogy mi van, a nyilvántartásokra alapozva.
Aztán a h) pont azt mondja, hogy családi gazdaság meg családi gazdálkodó. A meghatározások hiányosságai és ellentmondásai arról árulkodnak, hogy a törvény lényege tisztázatlan és zavaros. Végül is milyen vállalkozási forma a családi gazdaság? Ki a családi vállalkozó? Ha ez egy új típusú vállalkozási forma, akkor a definíciónak meg kellene jelennie a Ptk.-ban és az adótörvényekben. Ha nem új, akkor világossá kellene tenni, hogy egyéni vállalkozás vagy/és társas formában működhet, de ebben az esetben a specifikumot is meg kellene mondani, meg kellene határozni, mint ahogyan azt például a gyógyszertárak speciális betéti társasági működési formájánál meg is mondtuk. A jogi megalapozottság hiányzik; ha így lép hatályba, az eredmény a teljes, tökéletes káosz lesz. A kormány- és miniszteri rendeletek ezt a problémát nem tudják megoldani, mivel törvényeket nem módosíthatnak.
Az alapvető tartalmi kérdés: ha fenn akarjuk tartani a földtulajdonlás alapfeltételeként a magánszemély magyar állampolgárságát, és csak ez fogadható el általunk, akkor ez miért nem jelenik meg a családi gazdálkodó definíciójában? Ha ez a szándék létezik, akkor ennek semmi EU-összefüggése nincs, hiszen a 16. § szerint az EU-hoz való csatlakozással kapcsolatos ügyeket majd külön jogszabályban fogjuk rendezni. Legalább addig miért nem határozzuk meg akkor azt, hogy magyar állampolgár lehet az, aki a családi gazdálkodó definíciójába belefér? A 2. § pedig a jogi személyiség nélküli más szervezetről beszél, hogy az nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát.
A családi gazdaság milyen szervezet? Minek minősül? - újabb példa a definíció tisztátalanságából fakadó zavarokra. Vagy önöknek ez világos? Kft. nem lehet családi gazdaság? Miért nem lehet a gazdálkodó családtagja: például az unoka, a nagyszülő, a testvér? Lehet-e alkalmazott? Ha alkalmazott lehet, milyen minőségben alkalmazom? Tessék elhinni nekem - és ezt ragozhatnám napestig, csak engem is zavar az idő -, ezeket nem lehet így lerendezni, hogy lógva hagyom a levegőben, és az égvilágon semmit nem határozok meg pontosan, és semmit nem teszek pontosan a helyére.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Aztán a 4. §: itt közvetett magánszemélyről van szó, és arról, hogy a közvetett tulajdonos az, aki egy vállalkozás tulajdoni hányadát, illetőleg szavazatait ebben a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazatokkal rendelkező más vállalkozás tulajdoni hányadain, illetőleg szavazatain keresztül birtokolja vagy gyakorolja. Vagyis, ha egy privatizált állami gazdaságban egy vállalkozásnak tulajdonrésze van, akkor azon keresztül az abban üzletrésszel rendelkező magánszemélyt elővásárlási jog illeti meg, és adott esetben megveszi a teljes földterületet. A nemzeti földalapnak van ugyan ezt megelőző elővételi joga, de a kikerülés be van kódolva a nemzeti földalapról szóló törvénybe is, hiszen annak a 9. § (3) bekezdése erről szól.
Aztán a 6. § (1) bekezdése magánszemélyről beszél és jogi személyről. Ez a magánszemély természetes személy? Miről van itt szó, kérem? Tessék már mondani: nem természetes személy és jogi személy a kategória? Aztán a 8. § egy kiskaput nyit, amiből óriási káosz és visszaélés lehet, nem tudom, hogy átgondolták-e ezt a beterjesztők. A 14. § földvédelmi járulékról beszél, önkormányzati bérlakásépítés és egyéb lakásépítés. Kérem, ha a multik lakóparkot építenek, akkor a leendő vevőket be kell léptetni egy építőközösségbe, és így még a földvédelmi járulékot is meg lehet spórolni. Ez a cél? Nevetséges, kérem szépen!
A 15. §: felhatalmazást kap a kormány arra, hogy mindent az égvilágon ő intézzen és ő csináljon, többek között a szerződések alakszerűségének követelményeit meghatározni s a többi. Úgy tűnik és úgy tűnhet itt az uraknak, hölgyeknek, hogy az ellenvetésünk ügyvédi érdekeket szolgál, de nem erről van szó. Mert azt hiszem, igaz az, hogy az adásvételi szerződés alakszerűségének szabályait a Ptk.-ban kell szabályozni minden tulajdonjogra vonatkozóan. Ezt kormányrendelet, hölgyeim és uraim, nem helyettesítheti.
