DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári perrendtartásról szóló törvény is azok közé a rossz emlékű évszámmal jelzett jogszabályaink közé tartozik, amelyeket egy olyan időszakból örököltünk, amelyen szívesen túl lennénk már.
(9.30)
Ezek közé tartozik mindennek az alapja, az alkotmány is, de említhetném akár a társadalombiztosításról szóló törvényt vagy az államigazgatási eljárásról szóló törvényt, és persze másokat is. Amikor a kormány hároméves működésének jogalkotással kapcsolatos részét elemeztem, elismerve a pozitívumokat is, hiányoltam, hogy egyetlen kodifikációs anyag sem került az Országgyűlés elé ebben az időszakban.
A miniszter asszony akkor azt válaszolta, hogy megindult a polgári törvénykönyv kodifikációs munkája. Erről persze nekem is tudomásom volt, de nyilvánvaló, hogy ebben a ciklusban már nem lesz belőle semmi. Azokból pedig pláne nem, amelyekben még meg sem kezdődött semmiféle kodifikációs munka. Nem tudom, hogy egyáltalán az elképzelések között szerepel-e valami ilyesmi, például a polgári perrendtartással kapcsolatban, hiszen 1952 óta eltelt egy kis idő. Eredeti kiadása óta valószínűleg a készítői sem ismernének már rá, hiszen azóta nemcsak a politikai helyzet változott többszörösen, de a bíróságok szervezeti felépítése, az állam és a bíróságok viszonya, kapcsolatrendszere, és mindezek természetesen hatással vannak nemcsak a büntető-, hanem a polgári eljárásra is.
A mostani előterjesztés, bár nem túlságosan nagy terjedelmű, de fontos újításokat hoz a Legfelsőbb Bíróság leterheltségének csökkentésére, valamint a mindennapi gyakorlatban sűrűn előforduló problémákra igyekszik megoldásokat találni; kivéve egy elemet, ez viszont mindennek az alapja. Az indokolás általános részében idézetet találhatunk az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) számú AB-határozatából, amely szerint az anyagi igazságosság és a formális jogbiztonság ellentéte kapcsán a rendes jogorvoslati lehetőség kimerítését követően a jogbiztonságé az elsőbbség. Egy kissé lentebb pedig az indokolás megállapítja, hogy önmagában az úgynevezett anyagi igazságosság szempontja, a fél részéről az igazságos döntésre vonatkozó elvárás nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Ezt mi igen nagy bajnak tartjuk, nem is értünk egyet vele.
Ha az Alkotmánybíróságnak ez a döntése az alkotmányon alapul, márpedig nyilvánvalóan azon alapul, akkor már régen, a határozat megszületése óta azonnal kezdeményezni kellett volna az alkotmány vonatkozó részének a módosítását; vagy új alkotmányt készíteni végre, ahogy a kormányprogram vitájában is utaltam ennek hiányára, de ha az a kétharmados volta miatt nem keresztülvihető, akkor a sokkal kisebb jelentőségű alkotmánymódosítások mellett ennek a résznek a módosítását is kezdeményezni kellett volna. Meggyőződésem, hogy nem pártpolitikai ügy az igazság érvényesülésének előtérbe helyezése az igazságszolgáltatásban, tehát elérhető lett volna valószínűleg a kétharmados többségű módosítás.
Az igazságszolgáltatásban az igazság érvényesülésének a háttérbe és az idézett elveknek az előtérbe kerülésének a következménye, hogy a köznyelv ma igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatásról beszél, és ez nagy baj. Nem lenne szabad a jogbiztonságot szembehelyezni az igazság érvényesülésével, és pláne nem afölé helyezni azt.
Mert mit jelent ez a gyakorlatban? A bírónak nem kell törekednie az igazság kiderítésére, szinte csak a vitavezető szerepére korlátozódna, majd a felek által előadottak alapján a vitát eldöntő szerep jut neki, akár megfelel az igazságnak az így megismert tényállás, akár nem. Aztán később, az ítélet jogerőre emelkedése után, ha valami okból kiderül, hogy mégis más az igazság, mint amit az ítélet tartalmazott, nincs mit tenni, mert az idézet szerint a jogbiztonság fontosabb az igazságnál; vagyis győzött a bürokrácia az igazság felett. Szerintünk éppen fordítva kellene lenni, az igazságnak kellene a legfontosabb szempontnak lennie az ítélkezés során.
