DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR
DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR
DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Nagyon-nagyon sok minden elhangzott itt a felszólalásokban, többek között az is, hogy miért van szükség erre az agrártörvénycsomagra vagy az agrártörvényekre. Én azt hiszem, erre egy választ lehet adni: azért, mert az élet megkívánja; hiszen tudjuk, elhangzott, hogy a termőföldről szóló törvényt 1994 áprilisában fogadták el, és azóta bizony eltelt hét év, tehát módosítani kellett, mert a családi gazdaságok kapcsán is módosítani kellett.
S azt is tudjuk, hogy a nemzeti földalap kérdése sem új keletű, hiszen, bár elment Medgyasszay kollégám, az elmúlt három évben a nemzeti földalap általa benyújtott törvénytervezete volt a mezőgazdasági bizottság előtt is, de akkor az nem volt aktuális. Vagy akár a földbirtokrendezésről, földkimérésről szóló javaslatot tekintve, hiszen az is pontosan elhangzott Tóth András képviselőtársam részéről, hogy aki vidéki képviselő, az nagyon jól tudja - magam is az vagyok, 61 település tartozik hozzám -, hogy amikor a választópolgárok megkeresik, az ügyeik fele körülbelül úgy hangzik, hogy nem azt kaptam, nem ott kaptam, a nevemen van, de tulajdonképpen nincs mit vele kezdeni. Tehát körülbelül ezzel a három dologgal lehet ezt az egészet jellemezni. Tehát ez nagyon fontos törvény volt, és nagyon fontos törvény lesz a jövőben is. Arról nem beszélve, hogy mivel ennek nincs olyan pénzügyi vonatkozása, pénzügyi alapja, hogy ők maguk meg tudjanak egyezni, illetve a kimérést meg tudják oldani, természetesen lépni kellett.
Tehát visszatérek az eredeti gondolatra, ami úgy szólt, hogy ez az agrárcsomag miért most van, elhangzott, hogy a választás előtt 8 hónappal, meg 5 hónappal... - nem, tisztelt képviselőtársaim! Ez a törvénycsomag azért van most, mert az élet úgy kívánja, hogy ez most legyen. Ez nem választási fogás, egyszerűen az emberek részéről van egy igény, hogy ezeket a problémákat megoldjuk; mint ahogy igény van más agrárproblémára is, amiket nagyon remélem, hogy a következőkben majd meg fogunk oldani.
A ma tárgyalt három nagyon fontos téma az agrártörvénycsomagban, mint a termőföldről szóló törvény, a nemzeti földalapról szóló törvény és a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény különösen fontos a magyar agrárium számára, hiszen múltbéli hiányosságokat rendez, ugyanakkor nemzeti földalap lévén jövőbeni perspektívát nyújt az ágazatnak. Bár a törvények általános vitájára együttesen kerül sor, én mégis a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényről szeretnék beszélni, hiszen nagyon fontos törvényről van szó.
Itt szeretnék válaszolni, mert jönnek adatok, Koppánné Kertész Margitnak - ő sincs itt -: azt kérdezte, ő szeretné tudni, hogy mennyi aranykoronáról van szó, meg körülbelül hány hektár földről. Én megmondom: 6 millió aranykoronáról van szó, és körülbelül 300 ezer hektárról van szó. Tehát ez az a nagyságrendű föld, amely körülbelül osztatlan részaránytulajdonban van. Ez körülbelül 120-200 ezer tulajdonost érint, akiknek a kilencvenes évek közepéig létező földkiadó bizottságok a tulajdonukat osztatlan részaránytulajdonban adták ki. Ez azt jelentette, hogy bár jogilag a tulajdonuk volt, mégsem rendelkezhettek a tulajdonukkal, mert a tulajdonuk egy közös táblában volt kijelölve, és elidegeníteni is csak úgy volt lehetséges, ha a többi tulajdonos is beleegyezett. De egyik tulajdonos sem tudta, hogy az osztatlan táblában melyik rész az övé, ezért tulajdonképpen kényszerközösségek jöttek létre.
