SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendhagyó módon a környezetvédelmi bizottságban elkeseredett vita alakult ki már a napirend tárgyalási technikája miatt. Ebben a bizottságban mi, ellenzékiek és kormánypártiak a legtöbb esetben vállt vállhoz vetve küzdünk azért, hogy a környezetvédelem szempontjai a mi bizottsági napirendjeink során kiemelésre kerüljenek a különféle törvényjavaslatok tárgyalása során. Itt még azért is meg kellett harcolnunk, hogy ne csomagban tárgyaljuk ezt a három törvényt, pontosan azért, mert azok a kérdések, amelyeket egy alaposan kibővített csomagban, környezetvédelmi szempontból áttekinthetően kellene vizsgálat tárgyává tenni, ebben a három törvényben nem szerepelnek.
A képviselőtársaimmal azt a taktikát választottuk, hogy a törvényjavaslatok tárgyalása során csak egy ellenzéki képviselő vett részt a bizottság ülésén, hogy a tárgyalóképességet biztosítsuk, de ezzel egyúttal azt is el tudtuk érni, hogy a három javaslatról külön mondhassunk véleményt.
Az első, ami alaposan vitatható kérdés, hogy a birtokpolitikai irányelvek nélkül például a nemzeti földalap intézményrendszerében megfogalmazott célok értelmezhetők-e. Nem értelmezhetők, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a törvényjavaslat állami birtokpolitika alatt kormányzati birtokpolitikát ért. Ennél a nemzet földalapjának a kezelése sokkal fontosabb, úgy gondolom, hogy minimum parlamenti többpárti, szakmai, vagy ha úgy tetszik, egész társadalmi egyetértés kellene hogy kísérje ennek az intézménynek a felállítását és működését, erről pedig szó nincsen.
Ennek éppen az az eklatáns példája, ami ez az ötvenéves haszonbérbe adási lehetőség; nem szeretnék erre kitérni. A részletes vitában nyilván vissza fogunk térni erre a kérdésre, de világos, hogy ilyen lehetőségeket adni stratégiailag értelmezhető birtokpolitikai irányelvek nélkül bármely kormány kezébe, erősen indokolatlan.
A másik: természetesen megkifogásoltuk azt, hogy az elő-haszonbérleti ügyek, ha már egyszer a csomagban szerepelnek a nemzeti földalap működése kapcsán, miért nem szerepelnek konkrétan kifejtve abban a törvényben, amelyik a címe szerint erről szól.
A versenytárgyalási rendszerről többségi véleményt mondó képviselőtársam szólt valamit, hogy nem is értik, mi ezzel a probléma. Bezzeg amikor arról beszéltünk a családi birtok és a helyben lakás ügyeinél, hogy mit okoz ez, mondjuk, Nyugat-Magyarországon, ahol a 15 kilométeres sugarú körbe 6-8-9 község is beletartozhat, a helyben lakás értelmezése ott már világos volt, hogy problémás; itt nem volt világos az, hogy az ezeken a helyeken kifüggesztett, éppen pont aktuális árverési hirdetmények figyelemmel kísérése milyen technikai nehézségeket okoz. Vagyis nem kell túlságosan nagy rutin, hogy az ember belássa, hogy az ilyen típusú nyilvánossá tétel, ami a tervezetben tervbe van véve, nem javít az ügyek áttekintésén. Ez egy olyan földalap, ami tulajdonképpen éppen azok számára működik érthetetlenül, akiknek a gazdálkodását segíteni hivatott.
Összességében nagy baj, hogy nem tudjuk kivitatni ennek az intézménynek a működését, céljait, működésének stratégiai kereteit. Az a véleményem, hogy tulajdonképpen a szép nevén kívül semmi sem maradt meg ebben a javaslatban a reményeken kívül. Tíz évig táplált kisparaszti remények kivégzőosztagává válhat ez a csoportosulás a miniszterelnöki csapat irányítása alatt.
Néhány példát azért kiragadnék a vitából, hogy világossá tegyem: nemcsak általános megfogalmazásokat tettünk, pontosan szeretnék visszatérni erre az ötven évre. Ha általánosan tíz esztendőben van a haszonbérbe adás időtartama maximálva, és ehhez mindenféle szakmai érveket köt a kormányzati oldal, ezek a szakmai érvek miért indokolják azt, hogy a nemzeti földalap, ami a ma széttagolt birtokstruktúra - átlagosan kéthektáros birtokocskákról is beszélhetünk - összerendezését hivatott szolgálni, ez az intézményrendszer akár ötven évre adhasson bérbe, haszonbérbe földterületeket, abból az állami földalapból, amivel a mindenkori kormány közreműködésével a mindenkori államnak kellene tudni döntéseket hozni? Ez nemcsak hogy nem érthető, nem indokolható, semmiféle magyarázat nincs rá; amit a víztározók kapcsán hallottunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egészen elfogadhatatlan.
Tehát ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, környezetvédelmi megfontolások alapján általános vitára sem alkalmas.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