És akkor nézzük magát a konkrét előterjesztést, amelynek szövegével nincs is különösebb problémánk, ellentétben az előbb elmondott alapvető elvi kifogással. Egyetértünk tehát azzal például, hogy a tárgyalás jegyzőkönyvében a tárgyalás megkezdésének mind a kitűzött, mind a tényleges időpontját is fel kelljen tüntetni. Hiszen aki várt már egy-két órát a kitűzött időponttól a megkezdésig, annak az okot nem kell külön magyarázni. És sajnos nem ritka, hogy ilyen időpontok, időpontcsúszások vannak.
Vannak bírók, akikről közszájon forog, hogy csak a reggeli tárgyalást szokták időben kezdeni, a nap előrehaladtával egyre nagyobb a csúszás, délutánra már rendszeres az órás késéssel történő kezdése is. Nem vitás, hogy egy-egy tárgyalás során előfordulhatnak olyan esetek, olyan momentumok, amelyek az adott tárgyalás kitűzött idején túlnyúlhatnak. De akinél rendszeresen fordul elő ilyesmi, ott érdemes lenne megvizsgálni ennek okait. Tehát helyes ez a javaslat, de értelmet csak akkor nyer, ha a bíróságok vezetői ellenőrzik és elemzik is az okokat.
Hasonló az álláspontunk arról is, hogy folytatólagos vagy ismételt tárgyaláson ennek a momentumnak a jegyzőkönyvből ki kell derülnie. De ennek is csak akkor lehetne pozitív hatása a jövőre, ha a folytatólagosság vagy az ismétlés okát is fel kellene tüntetni a jegyzőkönyvben, és a bíróság vezetése ezt is ellenőriztetné, elemezné. Ugyanis csak így derülhetne ki, hogy a tárgyalás elhúzódását eredményező folytatólagosság vagy ismétlés kinek vagy minek róható fel. Valamelyik fél részéről megnyilvánuló esetleges szándékos időhúzó magatartás, például szándékos meg nem jelenés, vagy rajta kívülálló ok miatt, például egy betegség esetén, vagy netán a bíró döntésre képtelen volta miatt történik az időcsúszás. A bíróság vezetői ezekből a feljegyzésekből megfelelő következtetéseket vonhatnának le.
Üdvözöljük azt a rendelkezést is, hogy a határozat rendelkező részét a határozat kihirdetése előtt írásba kell foglalni, és azt a tanács tagjainak alá kell írniuk. Bár nem túl gyakran, de azért néhányszor magam is találkoztam azzal a problémával, hogy más hangzik el a határozat rendelkező részeként a tárgyalás lezárása után szóban a kihirdetés során, mint amit később írásban kézhez kaptam. Lehet, hogy ez nem szándékos, hanem abból adódó véletlen, hogy a bíró a határozat rendelkező részét rendszerint egy kézírásos vázlatból olvassa fel, amely akár a rossz olvashatósága miatt, akár a legépelés során, akár más okból megváltozik, mire kikerül a felekhez nyomtatott formában. Olykor ez a változás nem érintette a lényeget, de olyan is előfordult, hogy érdemi eltérés volt a szóban kihirdetett és a később leírt, írásban kapott határozat tartalma között.
Ezt a kellemetlen és olykor vitára is okot adó körülményt küszöböli ki az előterjesztésnek ez a része, hiszen nem elég a határozat rendelkező részét írásba foglalni, hanem azt a tanács tagjainak is alá kell írniuk. Igaz, az előterjesztés azt nem tartalmazza, hogy az írásba foglalás kézírásos is lehet-e, vagy annak nyomtatott formátumúnak kell lennie. Ez akkor okozhat gondot, ha egy nehezen olvasható kézírásos iratról van szó, ugyanis ekkor az is bizonytalanná válik, hogy a tanács tagjai az aláírásuk megtételekor pontosan tudják-e, hogy mit is írtak alá. Jó lenne tehát az ilyen írásba foglalás mikéntjét egyértelműen meghatározni.
