SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egyedül vagyok a parlamentben, aki már több mint harminc éve egyénileg gazdálkodó parasztemberként keresem a kenyeremet. Ennek ellenére nekem csak kettő perc jut. Tíz éve folyamatosan parasztbarát politikát folytatnak itt Magyarországon a kormányok, vagy legalábbis azt ígérnek, ezzel szemben csak úgy lehet jellemezni az elmúlt tíz évet, mint a megtestesült nemzeti tragédiát.
Dániában száz éve azért érhetnek el olyan eredményeket, mint amiket elérnek, mert ott miniszter nem lehet akárki, csak olyan ember, aki maga is gazdálkodó parasztember. Állítom, hogy ezt az összetákolt fércmunkát, amit most törvényjavaslatként ide hoztak a parlament elé, három parasztember egy nap alatt sokkal jobban megcsinálta volna.
Magáról a törvényről. Kérdezem: hogyan lehet elővételi jogot biztosítani annak a parasztembernek, akinek a puszta megélhetésre nem jut pénze? És jelzem, ez nemcsak ennek a kormánynak róható fel, hanem mind a háromnak, amely eddig hatalmon volt.
A másik: István király óta nem volt egyetlenegy magyar királynak sem olyan jogköre és olyan hatalma, mint amit a nemzeti földalapnak most biztosítani akarnak, ugyanis egymillió hektár földdel nem rendelkezhetett szabadon egyetlenegy magyar király sem.
(13.20)
Hát akkor kérdezem azt, hogy megadhatunk-e ilyen jogosítványt most a kormánynak.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, mivel az idő sajnos korlátozott, többre lehetőségem nincsen. (Tállai András: De van még!)