Ilyen kényszerközösségek jöttek létre akkor is, amikor az egykori termelőszövetkezetek átalakulása során a névre ki nem adott birtokrészeket egy tagba sorolták a földkimérő bizottságok, így a tulajdonosoknak a táblában kiméretlen tulajdonuk keletkezett. És ha a birtokos hozzá akart jutni a tulajdonához, akkor a kimérést és az ahhoz kapcsolódó költségeket, részben vagy egészben, neki kellett állnia.
Az osztatlan részarány-tulajdonú földek összességében, ahogy említettem, 300 ezer hektárt tesznek ki, és körülbelül 6 millió aranykoronát érintenek. Az évek folyamán - részben a tulajdonosok költözésére, elhalálozására, a hagyatéki eljárások befejezetlenségére, részben költségi okokra visszavezetve - ezen osztatlan részaránytulajdonok rendezése elakadt. Itt azért szeretnék reagálni arra, ami az ellenzéki oldalról elhangzott, hogy osztatlan részaránytulajdon mindig is lesz, természetesen lesz, itt el is hangzott, hogy örökösödéskor vagy ilyen alkalmakkor; persze hogy lesz, csak azok egyedi esetek, és nem olyan esetek, mint amikről itt szó van, és amiket itt említettem, hiszen ez akkor, a kilencvenes évek elején földrendezés volt, és akkor tömegesen jöttek létre ezek az osztatlan részaránytulajdonok.
A fent felsorolt okok miatt a törvénymódosítás kapcsán a tulajdonosok január 1-jétől 60 napig beadhatják a kimérésre vonatkozó kérelmüket a megyei földművelési hivatalba. Azon részarány-tulajdonosoknak, akik ezen határidőn belül szabályosan kérik a kimérést, nyilvános sorsolást tartanak a földek kiadására, ennek során viszont kizárólagos kiosztási sorrendet állapítanak meg. Az állam viseli a kimérési és a kiosztási költségeket, de csak akkor, ha a kijelölt 60 napos határidőn belül adja be a tulajdonos a szabályos kérelmet, és vállalja, hogy a kimért földrészleten öt évig mezőgazdasági termelést folytat.
(16.50)
Itt egy pillanatra megállnék. Hiszen tulajdonképpen tudjuk, hogy ezek az osztatlan részarány-tulajdonú földek - mivel nem tudja pontosan, hogy melyik darab az övé, mert nem volt kimérve - kényszerhasznosításnak vannak alávetve. Tehát magyarán oda vannak adva a különböző cégcsoportoknak vagy akár magángazdáknak egyben, egységesen, hogy ezzel foglalkozzanak. Ha a kimérés megtörténik, természetesen feltételezendő, hogy az illető gazda, tulajdonos megtudván, hogy az ő darabja hol van, nyilván gazdálkodni akar ezen a területen, és nyilván, mivel földről van szó, mezőgazdasági termelést fog folytatni. Ha a kérelmet a megszabott határidőn kívül adja be, akkor a kimérési költségek őt érintik. Ha határidőn kívül!
Úgy gondolom, nagyon fontos ez a 60 nap. Bárki feltehetné a kérdést, hogy miért nem 59, miért nem 61 nap, mert így is lehetne mondani. Nagyon fontos, mert tulajdonképpen úgy a formai, mint a tartalmi szabályszerűségre tesz utalást a törvényben. Tehát ha valaki 60 napig beadja, akkor 60 napon belül az állam állni fogja a költségeket. Ha 60 nap után lesz beadva, akkor természetesen a költségek őt érintik.
Tisztelt Országgyűlés! E három törvény, amelynek megkezdődik az általános vitája, megfelelően és megnyugtatóan rendezi a földkérdést. Meggyőződésem, hogy ezen ágazatban a dolgozók is megtalálják számításaikat, becsülik a megszerzett tulajdont, és élni tudnak azon a földön, amely évezredek óta eltartja őket. Természetesen lehet azon is gondolkodni, hogy mi lesz, ha majd másképp lesz, mi lesz néhány év múlva.
Úgy gondolom, hogy most ezt a törvénycsomagot meg kell hoznunk, mert az élet szükségszerűen követeli, és amennyiben olyan helyzet adódik a jövőben külön-külön akármelyik törvénnyel kapcsolatban, amelyre itt elhangzottak aggályok, azt hiszem, nyugodtan lehet a most meghozott törvényt módosítani.
Köszönöm szépen a szót, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
