TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytathatom a fölszólalásomat azzal a gondolattal, amit az előzőekben már hallottunk, hogy egy, a társadalom egésze számára hallatlanul fontos kérdést úgy tárgyal meg a Ház a részletes vita során, hogy - ha jól számolok - tíz képviselő sincs jelen. Szégyen.
(22.50)
A villamosenergia-fogyasztás és annak a megszervezése az egész társadalom szempontjából alapvető kérdés. Nemcsak a részletes vitában üres a Ház, hanem az általános vita megkezdésekor is, ha nem is hasonló mértékben üres, és hasonló mértékben az esti órában, hanem nappal, és néhány fővel több képviselő jelenlétében tárgyaltuk ezt az ügyet, de ugyancsak nem a kérdés jelentőségének megfelelően.
Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy az energiaellátás a társadalom szempontjából alapvető fontosságú, hanem arról is, hogy a megörökölt helyzetben - nevezetesen hogy történelmileg nem olyan rég még orosz vagy szovjet olaj állt rendelkezésre, korlátlan mértékben, a világpiacinál olcsóbb áron vagy számunkra olcsóbban megszerezhető módon, mint ahogy más országoknak az energiahordozók a rendelkezésükre álltak - a magyar társadalom, a magyar vállalatok hozzászoktak ahhoz, hogy a nemzetközi mércéhez képest olcsó áron lehet energiához jutni; ennek következtében kialakult egy nagyságrendi túlfogyasztás az országban, az egy főre eső megtermelt jövedelemhez képest Magyarországon kiemelkedően magas az energiafogyasztás.
Ehhez a helyzethez járult hozzá, hogy az átalakulás időszakában magánosították a termelés nagy részét, és véleményem szerint most szükségszerűen és hosszú távon hasznos módon a liberalizáció felé jelentős lépést teszünk. Mi, szabad demokraták ezt a liberalizáló politikát helyeseljük és támogatjuk. Azért ez nem jelenti azt, hogy az előterjesztést így, ahogy van, el tudjuk fogadni. Nevezetesen arról van szó, hogy felkészült-e a magyar ipar, felkészült-e a magyar társadalom, felkészültek-e a családok arra, hogy annak ellenére, hogy a verseny és a liberalizáció hosszú távon egy költséget csökkentő tényezővé fog válni, az átmenet súlyos nehézségek elé állítja az országot, hiszen a világpiaci áraknál alacsonyabb áron hosszú távon nem tudunk termelni, s ellátni a társadalmat. A versenyképesség növekedése ezeket az átmeneti nehézségeket csak hosszú távon fogja tudni semlegesíteni.
Az alapvető kérdés, amit kritikailag felvetünk, hogy megfelelően van-e előkészítve az a munka, hogy a magyar társadalom ehhez az új helyzethez hogy fog hozzászokni. Most nem megyek bele a részletekbe, hogy miért fog emelkedni az energia ára az ország egészében, de figyelmeztetni szeretném arra az ország lakosságát, az állampolgárokat, hogy ez elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen például azért is, mert egységesíteni kell majd az áfát, belátható időn belül. Hogy az energiaköltségek alacsony áfakulcssal terhelik az országban az árakat, ez nem lesz tartható.
Maga az átállás, az új technikákra való felkészülés és a kialakult importszerződések, amelyek nincsenek összhangban a várható energiafogyasztással, ugyancsak problémákat fognak jelenteni, amelyek megoldása nem fogja könnyíteni az energiafelhasználók helyzetét. S akkor még nem említettem meg azt a kérdést, ami két szabályozási probléma, s amiről sok szó esik a parlamentben, nevezetesen, hogy a gázárak ügye még a villamosenergia-áraknál is rendezetlenebb, de a gáz bázisú villamosenergia-termelés nem jelentéktelen része a magyar energiaszektor tevékenységének. Nem említettem azt a kérdést sem, hogy a MOL helyzete, mint az ország egyik legfontosabb energiahordozó-ellátójáé, ugyancsak olyan problémák elé állítja majd a szabályozást, ami nem könnyíti meg a helyzetünket.
Ilyen körülmények között alapvetően hibásnak tartom azt, hogy a felmerülő szociális problémák kezelését a minisztérium miniszteri intézkedések keretében kívánja megoldani. Az egyik oldalon növeli az állami energiahivatal szabadságát, ugyanakkor a parlament beleszólási jogát és a meghatározását a közszolgálati energiaárakba, és hogy az átállási költségek hogyan terhelhetők, ennek a tisztázásában a parlament ellenőrzési jogát és a parlament beleszólási jogát korlátozza. Ilyen nehéz feladatot csak társadalmi konszenzussal lehet eredményesen megoldani, és ez az előterjesztés ezt a társadalmi konszenzust nem segíti elő.
S akkor még meg sem említettem azt a problémát, hogy örülhetünk annak, hogy ma jobb előterjesztés van a Ház előtt, mint amivel hónapokkal ezelőtt találkoztunk, ugyanakkor sajnálattal kell tudomásul vennünk azt, hogy ez egy választási trükknek is nevezhető előterjesztés, mert azt biztosítja, hogy a társadalom számára nehezen kezelhető kérdések csak egy későbbi időszakban, nevezetesen a választások után fognak napirendre kerülni. Ha a kormányt a választók leválasztják, akkor ez másokat fog terhelni. Ha a kormányt, a jelenlegi koalíciót, vagy azokat, akik ezt a törvényt előterjesztették, megválasztják újból, akkor is azzal, hogy ez később kerül megtárgyalásra, politikailag könnyebb helyzetbe kerülnek, mert a következő választásoktól csak messzi időszakban kerül a kérdés napirendre.
Ez a helyzet ellentmondásos problémákat vet fel a szabad demokrata frakció számára, nevezetesen azt, hogy az előterjesztésben előterjesztett liberalizációs gondolatokat támogatni szeretnénk, így az előterjesztés bizonyos alapvető gondolatait támogatjuk; ugyanakkor azokra az általam felvetett és részleteiben most nem tárgyalható szociális problémákra, amelyeket a változás létrehoz, és amelyeket az érvényben lévő állami kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos szerződések megteremtenek, és amelyeket az energiatermelés modernizációja létrehoz - mert bizonyos kapacitások ezzel kapcsolatosan nemcsak a villamosenergia-termelésben, hanem a széntermelésben is változásokat előhozó, új helyzetek, s a társadalmi feszültségek kezelése nem megoldott -, nincs tisztességes javaslat.
Ezekben az ügyekben, reméljük, a módosító javaslataink elfogadásával a Ház egy lényegesen jobb energiatörvényt fog tudni elfogadni, mint ami elő lett terjesztve, de félünk az eddigi gyakorlat bázisán attól, hogy az ellenzék által felvetett jobbító javaslatokat a kormány, már csak presztízsokoknál fogva is, elveti. Ha ezt megteszi, akkor itt egy nagyon súlyos nehézséget tesz az állampolgárok vállára, amelyért senki nem fog köszönetet mondani, hanem mindenki panaszkodni fog, a panaszok jogosak lesznek, és a társadalmi bizonytalanságot ez a helyzet csak fokozni fogja.
(23.00)
Ezt sajnálatosnak tartom, hiszen Magyarországnak ha valamire, akkor igazán arra van szüksége, hogy a következő években kiemelkedően gyors gazdasági növekedése legyen, amely kiemelkedően gyors gazdasági növekedés eredményezheti egyedül a kialakult társadalmi feszültségek feloldását.
Ezt az ellentmondásos helyzetet akartam jellemezni a felszólalásomban, és köszönöm, hogy megfigyelték a mondanivalómat. (Taps.)
