DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző, első felszólalásom alkalmával már nagyon kevés időm maradt arra, hogy a szervezett bűnözéssel és a bűnszervezet fogalmával összefüggő dolgokról szólhassak egy kicsit bővebben; engedelmükkel részben erre szeretnék most visszatérni.
Azt már mindannyian tudjuk - aki csak a televíziós, vagy a rádión keresztül elhangzó vitát kíséri figyelemmel, és a javaslatot esetleg nem is ismeri -, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik kardinális kérdése, nyíltan felvállalt célja, hogy a szervezett bűnözéssel szemben hatékonyabban lépjen fel.
Ez a törekvés egyébként, hogy a bűncselekményekkel szemben szigorúbb fellépésre, a büntetések szigorítására van szükség, a kormányzat elmúlt három évi tevékenységében, azt lehet mondani, töretlenül végigvonult, csak az a probléma, hogy más jellegű ehhez kapcsolódó, ezzel összefüggő törekvések már kicsit kevésbé intenzíven jelentek meg.
Ha ezt a javaslatot abból a szempontból próbáljuk megvizsgálni, hogy a bűnszervezetre vonatkozóan milyen új rendelkezések kerültek a törvényjavaslatba, akkor körülbelül kilenc-tíz helyen találunk gyökeresen új, drasztikusan súlyosabb megfogalmazást, megítélést bűnszervezet formájában történő elkövetés vagy ilyen minősítés alkalmazása esetén. Talán csak példálózó és nem egészen taxatív lesz a felsorolás, amit szeretnék ismertetni.
Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén annak leghosszabb tartama, bűnszervezet keretében történő elkövetés esetén 20 évre emelkedik. Fegyházban kell végrehajtani mindenképpen az ilyen büntetést, illetve szabadságvesztést, az érintett nem bocsátható feltételes szabadságra, a foglalkozástól történő végleges eltiltás esetén nem mentesíthető, ha valaki bűnszervezet keretében követte el a cselekményét, a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel ebben az esetben, és a bűncselekmény büntetési tételének felső határa egyébként is a kétszeresére emelkedik, illetve bűnszervezet keretében történő elkövetés esetén mellékbüntetésként kitiltásnak is van helye.
A büntető törvénykönyv 137. §-ának (8) pontjában a bűnszervezet fogalmát is új meghatározással illeti a javaslat: "a bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-, fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul" - hangzik a most hatályos szöveg.
Ezzel szemben a tervezett új szöveg úgy szólna, hogy három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
Amikor a javaslat vitája folyt az alkotmányügyi bizottságban - de ha valaki elolvasta a törvényjavaslatot és az ahhoz fűzött, egyébként alapos részletességgel kifejtett indokolást, ott is és más helyeken -, is találkozhattunk azokkal a nemzetközi egyezményekkel, megfogalmazásokkal, amelyekre folyamatosan hivatkozik a kormányzat a változtatás szükségességének hangsúlyozásakor. Attól tartok, hogy ez a hivatkozás csak részben alapos. Abban senki nem vitatkozik önökkel, hogy megváltozott a bűnözés struktúrája, megváltozott a világ egyáltalán 2001. szeptember 11. óta, és a többi, és a többi. Az azonban véleményem szerint nem állja meg a helyét, hogy amikor ezeket a hivatkozásokat felsorolja a kormány, akkor úgy teszünk, mintha ezek a nemzetközi meghatározások kizárólag ebbe az irányba predesztinálhatnák a hatályos vagy hatályba léptetni kívánt magyar megfogalmazást.
Mert ha megnézzük azt a két egyezményt, amelyekre, úgy gondolom, leginkább hivatkozni szokott a kormány képviselője - sőt amennyire én tudom, etalonként már a legutóbbi időben azt a 2000 decemberében megkötött palermói ENSZ-egyezményt tekinti mérvadónak a kormányzat, amely részben felváltja, részben kiegészíti, részben módosítja a másik intézmény, az Európai Unió Tanácsának még 1998 decemberében adott megfogalmazását -, a korábbi, tehát az európai uniós megfogalmazás úgy szól: "Egy együttes fellépés keretében a bűnözőszervezet kettőnél több személy hosszabb időre szóló, szervezett együttműködését jelenti olyan cselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négyévi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, vagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek, és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják."
A palermói egyezmény egy kicsit rövidebb megfogalmazást tartalmaz. Eszerint: "A bűnözőszervezet hosszabb ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, ebben az egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény vagy törvénysértés céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve."
Közel két év, majdnem pontosan két év telt el a két egyezmény megkötése között, és a palermói - az utóbb ismertetett - egyezményi szöveg keletkezett később. Ez utóbbi megfogalmazásban nagyon lényegesnek tartom azt, ami nincs benne a magyar megfogalmazásban - legalábbis én úgy gondolom, hogy nincs benne -: a haszonszerzési cél, a lehetséges cselekmények behatárolásának köre és egy olyan szervezeti felépítésre, strukturáltságra hivatkozás, amely megint csak hiányzik a magyar javaslatból.
(14.00)
Lehet, hogy Magyarországon ott tart a bűnözés, hogy egyébként ehhez az eléggé szigorú nemzetközi megfogalmazáshoz képest is jelentősen szigorúbb megfogalmazást kell alkalmazni, én azonban úgy gondolom, nem biztos, hogy a helyzet így néz ki, illetve abban nem vagyok biztos, hogy feltétlenül a büntetés szigorításával, a fogalommeghatározás szigorításával kell ebben a tekintetben fellépni.
