KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártjának vezérszónoka már kifejtette előttem, hogy a MIÉP miért nem támogatja a kisgazda miniszter úr által benyújtott három törvényjavaslatot. Az elhangzottakkal természetesen én is egyetértek, hogy mégis szót kértem, az az oka, hogy néhány, a törvényjavaslatokban hihetetlen mennyiségben található magyar- és gazdaellenes intézkedési tervre külön is felhívjam a ma - még ha nehéz gazdasági feltételek között küzdve is - még létező kisgazdálkodók figyelmét.
Az úgynevezett rendszerváltás után tőke és eszközök nélkül, egy darab föld visszaadásával szárnyára bocsátott, gazdának csúfolt kárpótoltak jövője az akkori valós, rejtett hatalom urai előtt nem látszott kétségesnek.
(16.20)
Biztosak voltak benne, hogy maximum egy-két évig fognak tudni létezni, és a földjeik fillérekért az idegen globalizátorok tulajdonává válnak. Így akié a föld, azé a hatalom elven az ország felett is de facto hatalmat szereznek, hiszen a nincstelen agrárnélkülözők az alamizsnáért is úgy fognak táncolni, ahogy az új mágnások fütyülnek.
A Nemzetközi Valutaalap adta is az ukázokat az új állam vezetőinek, az élelmiszeripart majdnem ingyenesen elprivatizálták a gazdálkodók elől, a terménykereskedelem és a belső piac átengedésével, szinte e két eszközzel úgy tűnt, megszerezhető a nagy zsákmány, a magyar föld, a nagy profit, mely megezerszerezett volna minden befektetett szent rablótőkét.
A reménytelen helyzetűnek vélt gazdák azonban állták a sarat, más választásuk nem lévén, és egyre nehezebben, de állják ma is. Az elmúlt ciklusban az akkori kormány mindent megtett annak érdekében, hogy szövetségeseivel lefölöztesse a föld hazai, jelképes ára és a nyugati földárak közti különbséget, de talán ebbe is bukott bele.
A jelenlegi koalíció a választások előtt zászlajára tűzte a magyar föld megmentését, de három éven keresztül halogatta a megoldást olyan nyilvánvaló és átlátszó taktikai húzásokkal, mint az FVM élére engedett bangkoki Szabadi vagy chilei cseresznyés Torgyán tevékenységének kritikátlan eltűrésével. Most viszont véget ért a pilátusi "mosom kezeimet" politika, és megjelent a lényeg, az a három törvénytervezet, mely a kormány szerint a magyar föld megvédését jelenti.
Mint említettem, a parlamenti vita alkalmatlan az összes probléma felvetésére, de erre nincs is szükség. Tökéletesen elegendő annak bizonyítására, hogy ezek a törvényjavaslatok elfogadásuk esetén teljesen más következményeket hoznak, mint amit a magyar gazdák várnak, ha a legkirívóbb példákat sorolom fel és hozom összefüggésbe egymással. Mindenekelőtt meg kell állapítom, hogy úgy tűnik, a kormány rájött, hogy az európai csatlakozás feltételeit diktáló politikai erők komolyan igényt tartanak földjeink tulajdonára, mintegy európai uniós belépésünk árára. Úgy tűnik, rájöttek erre a lengyelek is, és valószínűleg inkább a távolmaradást választják, mint gazdáik tönkretételét és ezen keresztül a társadalom kiszolgáltatottságának növelését.
Nálunk azonban más a helyzet. Az előttünk fekvő módosítások inkább azt jelzik, hogy a kormány erőtlen volt a tárgyalásokon, aláírta a tőke szabad áramlása cím alatt jegyzett magyar föld eladásához a hozzájárulását, a módosítások pedig a végrehajtási intézkedéseket rejtik. Az is nyilvánvaló, hogy nem akarja azt sem a kormány, hogy az egész árkülönbséget a globalizátorok fölözzék le. Ő is részesülni kíván a potya profitból. Mi magyarázhatná különben azt, hogy mindössze százmilliós alaptőkécskével indítja a nemzeti földalapot, ami még egy közepes káderdűlőben álló villácskára sem elég, amit a kormány volt földügyi minisztere is szívesen bizonyítana, ha itt ülne, és nem üzent volna hadat a parlamentnek. Százmilliós befektetéssel csak úgy lehet földalapot csinálni, ha ingyen vagy majdnem ingyen lehet a földhöz hozzájutni.
A földkiadó bizottságokról szóló törvényben szereplő 4000 forint/aranykorona földár azt jelzi, hogy a nemzetinek nevezett földalap nem éppen a piaci áron akar földtulajdonos lenni. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint az önkormányzatok adó- és értékigazolása, amit maximumként hajlandó árként megfizetni a gazdának. Tehát a jelszó újból: a földet fillérekért vagy ingyenes felajánlásként kell megszerezni, akkor talán elég a százmillió is. Természetesen a kezelésre átadott földeket ettől teljesen külön kell választani, azok ugyanis piaci értékűek.