Összefoglalva tehát: a zavaros fogalommeghatározások, a más törvényekben szereplő fogalmi meghatározásokkal való összhang hiánya csak káoszt ígér; ilyen tartalom mellett, ha a törvény ebben a formában, ilyen tartalommal jelenik meg, elfogadhatatlan, mert szinte gyártjuk magunknak a később megoldhatatlan problémákat.
A következő törvényjavaslat a nemzeti földalapról szóló. Itt az 1. §-ban arról ír, hogy többek között valamely közcél érvényesítése érdekében értékesít. A magam részéről azt tartanám helyesnek, ha a nemzeti földalap nem foglalkozna értékesítéssel. Adjon haszonbérletbe földeket, gazdálkodjon vele, de semmiképpen ne foglalkozzon értékesítéssel, mert ha egyszer értékesítéssel foglalkozik, akkor ebbe nagyon sok minden bele van kódolva. Aztán szó van a szociálisan hátrányos helyzetűekről, a szociális földalap biztosításáról.
(13.10)
Kérem szépen, mi az, hogy szociális földalap? Ha ez nem haszonbérlet, akár jelképes áron is, akkor mi ez? Tessék már megmondani nekem, jogászok, hölgyek, urak, hát mi ez akkor? Minek lehet ezt kezelni? Ki tud erre választ adni?
Akkor arról van szó, hogy a birtokpolitika elveit a kormány határozza meg. Ez elfogadhatatlan, kérem! A részletes indokolásban az előterjesztő olyan hosszan magyarázza egyébként a kormányzati kompetencia jogosságát, hogy mérföld hosszan kilóg a lóláb. A birtokpolitika elveit az Országgyűlésnek kell meghatároznia! Itt igen fontos alapkérdésről van szó, ez nem lehet a kormány kompetenciája!
4. §: a felügyelőbizottság elnökét és tagjait a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Tehát az Országgyűlésnek még annyi beleszólása sincs a földalap ügyeibe, mint jelenleg az ÁPV Rt. esetében, amelynek a felügyelőbizottságába tagokat delegálhat. Ez egy abszurdum, kérem!
9. §: nem lehet megvásárolni a fölajánlott termőföldet, ha a tulajdonos által közölt eladási ár a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget meghaladja. Kérem szépen, miért nem kerülhet a földalap piaci helyzetbe? A helyi önkormányzatnál elért nyomott ár esetén a földalap máris kiesik a lehetséges vevők közül! Arról nem is beszélve, hogy adott esetben egy személy dönti el, hogy mennyi is az a helyben alkalmazható ár. Érthetetlen, alkalmazhatatlan, nevetséges - tessék elhinni nekem!
10. §: vagyonnyilvántartás. Kérem szépen, itt ugyanolyan problémám van, mint az előbb a nyilvántartással, amit mondtam. Én még tisztességes, elfogadható, reális alapokon álló, állami kompetenciába tartozó vagyonkimutatást, vagyonnyilvántartást soha ebben az életben nem láttam, pedig azért elég hosszú időt eltöltöttem állami szolgálatban is, és elég régóta dolgozom ahhoz, hogy ilyennel is találkozhassak. Aggályaim vannak, és nem hiszem, hogy ezt egy ilyen törvényben ilyen módon el lehet rendelni, hozzátéve azt, hogy majd a nyilvántartás feltételeit is az NFA ki fogja dolgozni, mert hiszen arról van itt szó.
Aztán a 20. §-ban tulajdonképpen választ is kapunk erre, hiszen itt van leírva az, hogy az NFA kht. a cégbírósági bejegyzést követő 90 napon belül köteles elkészíteni és a miniszterhez jóváhagyásra benyújtani a termőföld-versenytárgyalásra és -árverésre vonatkozó szabályzatát. Kérem szépen, a parlamentnek ebbe se lesz beleszólása.
Azt kell mondanom, összefoglalva ezt a törvényt is, hogy ezzel a tartalommal, ezekkel a tárca- és kormányjogosítványokkal ez a törvény sajnos nem fogadható el.
Itt vagyunk tehát három törvényjavaslattal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), három olyan dologgal, amire igen nagy szüksége lenne ennek az agráriumnak, csak sajnos alkalmatlan eszközökkel vagyunk itt, ezekkel a törvényjavaslatokkal az égvilágon semmit rendbe hozni nem lehet, legfeljebb összezilálni. Sajnáljuk, nem tudjuk támogatni.
