DR. BALOGH LÁSZLÓ
DR. BALOGH LÁSZLÓ
DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma Magyarországon nem lehet törvénykönyvből ítélkezni. Ezt azért mondom, mert megpróbáltam utánanézni, hogy a büntetőeljárási törvényt és a büntető törvénykönyvet a hatálybalépése óta hány alkalommal módosították. A büntetőeljárási törvényt 54 alkalommal módosították, és csak a felsorolás 13 sűrűn gépelt oldalt tesz ki. Ugyanez a Btk. esetében 14 lapra fér rá és 63 a módosítások száma. A büntető jogszabályok esetén különösen fontos lenne az, hogy a szabályozás kiszámítható legyen. Meggyőződésem, hogy a büntetőeljárási törvény mostani módosítása is csupán egy lesz a sok közül, és nem a maradandó jogalkotási munkák közé fog tartozni.
A jogalkalmazókkal, elsősorban bírókkal beszélgetve többször mondják, hogy a parlament bizalmatlan velük szemben. Egyre-másra születnek olyan jogszabályok, amelyek megkötik a bírók mozgásterét, kizárják az egyéniesítést a büntetőügyekben. A módosítások többsége aktuálpolitikai okokra vezethető vissza, ez pedig instabillá teszi a joganyagot és a jogalkalmazást, és szinte törvényszerűen vonja maga után a módosítás módosítását, kizárva a hosszabb távú, kódexszerű törvénykezést. Pedig a jogalkalmazóknak - de az állampolgároknak még inkább - éppen a büntető jogszabályok területén stabilitásra, kiszámíthatóságra lenne szükségük.
A büntetőeljárási törvényt illetően megvolt erre az esély, hiszen a jogalkotási folyamatot az Antall-kormány indította el, a Boross-kormány fogadta el a törvény koncepcióját, a Horn-kormány pedig erre alapozva 1998-ban megalkotta a törvényt. Az Orbán-kormány a törvényt nem léptette hatályba, a mostani módosítás pedig lényegében visszahozza az 1973-as törvényt. Ez minden, csak nem kiszámíthatóság. Bár lehet, hogy valamiben azért az elmúlt időszak jogalkotása kiszámítható. A bűncselekmények elbírálásánál a bírók szinte kivétel nélkül az elkövetéskor hatályban volt szabályokat alkalmazzák, mert azok kedvezőbbek az elkövetőkre nézve. A büntető jogszabályok egyre szigorúbbak lesznek. A szigorodásnak persze lehet olyan eredménye is, mint a középmérték kötelezővé tételének: azóta körülbelül 30-40 százalékkal nőtt a közérdekű munkára kötelezések száma. A bírák ugyanis jól felkészültek, és nehezen hagyják magukat és az ítélkezési munkájukat korlátok közé szorítani. A parlament szigorítja a büntető jogszabályokat, ugyanakkor tény, hogy a fogdák túlzsúfoltak, körülbelül 160 százalékban.
Tisztelt Ház! A büntetőeljárási törvény alapvető feladata az, hogy megállapítsa azokat a szabályokat, amelyekhez az állam a bűnüldözés során a büntetőjogi igényének érvényesítésekor kötve van. Kérdés, hogy a mostani módosítás közelebb visz-e e fenti cél eléréséhez.
A tervezet bizottsági vitája során az Igazságügyi Minisztérium képviselője három indokot hozott fel a módosítás szükségességének alátámasztására: 1. Az eltelt három és fél évben több olyan módosítás született, amelyet a mostani tervezet összefoglal. 2. Vannak olyan miniszteri rendeletek, legfelsőbb bírósági kollégiumi állásfoglalások, amelyek be kell hogy kerüljenek a törvénybe. 3. Az idő túlhaladta az 1998-as törvény koncepcióját, sok helyütt az új koncepció a szabályozás módosítását teszi szükségessé.
A mostani javaslat valóban átírja az 1998-as törvényt és visszahozza az 1973-as büntetőeljárási törvényt, mert a nyomozások túlsúlyát eredményezi, aminek az lesz az eredménye, hogy a büntetőjogi felelősség többnyire a nyomozati anyag alapján dől el. A tárgyaláson megmarad a bíró általi kikérdezés túlsúlya, megszünteti a kétfokú jogorvoslati rendszert, ami azt eredményezi, hogy a helyi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság leterheltsége ugyanaz marad, mint ami eddig volt.