Az Országgyűlésnek a törvény elfogadása után csak annyi köze lesz a nemzeti földalaphoz, hogy évenként egy alkalommal meghallgatja a tulajdonosi jogokkal felruházott FVM-minisztert arról, amiről ő úgy gondolja, hogy érdemes a parlamentet tájékoztatni. A törvénytervezet ingyenesen felajánlott földtulajdonról beszél. Előbb-utóbb tesznek róla, hogy legyen ingyen felajánlva, hiszen ezt a pénzügyi viszonyok határozzák meg. A föld érték, csak a kommunizmus idején volt divat ingyen szabadulni a földtől.
Kérdésem: ha valakik csoportosan akarnak ingyenesen megszabadulni értékeiktől, azt a polgári jogállam ingyen elfogadhatja? Nem az lenne a célszerűbb, ha az okokat vizsgálná, és megszüntetné azokat, mivel egy jogállam alapja a tulajdon és az értékek jogi védelme, nem pedig azok ingyenes elfogadásáról szóló törvény megalkotása? Itt pedig ez történik. A legszegényebb polgárok szinte ingyen felajánlják tulajdonukat, és nélkülöznek tovább; a pazarló állam, aki felelős azért, mert a szegények rákényszerülnek, hogy ingyen megváljanak értékeiktől, elfogadja a kényszeradományt, s ezzel egyben gazdagodik is.
Azt sem értjük ezek után, hogy kinek akar szociális alapon földet osztogatni az az alap. Annak, aki ingyen oda kényszerült adni tulajdonát ideiglenesen, hogy éhen ne haljon? Vagy pedig az a szakasz benne maradt véletlenül a szocialista tervezetből? Vagy ezt írja elő a Nemzetközi Valutaalap a romák részére? Nem tudjuk. Vajon gazdagodik-e az állam valóban a tulajdonosoktól megszerzett és eladott földekből? Ez is lényeges kérdés. Ideiglenesen és rövid távon valószínűleg így van. Egyértelműen kijelentjük, hogy igen, gazdagodik az állam, de nemcsak az állam, hanem mindenki, aki résztvevője lesz a nagy osztozkodásnak. A törvény a három fő felügyelőbizottságon kívül ugyanis nem ad csak a miniszternek némi felügyeleti jogot. Az ilyen jellegű és így szabályozott vállalkozás még akkor is a korrupció melegágyává válhat, ha a vezetőknek ez nem áll szándékukban. Volt erre elég példa a közelmúltban.
Az a tény, hogy 50 évre akarják változtatni a bérleti idő felső határát, valamint az, hogy a földtörvény 22. §-a új szövege szerint egy személy legfeljebb 2500 hektár vagy 50 ezer aranykorona földet bérelhet, lényegében azt jelenti, hogy a magyar föld pillanatokon belül idegenek birtokába kerül - természetesen a tőke szabad áramlásának megfelelően - legalább egy fél évszázadra, hiszen a "személy" kifejezés nem zárja ki a külföldi tulajdonos által Magyarországon bejegyzett egyszemélyes vállalkozásokat. A földtörvény 23. §-a pedig ezekre nem vonatkozik. Szándékos és borzalmas következményű változtatás ez. Néhány száz család birtokába kerülhet a földbérleten keresztül tulajdonképpen az egész öt és fél millió hektár magyar szántóföld is.
A szakképesítés és helyben lakás igazolását reméljük, senki nem gondolja komoly akadálynak, aki egy kicsit is ismeri a hazai viszonyokat. Ha csak minden hatodik község lakói vagy volt gazdái kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem léphetnek le a községükbe vezető útról, mert akkor megsértik a külföldi birtokos jogait, és esetleg a birtoksértő palesztinok sorsára jutnak, akkor már lesz annyi ereje ennek a lobbinak, hogy ötven év alatt, de elég ehhez tíz év is, a föld a tulajdonává váljon.
(16.30)
Ebben az esetben a magyar polgár megdönti az ungvári órás legendás öt állampolgárságát, mert anélkül, hogy egy lépést is tenne, egyből a távoli Dél-Amerikában is érezheti magát.
Sok mindenről kellene még szót ejteni, arról is, hogy milyen alkotmányos alapjai lehetnek a két fél között köttetett magánszerződés kötelező bemutatásának az állam részére a használatra vonatkozóan, ami nem érinti a tulajdont. Hogyan lehet az egyik szférában ez üzleti tikok, a másikban pedig szigorúan büntetés terhe mellett nyilvános? Milyen lehet a tulajdonnal való rendelkezésről megkötött római szerződés tükrében egy olyan "nemzeti törvény", amely jogot ad a tulajdonos akaratának megsemmisítésére, csupán azért, mert az államot nem avatja be üzleti ügyeibe? Ez lenne az eurokonformitás? Ha igen, kell ez nekünk? Ha nem, miért csináljuk?
Végezetül még egy gondolat. A Magyar Igazság és Élet Pártja többször leszögezte: az Országgyűlésnek kell a földalapra vonatkozó összes szabályt elfogadnia. A föld egyben nemzeti ügy is, ezt is a kormányra bízza a javaslat, és sehol sem szerepel benne az a korlátozás, hogy a közhasznú társaság külföldiek részére nem adhat el földet, pedig ez tulajdonosi alapon az európai uniós szabályok nélkül is előírható lenne.
Lehet, hogy ez az új nagy buli? A Magyar Igazság és Élet Pártja erre nem tart igényt.
Köszönöm figyelmüket. (Kiss Andor tapsol.)