A bevezetőmben említett elvi kifogásból következik, hogy nem értünk egyet azzal a javaslattal, amely szerint felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges.
(9.40)
Vagyis nem elég a felülvizsgálati kérelemhez a tervezet szerint önmagában sem a jogszabálysértés, sem a jogegységgel való ellentétes volta, hanem mindkét feltételnek együttesen fenn kell állnia. Megítélésem szerint az "és" szó helyett a "vagy" szó lenne a megfelelő, ez esetben ugyanis önállóan jogszabálysértés esetén is és a jogegységgel ellentétes határozat esetén is helye lenne felülvizsgálati kérelemnek. A jelen javaslat változatlanul maradása esetén akár a jogszabálysértő, akár a jogegységet sértő határozat is hatályban maradhat, ha nem mindkét feltétel sérül egyidejűleg, hanem egyszerre csak az egyik. Ráadásul ellentétes a jogbiztonság követelményével is, ha a "csak" jogszabálysértő határozat felülvizsgálhatatlansága miatt az hatályban marad. Nem tudjuk, az előterjesztő miért támogatja azt, hogy hatályban maradhasson jogszabálysértő ítélet.
Egyetértünk viszont azzal, hogy a felülvizsgálati lehetőséget nem kell minden apró-cseprő ügyre kiterjeszteni és megengedni. De ha már a jogalkotó hozzányúlt ehhez a szakaszhoz, célszerű lett volna átgondolni, hogy valóban minden esetben nagyobb-e a kár a felülvizsgálat megengedésével, mint a jogerős döntés biztonságával elérhető előny. Mondok egy példát. A cég törlését elrendelő végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Ez egy cég életében igazán nem nevezhető csip-csup ügynek, és nem is hasonlítható például a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott, vagy még inkább a felek akaratát tükröző egyezséget jóváhagyó végzéshez. Megítélésem szerint olyan súlyú ügyekben, mint például a felszámolást vagy a cég törlését elrendelő végzés ellen - ha egyébként fennállnak a felülvizsgálati kérelem feltételei -, meg kellene azt engedni.
Egyetértünk vele és fontosnak tartjuk azt a változtatást, amely a felülvizsgálati kérelemnek egyes bíró általi elővizsgálatával megszűrné a Legfelsőbb Bíróság által munkarendbe veendő ügyeket, és ezáltal gyorsítaná a Legfelsőbb Bíróság leterheltsége miatt sokszor éves nagyságrendű elmaradásokat. Valóban lehetetlen az az állapot, ami ma a Legfelsőbb Bíróságra hárul, ezen változtatni kell.
Ugyancsak egyetértünk vele és örömmel üdvözöljük azt a szabályozást is, hogy az elsőfokú eljárás jogerőre emelkedésekor erről a bíró a feleket köteles lesz értesíteni. Megelőzhető lesz a felek sok utánajárása egy ilyen egyszerű értesítéssel.
Összegezve: bár van egy olyan vezérfonala a tervezetnek, amellyel nem értünk egyet - ez a jogbiztonság elsőbbsége az igazságos döntés felett -, azonban ez egy sajnálatos korábbi alkotmánybírósági döntés következménye. Örömmel vennénk, ha az előterjesztő az alkotmány ide vonatkozó részét kezdeményezné módosítani, aminek alapján megfordulhatna ez a szerintünk fejre állt helyzet, hogy az igazság kevésbé fontos, mint a jogbiztonság.
Szerintünk az igazság mindennél előbbre való. Az előterjesztés konkrét tartalmából egy-két elemmel ugyan nem értünk egyet, de azokat módosító indítványokkal megpróbáljuk javítani. Kérjük az előterjesztőt, hogy a módosító indítványainkat lehetőség szerint fogadja be.
Végeredményben az előterjesztést magát az eljárás gyorsítására alkalmasnak tartjuk, és bár az említett alapvető kifogások miatt a jelen formájában nem tudjuk elfogadni, de ha a kifogásolt témákban jelzett módosításokat az előterjesztő befogadná, akkor a későbbiekben az elfogadásunk még lehetséges.
Köszönöm a figyelmüket.