Tisztelt Ház! Ha már elénk került ez a módosítás, akkor valóban van néhány olyan terület, ahol a gyakorlat által felvetett problémák megoldására kellene választ adnunk. Szeretnék néhányat megemlíteni ezek közül.
(14.40)
Az előzetes letartóztatás mostani szabályok melletti elrendelése feloldja az elrendelés iránti felelősséget. Miről van szó? Arról, hogy korábban az az ügyész, aki elrendelte, az ítéletkiszabáskor szembesülhetett az intézkedése következményével. Ma minél tovább tart az előzetes letartóztatás, annál több bíró jár el az ügyben, az idő sürgeti, felületesek az ismeretei, és szinte biztos, hogy az ítélkezés során nem fog szembesülni a döntésével. Ez a megoldás a felelősség áthárítására jó a rendőr, az ügyész és a másik bíró között.
Van itt egy másik probléma. Az elmúlt másfél évben a házi őrizet bevezetése nem csökkentette az előzetes letartóztatásban lévők számát. Talán éppen ezért meg kellene gondolni az óvadék bevezetését, mert a fogdák állapota a túlzsúfoltság miatt katasztrofális.
A jó büntetőeljárási törvénynek inspirálnia kell a jogalkalmazót az eljárások gyorsítására, ugyanakkor az alaposságra is. Nem hiszem, hogy az eljárás gyorsítását szolgálja például az, hogy a tervezet nem fűz semmiféle jogkövetkezményt ahhoz, ha az eljáró hatóságok a számukra megállapított határidőt túllépik. Ennek szankciója igenis a törvénybe kívánkozna, de nincs benne. A statisztikák szerint 2000-ben az ügyek 38 százaléka húzódott el egy évnél tovább. A legnagyobb leterheltséggel a helyi bíróságok dolgoznak, ahol a bírák 50 százalékának nincs ötéves bírói gyakorlata sem. Miután az ügyek nyomasztják őket, nem az alaposságot, hanem a mielőbbi befejezésre törekvést fogják szem előtt tartani. Ezt küszöbölte volna ki az 1998-as törvény hatályba léptetése, ami körülbelül 2-3 ezer ügyet vitt volna el elsőfokról.
Nevetségesen alacsony a kirendelt védők díjazása, ami azt eredményezi, hogy még az ügyben becsületesen eljáró ügyvéd is meggondolja a nyomozás során a kapcsolattartást az ügyfelével, és így az a minimumra korlátozódik. Ugyanez a helyzet a szakértői díjakkal is. Például DNS-vizsgálatot tudtommal az országban egy helyen végeznek. A különleges szakértelemmel rendelkező elutazik az ország egyik végéből a másik végébe, ahol három perc alatt elmondja a véleményét, amiért alig kap díjazást. A különleges szakértelmet pedig illene megfizetni, mert holnap már elviszi a piac többszörös honoráriumért.
Az utóbbi időben gomba módra szaporodnak a különböző, speciális nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságok. Közülük tíz vagy tizenegy titkos eszközöket is alkalmazhat. A túlspecializálódott nyomozati jogkör egyrészt rivalizációt eredményez a nyomozó hatóságok között, másrészt az ügyfél úgy érzi, hogy labdáznak vele, mert ide-oda teszik az ügyét, harmadrészt nincs koordináció közöttük, de van egymás előtti titkolózás, bizalmatlanság és a hivatal önmozgása, ami a létrehozás fontosságát igazolja. A specializációnak, a rengeteg nyomozati jogkörnek több a hátránya, mint az előnye.
A tervezet szűkmarkúan bánik a sértetti jogok megjelenítésével, így továbbra is előfordul majd, hogy a feljelentést fel sem veszik, az ügyfelet elhajtják, nem adnak fénymásolatot a feljelentésről, a gépkocsilopások esetén továbbra is agyvérzéspróba lesz a nyomozást megszüntető határozatok beszerzése, amelyek nélkül pedig nem fizet a biztosító.
Tisztelt Ház! Egy jogszabály annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle. Az a véleményem, hogy az előttünk fekvő tervezet nem a gördülékenyebb jogalkalmazást segíti, hanem inkább bonyolítja azt. Jó munkához idő és koncepció kell. Erre nem sok jutott a tervezet elkészítésekor.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