Már csak azért sem gondolom ezt, mert ugyan - ezt már nemegyszer elmondtam a mai felszólalásom elején is - az elmúlt három évben kizárólag annak lehettünk tanúi a kormányzat részéről, hogy minden lehetséges módon, különböző törvényjavaslatokban, a büntető törvénykönyvben, a büntetőeljárási törvényben, az APEH nyomozó hivatalának hatáskörét megállapító jogszabályban és még egy sor más törvényben és alacsonyabb szintű jogszabályban az az egyetlen cél és az az egyetlen eszköz válik világossá mint büntetőpolitikai eszköz, hogy a büntetéseket szigorítani kell és súlyosítani kell; semmilyen garanciális intézkedés, garanciális jog megerősítésére vonatkozó intézkedés ez alatt az elmúlt három év alatt emlékezetem szerint, érdemi legalábbis, nem történt.
Én ezt rendkívül aránytalan büntetőjog-politikának gondolom, és hogy valahol ez nem biztos, hogy helyes, arra engedtessék meg egy levél ismertetése, amely levelet Polt Péter legfőbb ügyész úr az általános vita megkezdését követően, ebben az évben juttatott el - itt október 18-ai keltezés található, de valamikor október 20-a környékén jutott el, gondolom, más frakciókhoz is - egy gyorstájékoztató formájában, amelyet nem először kapunk természetesen, hanem rendszeresen és folyamatosan kapunk. Egy gyorstájékoztató formájában az Országgyűlés tagjait, illetve a frakciókat tájékoztatta arról, hogyan is néz ki a bűnözés és a bűnüldözés idén az első háromnegyed évben, és az előző év első háromnegyed évével veti össze, mint mindig.
Ebben bizony megdöbbentő adatok találhatók. A bűnözés bizonyos területeken drasztikusan emelkedett. Például az államigazgatás és az igazságszolgáltatás, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények száma 22,5 százalékkal emelkedett, az embercsempészések száma 48,8 százalékkal, a vesztegetések száma 28,8 százalékkal, a kábítószerrel visszaélések száma 21,5 százalékkal, az adó- és társadalombiztosítási csalások, a csődbűntettek, a bankkártyával visszaélések száma 39-től 70 százalékig terjedő módon emelkedtek, gondolom, bűncselekménytípustól függően ezen a körön belül. A csalások száma 47,8 százalékkal emelkedett, és hogy itt nem olyan apró kis cselekményekről van szó, amiből kettő szokott, mondjuk, egy évben történni, és ha négyet követnek el belőle a következő évben, akkor az már egy százszázalékos emelkedés, csak a csalásoknál hadd emeljem ki, hogy 15 ezerről 23 ezer egynéhányszázra emelkedett az ilyen bűncselekmények száma. A vagyon elleni bűncselekmények: 13,8; erőszakos és garázda jellegű cselekmények: 4,6.
Még egy adatot hadd említsek, és ez a legmegdöbbentőbb: a szervezetten elkövetett bűncselekmények száma - nem a bűnszervezet és nem a bűnszövetség keretén belül, hanem így, ezzel a kifejezéssel, hogy a szervezetten elkövetett bűncselekmények száma - 1300-ról 4600-ra, 232 százalékkal emelkedett. Én nem emlékszem az elmúlt tíz évben olyan időszakra, amikor egy hasonló időintervallumban az előző időszakhoz viszonyítottan ilyen súlyos cselekményeknek ilyen mértékben emelkedett volna az elkövetési aránya. Egyáltalán nem mondom és nem gondolom azt, hogy a kormány büntetőpolitikája miatt nőtt ilyen mértékben a bűnözés, de azt a leghatározottabban állítom, hogy a bűnözéssel kapcsolatban vezető kormánypárti politikusok rendkívül rossz példát adnak és mutatnak a mai magyar társadalomnak, és állítom azt, hogy a kormánynak kizárólag a súlyosításokra irányuló büntetőjog-politikája egészen bizonyosan megbukott.
Nagyon sajnálom, hogy semmilyen tekintetben nem lehet elérni a kormányzatnál azt, hogy legalább az ilyen jellegű, nyilvánvalóan objektívnek mondható körülményekre tekintettel próbáljon meg változtatni ezen a szemléleten. Nem egy alkalommal elmondtuk, én magam is korábbi beszédemben, és mások is természetesen számtalanszor e Ház falai között és máshol is: nem látunk intézkedéseket a bűnmegelőzésre vonatkozóan. Hihetetlenül fontos lenne, sokkal fontosabb lenne, mint állandóan azzal foglalkozni, hogy a bűncselekmények emelkedő száma kapcsán hogyan lehetne szigorítani a büntetési tételeket.
Például, tessenek elképzelni, hogy milyen óriási visszatartó erővel bír, mondjuk, a terrorcselekmény kapcsán megemelni a büntetési tétel súlyát, mondjuk, azokra az elkövetőkre vonatkozóan, akik a Word Trade Centernek nekivezették azt a repülőgépet. Hát állatira mindegy volt nekik, nem is lenne terrorcselekmény, mondjuk, ez a másik probléma, de rendkívül módon mindegy volt nekik, hogy Amerikában milyen büntetési tétellel fenyegetik a terrorcselekmény elkövetőit. Azaz ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy csomó olyan bűncselekménytípus létezik - de természetesen tudom, hogy önöknek ezzel nem mondok semmi újat -, egy csomó olyan büntető magatartás létezik, olyan elkövetőt ismerünk, akinél nem szempont az, hogy a büntetés súlya mekkora. És kizárólag akkor tudunk eredményeket elérni ezen cselekményekkel kapcsolatban, ha a megelőzés terén sikerül valamit tennünk.
Úgy gondolom, végre rá kellene döbbennie a kormányzatnak is arra, hogy ez az út helytelen, és más irányát kellene adni a büntetőjog politikájának.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
